Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
Előszó 3 A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya 60. alkalommal rendezte meg a Hidrobiológus Napokat Tihanyban, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetében, 2018. október 3-5. között. A Hidrobiológus Napok a magyar hidrobiológusok, limnológusok egyik legrégebbi, 1957 óta létező szakmai fóruma és célja az édesvizek hidrobiológiái kutatási eredményeinek bemutatása és megvitatása. Évtizedes hagyományként a Hidrológiai Közlöny különszámában adta közre az előző évben megrendezett Hidrobiológus Napokra benyújtott szakcikkeket. Ez a hagyomány folytatódik 2019-ben is, de kisebb módosulással. A módosulás azt jelenti, hogy a 2018-ban megrendezett jubileumi 60. Hidrobiológus Napokon elhangzott előadások alapján készült cikkek nem különszámként, hanem a 3. szám részeként jelennek meg. Ebben a lapszámban a tavaly, a 60. jubileumi Hidrobiológus Napokon elhangzott előadások alapján benyújtott hét cikk kerül közlésre. A Hidrológiai Közlöny részéről sajnáljuk, hogy a cikkek száma és összesített oldalterjedelme nem tett ki egy teljes különszámot. Reméljük, hogy az elkövetkező években ismét lesz lehetőség arra, hogy a Hidrológiai Közlöny a Hidrobiológus Napok anyagát különszám formájában jelentesse meg. A mostani számban a hét hidrobiológiái cikk - melyeket hagyományosan az első szerző neve szerinti sorrendben közlünk a harmadik szakmai cikktől kezdődően - változatos témákat ölel fel. Ábrám Örs és társai cikkükben bemutatják a mederkotrásos élőhely-rekonstrukció hatását egy, a Kiskunsági Nemzeti Parkban található tavi élőhelyre, összehasonlítva különböző limnológiai tényezők alapján a beavatkozás előtti és az azt követő helyzetet. A légifelvételek és térképezési ábrázolás felhasználásával megállapították az eddigi beavatkozások eredményei alapján, hogy más tervekkel összhangban további élőhely-rekonstrukciós munkálatok javasoltak, ezek ugyanis kedvező hatást gyakorolnak a vizes élőhely diverzitására, komplexitására. Bedics Anna és társai a Kiskunság különböző típusú szikes tavainak - melyek az időszakos kiszáradásoknak köszönhetően egyedülálló élővilággal rendelkeznek - jellemző baktériumközösségi összetételét és sótűrését vizsgálta. Eredményeik rámutattak arra, hogy szikes tavaink különleges közösségeire a víz anionjai nem csupán ozmotikumként hatnak, hanem az anion típusának is kulcsszerepe van az élőlények adaptációjában. A városok megjelenése és fejlődése a társadalom szempontjából számos előnnyel jár, azonban a városokban jelenlevő élővilágra káros hatásai lehetnek. Bozóki Tamás és társai kutatásának fő célja volt feltárni a városok hatását a vízi makrogerinctelen közösségek tér- és időbeli mintázatára, nagy térléptékben. Vizsgálatuk során kimutatták, hogy az urbanizáció negatív hatással van a vízi makrogerinctelen közösségekre, de az urbanizáció következtében jelentősen módosult mederben egy egészen más makrogerinctelen közösség alakul ki. Az így megváltozott közösségszerkezet nem minden esetben jelez állapotromlást. A magyar hidrobiológusok nem csak a mai Magyarország területén levő természetes vizekre végeznek kutatásokat, de feladatuknak tekintik a tágabb térség, a Kárpátmedence vizeinek vizsgálatát is. Király Edit és társai a Déli-Kárpátokban található Retyezát-hegység néhány magashegységi tavának fitoplankton vizsgálatáról közölnek eredményeket. Az eredményeik azon túl, hogy mennyiségi és minőségi adatokat szolgáltatnak a hegység fitoplankton közösségéről, alátámasztják azt a mások által is feltárt megállapítást, miszerint a rétegződés az egyik legjelentősebb tényező, amely a fitoplankton közösség összetételét befolyásolja. A 2000-es évek első évtizedei során egyre fokozódó, aggódó figyelmet kapott a gyógyszerhatóanyagok és azok maradványainak természetes felszíni vizekben mind gyakoribb és nagyobb mértékű megjelenése. Molnár Éva és társai kutatásuk során becsülték a Balaton vízgyűjtőterületéről a tóba kerülő gyógyszerhatóanyagok környezeti kockázatát szezonális hatások figyelembevételével. Vizsgálati eredményeik alapján megállapították, hogy a gyógyszerhatóanyagok tekintetében a vízgyűjtő-terület akvatikus élőlényei jellemzően nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a Balatonban élő társaik. Ma már egyértelműen elfogadott szakmai álláspont, hogy a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kulcsszerepet tölt be a Balaton vízminőségének védelmében, mindamellett természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos vizes élőhely. A Kis-Balaton jellegzetessége a kiterjedt nádasok jelenléte. Simon Brigitta és társai vizsgálták a Kis- Balaton Ingói berkében a nád különböző növényi részeinek (levél, szár és rizóma) lebontási ütemének meghatározását avarzsákos módszerrel. Megállapították, hogy a nád rizóma bomlott a leggyorsabban a növényi részek közül, a nagy lyukbőségü eszközben a közepes, a kis szembőségüben pedig a lassú kategóriába sorolható. A nád levél és nád szár lebontási üteme mindkét lyukbőségü eszközben a lassú kategóriába esett. A vízkészletszámítás egyik fontos eleme a természetes vizek felszínéről történő párolgás minél pontosabb számítása. Simon Brigitta és társai az alámerülő hínárnövények párolgásmódosító hatását vizsgálata „A” típusú párolgásmérő kádakban. Eredményeik azt mutatták, hogy az üledék, illetve a makrofiták jelenléte befolyásolta (növelte) a párolgást, a hínárnövények élettani folyamatai is hozzájárulhattak a magasabb párolgáshoz. A hidrobiológiái témájú cikkek előtt közlünk három eltérő témájú szakcikket. Bíró Tibor és társai változtatható
