Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
16 Üledékes képződmények A Recsk környéki kutatások egy rögökre tagolt, összetöredezett, változó mértékben lepusztult mezozóos korú alaphegységet tártak fel. A hegység központi zónájában egy 70-300 m vastagságú eocén fedőhegységi képződménysor jelentkezik, az alaphegységre települő eocén, oligocén és miocén képződmények vastagsága 800-1000 m. A mezozóos kőzetösszlet átlagosan 900 m tengerszint alatti mélységig lett feltárva. A képződmények kora triász, valószínűleg alsókami emeletbe tartozó. A kőzetekben található gyér fauna ellenére azok igen jól tagolhatok: alsó agyagpala, alsó kvarcit, alsó mészkő, középső kvarcit, felső mészkő, felső kvarcit, felső agyagpala. Szerkezetalakulások következtében a triásztól eocénig tartó eróziós időszakban a kiemelt központi részen található felső agyagpala lepusztult, itt felső kvarcit és felső mészkő sorozatok jelentkeznek. Dél felé a fedett eocén vulkáni sorozat alatt mélyebb helyen jelentkezik az alaphegység, 500- 1000 m közötti mélységben. Az összlet legidősebb tagja az alsó agyagpalasorozat, legnagyobb vastagsága 43 m. Az alsó kvarcitösszlet kevéssé ismert, 50 m körüli vastagsággal rendelkezik. Üledékes kvarcitként keletkezett, szerkezete a dolomithoz hasonlít. Az alsó mészkő összlet nagy elterjedésű, 100 m-t is meghaladó vastagságú homogén felépítésű rész. Gyakoriak a vékony agyagpala, dolomit és márgasávok közbetelepülésként (Járányi 1975). Az alsó mészkőösszletet fokozatosan felváltja a középső kvarcit, melynek átlagos vastagsága változó, a nyugati oldalon 85 m, míg a keleti oldalon 200 m vastagságot is elér. Egyveretű, néhány meszes dolomitos pádtól eltekintve homogén réteg, kőzete palaszerűen fmomrétegzett üledékes kvarcit. Az erre települő felső mészkőösszlet helyenként 500 m-es vastagságot is eléri. Erre települő felső kvarcitsorozat az idősebbhez hasonlóan nyugat felé vékonyabb, átlagos vastagsága 170 m. Ez a réteg jelentős átalakuláson ment át a szubvulkáni andezittest környezetében, a benyomulás hatására másodlagos kvarcitzóna fejlődött ki (Járányi 1975, Boksa 1975). A felső agyagpalasorozat nagy részben lepusztult, főleg a kiemelt részeken, néhány méteres vastagságú foltokban található meg. Nyugat felé azonban akár 600 m-es vastagságban is megjelenik, változatos litológiai felépítéssel (Járányi 1975). PARÁDIFÜRDŐTÖRTÉNET Az első fürdő létesítése Markhot Ferenc vármegyei tiszti orvos munkásságához köthető. Mária Terézia 1763-ban íratta össze a vármegyékben található gyógyhelyeket, ahol már, mint „vitriolium matriale”-t (vasgálic) tartalmazó timsós vízként szerepelt a parádi víz. 1778-ban nyílt meg a timsóbánya, és a bányával szemben épült meg ekkortájt Parádfürdő első nyilvános fürdője. 1797-ben Kitaibel Pál fedezte fel a Clarisse-forrás vastartalmát és az ő munkássága révén terjedt el a parádi vizek gyógyhatásának híre a kor orvosai között. Az első magyar nyelvű ismertetése a fürdőnek Fáy András nyomán készült el. 1826-27-ben indultak meg azok az építkezések, amelyek során új fürdőházakat, ivócsarnokokat építettek, és ekkor nevezték ki a fürdőtelep első orvosát, Prunyi Mihály személyében. 1833-ben Parádot, mint hármas gyógyhely ismertetik: 1. kénes-alkalikus források, 2. timsós-fürdők, 3. vasas-források gyógyhatása. 1936-40 között alakult ki a mai modern fúrdőtelep arca, ekkor épültek át a korai gyógyhelyek, ivócsamokok (Cseke 1982). GYÓGYVÍZKÉSZÍTÉS BEMUTATÁSA A Parádfürdői Állami Kórház Nőgyógyászati Rehabilitációs Osztályán a rehabilitációs kezelés meghatározó eleme a Közép-Európában egyedül itt található VA T (vasas-timsós) vízzel történő kezelés. A betegek gyógykezelésére mesterségesen előállított, magas összion tartalmú erősen savanyú kémhatású, részben természetes gyógyvizet használnak kádfürdős kezelések formájában. Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. Figure 2. Storage tanks for medicinal water treatment A gyógyvíz előállítása mesterségesen történik (2. ábra), alapja az Egyezség táróból kitermelt világosszürke, limonitos, kissé kovás, kaolinos, pirittartalmú, szulfátos dácit-breccia. A timsós - vasas gyógyvíz előállításához szükséges kőzetek kibányászásuk után a 13 részes 340 m2 alapterületű kőzetáztató medencékbe jutnak. Az áztató medence egyszeri feltöltéséhez 300 m3 kőzet szükséges. Az áztató medencékben a kőzet szétaprózódik, az ásványi anyagtartalom kioldódik. A kioldódott tömény víz a Fehérkő oldalában 1865-66-ban készült, a timsós víz tárolására
