Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
24 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. és társai 2009). A 137Cs-izotóp azért bír nagyobb jelentőséggel, mert viszonylag hosszabb felezési idejének köszönhetően még mindig jól mérhető koncentrációban van jelen a talaj felső rétegeiben (Takenaka és társai 1998, Szerbín és társai 1999, Zhiyanski és társai 2008, Szabó és társai 2012a és b, Kiss 2013) és a felszíni vizek üledékében (Walling és He 1997, Braun és társai 2003, Gémesi 2008, Dezső és társai 2009, Engi és társai 2016b). (A sugárzást kibocsátó izotópok felezési ideje, az az idő, amely alatt egy adott radioaktív anyagmennyiség fele elbomlik. A radioaktív bomlás és annak felezési ideje befolyásolhatatlan, megváltoztathatatlan anyagi jellemző (Kiss és Vértes 1979).) Az ártéri feliszapolódás kutatása során hazánkban alkalmaztak már radiometrikus mérési módszereket a Tisza, a Hemád, a Maros és a Mura hullámtéri feliszapolódás vizsgálata során (Kiss és társai 2002, Braun és társai 2003, Sándor és Kiss 2007, Soster és társai 2007, Szabó és Posta 2008, Dezső és társai 2009, Engi és társai 2016a, b). A Rába folyó hullámterén részletes feliszapolódási vizsgálatok elvégzésére eddig azonban még nem került sor. ,37Cs Radioaktív izotóp kikerülése a környezetbe Környezetünkben a l37Cs radioaktív izotóp jelenlétét antropogén tevékenységek idézték elő. Az első globális forrásnak az 1945-1963 között végzett légköri nukleáris fegyvertesztek tekinthetők. A kísérleti robbantások eredményeképpen a radioaktív nuklidok a sztratoszférába kerültek, majd a földfelszínre kiülepedve viszonylag egységes regionális képet rajzoltak ki. Ezt az eloszlást Európában az 1986-ban bekövetkezett csernobili atomerőmű baleset átalakította. Az atomerőmű 4. reaktorblokkjának aktív zónájában történt gőzrobbanás és tűz hatására az atmoszférába nagy koncentrációban kerültek ki különböző radioaktív izotópok különféle fiziko-kémiai formákban. A légmozgás hatására a radioaktív felhő szétterjedt, az elpárolgott illékony elemek, mint a cézium is, Európa jelentős részét érintették az akkori időjárási körülmények függvényében (Szabó és társai 2012a, b). Mint számos európai országot, Magyarországot is érintette a viszonylag magas fokú radioaktív kiülepedés. A magyarországi talajok radiocézium szennyezettségének területi eloszlása - százat is meghaladó ponton végzett 137Cs aktivitás-mérés alapján - jelentős különbségeket mutat. Megállapítható, hogy a legszennyezettebb területek a Dunántúlon és Pest megye északi részén találhatóak. Mindez a Csernobili kihullás mértékével, a radioaktív felhő mozgásával és az eltérő csapadék viszonyokkal hozható összefüggésbe (Fehér 1988, De Cort és társai 1998, Szerbín és társai 1999, Dezső és társai 2003). A csapadék jelenléte és intenzitása jelentősen befolyásolja a l37Cs kihullását, mivel nagy része nedves ülepedéssel jut a troposzférából a földfelszínre (Szabó és társai 2012a). A kihullás szoros kapcsolatot mutat a helyi csapadékhullási mintázatokkal, illetve intenzitásokkal (Ritchie és Henry 1990). Mivel a mesterséges radioaktív izotópok főleg légköri és hidrológiai folyamatokkal szállítódnak a keletkezési helyükről a távolabbi területekre, a légkör l37Cs-tartalma is csapadékvízhez kötötten érkezik a talaj felszínére, majd vele együtt beszivárog a talajba (Dezső és társai 2009). Az egyik legfontosabb tényező, ami a cézium mobilitását meghatározza a talajban, az az agyagtartalom, ami az eddigi kutatási tapasztalatok alapján a cézium megkötésére alkalmas. A laboratóriumi kísérletek alapján a cézium megkötésében elsősorban a rétegszilikátok, úgymint vermikulitok, ülitek és csillám ásványok játszanak szerepet. Még akkor is, ha ezek az ásványok a talajban előforduló agyag csak egy kis tömegét alkotják, nagy szorpciós képességük miatt mégis óriási jelentőségük van a cézium talajbeli visszatartásában (Cornell 1993, Szabó és társai 2012a, b). ANYAG ÉS MÓDSZER Napjainkban az egyre gyakoribb heves árvizek egy új kutatási sorozatot indítottak el, amelyek során különböző módszerekkel vizsgálják a kutatók az árterek és hullámterek feliszapolódását (Engi és társai 2011, 2016a, b). Radiometrikus módszerek alkalmazásával, a hullámtéri üledék radioaktív nuklidok tartalmának mérésével, az üledékben jelenlevő indikátor anyagok, markerek segítségével meghatározható az üledékréteg kora. Ilyen információhordozó az atmoszférából kiülepedő 137Cs is. A környezetbe került mesterséges izotópok közül a 137Cs kimondottan alkalmas az utóbbi 40-50 év során keletkezett feliszapolódás üledékének kormeghatározására (Walling és He 1997, Wyzga 1999, Zhao és társai 1999, Engi és társai 2016b). A 137Cs-izotóp elegendő mennyiségben van jelen ahhoz, hogy alkalmassá váljon hazánkban a természeti folyamatok megfigyelésére. Al37Cs- izotóp mivel viszonylag nagy mennyiségben keletkezett az atombomba robbantások során, valamint a fizikai felezési ideje 30,17 év, így a környezetben hosszú ideig megmarad (Kiss 2013). A mintavételi helyek kiválasztásánál a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodni. A mintavételnél fontos szempont a terület növényborítottsága, kövessége, lejtése stb. A mintavételi helyeket úgy kell megválasztani, hogy kellő távolságban (min. 1,5 - 2 m) legyenek az erdőt alkotó fáktól, mert azok közvetlen közelében jelentős 137Cs készletingadozások is megfigyelhetők Takenaka és társai 1998-as tanulmánya szerint. Az erdővel borított területen jelentős lehet az élőlények általi bolygatottság, gyökerek menti l37Cs vándorlás (Kiss 2013). A mintavételi helyek kijelölésénél fontos szempont még, hogy azok biztosan ne legyenek bolygatott területek. A folyók hullámterében olyan holtágakból terveztük az üledékmintákat venni, amelyek üledékcsapdaként szolgálnak. A részletes kutatáshoz olyan holtágakat kerestünk, amelyek vízpótlást kizárólag árvízkor kapnak. Az árvízi időszakban a folyó elönti az árteret, illetve az ártéren található holtágakat, ahol bőven jut idő a hordalék kiülepedésére. A folyó Rum település közigazgatási területéhez tartozó ártéri területén található holtágában alkalmaztuk a nemzetközi és hazai viszonyok között is használt vizsgálati modellek egyikét, a mintavételi helyek 137Cs-izotóp aktivitáskoncentrációjának meghatározását. A modell alkalmazásához kapcsolódóan célunk feltárni, és bemutatni a folyó árterének talajában a l37Cs mélység szerinti eloszlását, amellyel meghatározhatóvá válik a folyó árterének feltöltődési sebessége.
