Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
16 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. Mindent meg kell tennünk azért, hogy elkerüljük az árvizek szintjének antropogén megnövelését (ebbe beleértve az évszázadok alatt megváltozott környezet következmények értékelése nélküli visszaalakítását egy korábbi állapotba), hogy csökkentsük az embereket és az értékes javakat érő potenciális veszélyeket. Tudatosítani kell az emberekben a potenciális és a tényleges kockázatokat, hogy ez kiváltsa elővigyázatossági tevékenységüket. Továbbmenően, az árvízkárok elleni küzdelemnek pozitív hatása lehet más szakterületekre is, pl. a természetvédelemre (EU 2003). Nemzetközi vízgyűjtők esetében nemzetközi szinten kell a tevékenységet kialakítani. Minden vízgyűjtőre nézve árvízkezelési tervet kell készíteni. Egy ilyen terv felállításakor figyelmet kell fordítani a szolidaritás aspektusára a vízgyűjtőn belül, ami azt jelenti, hogy amennyire csak megvalósítható, meg kell akadályozni a problémák áthelyezését egyik földrajzi területről egy másikra. Az árvízkezelési tervnek integrált megközelítési módon kell alapulnia, lefedve a vízgazdálkodás minden ide vonatkozó aspektusát, a területrendezést, a területhasználatot, a mezőgazdaságot, a közlekedést és a településfejlesztést, a természetvédelmet minden (nemzeti, regionális és helyi) szinten. Egy árvízkezelési terv kialakításába be kell vonni minden (helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi) szinten elhelyezkedő döntéshozókat éppúgy, mint az érdekelteket és a civil társadalmat. Ahol alkalmazható, ott az árvízvédelem legjobb gyakorlata dokumentumot kell figyelembe venni, különösen a következőkkel kapcsolatban, melyek lefedik az árvízvédelem szerkezeti (Nagy 2018a) és nem-szerkezeti módszereit: • a vízgyűjtő szerinti integrált megközelítési mód, • társadalmi tudatosság, társadalmi részvétel és a biztosítások, • kutatás, oktatás és az ismeretek cseréje, • a víz visszatartása és a nem-szerkezeti jellegű intézkedések, • területhasználat, zónáció és kockázatelemzés, • szerkezeti intézkedések és azok hatásai, • árvízvédekezés, • a szennyezés megelőzése. Az árvízvédelem módszerei szerkezeti és nem-szerkezeti módszerekből állnak. Ezek tudományos alapon lefedik a hidrológiai katasztrófák csökkentésének minden területét, alkalmazásukkal az árvízvédelem stratégiai és taktikai elemei, a fejlesztések célkitűzései programszinten felépíthetőek. Az árvizek megelőzése, az árvízmentesítés és az árvízvédekezés érdekében a szerkezeti jellegű, a preventív és az operatív intézkedések egy jó kombinációjára van szükség: építési szabályzatokra és jogszabályokra az építményeknek az árvízveszélyes területektől történő távoltartásához, megfelelő területhasználatra, megfelelően megtervezett árterekre és az árvízvédelmi létesítmények megtervezésére, az árvízvédekezésre, a figyelmeztető rendszerekre, a kockázatok korrekt közlésére és a lakosság felkészítésére, hogy hogyan járjanak el árvizek idején. Egyes esetekben még a különösen fenyegetett tevékenységek és épületek végleges áthelyezése is tanácsolható. A preventív árvízvédelem 170 éve tartó fejlesztése mellett a XX. század második felének viszonylag kevés gátszakadása az operatív árvízvédelem fejlesztésének eredménye (2. ábra), azonban ez csak rövid ideig követhető út. 2. ábra. A szerkezeti és nem szerkezeti módszerek helye az árvízvédelemben Figure 2. Structural and non-structural methods in the flood control system A társadalom elvárja a költséghatékonyságot, az adófizetők pénzével történő takarékos gazdálkodást. Gazdasági kérdések jelennek meg az Európai Unió röviden csak „Az árvízvédelem legjobb gyakorlatainak nevezett kiadványában. Ez a dokumentum egyértelműen a kockázatszámítást, mint alapmódszert javasolja alkalmazni, mint azt az összefoglaló és értékelő módszert, mely nem csak a szerkezeti módszerek biztonságát, de a védett humán és gazdasági értéket is figyelembe veszi. A közelmúlt árvízi eseményei azt mutatták, még ha minden nem-szerkezeti jellegű intézkedést meg is tettek, a fizikai védelmet a szerkezeti módszerek (Nagy 2018a) jelentik. így az Európai Unió ebben a dokumentumban reális célként azt tűzte ki, hogy az elöntések kockázata ne növekedjen a jövőben. Az árvízvédelem nem-szerkezeti módszerei Az árvizekre fontos csökkentő hatást gyakorol a vízgyűjtőben a növényzet, a talaj, a terep felszín, és a vizes élőhelyek tározó hatása, különösen a kis- vagy közepes árvizek esetében. Ezeknek a tározó közegeknek mindegyike képes bizonyos vízmennyiség visszatartására bizonyos időtartamon keresztül. A nagy természetes tározókapacitás lassú vízszintemelkedést és viszonylag kisebb árvizet okoz. A víz természetes közegen történő visszatartásának prioritása kell legyen, a gyors vízlevezetéssel szemben. Bizonyos esetekben, intenzív és tartós esőzéskor a természetes tározás hatása kevésbé előnyös a vízhozam csökkentése szempontjából, de még mindig rendkívül jótékony hatású, amikor a hordalékhozam csökkenéséhez vezet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a természetes vízvisszatartás a vízgyűjtő felső - hegy- és dombvidéki, nagyobb eséssel rendelkező - részén vezet a lefolyás lassításán és csökkentésén keresztül kisebb árhullámokhoz. Ha ugyanezt a hatásmechanizmust egy jól
