Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
14 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. Az ENSZ az 1991-2000 közötti dekádot a természeti katasztrófák elleni küzdelem tíz évévé nyilvánította. (ENSZ 1989). Ugyanis a folyamatosan végrehajtott preventív intézkedések dacára a természeti veszélyforrásokból eredő veszteségek nem csökkentek még a fejlett országokban sem. A legveszélyeztetettebb területek a sűrű beépítésű városok. A várható károk az emberi magatartáson keresztül csökkenthetők. Az emberi magatartásnak kell olyannak lennie, mely a károk megelőzésére, elkerülésére vagy csökkentésére irányul. Ez a vízkárelhárítás helyes stratégiája, a megelőzés. A teljes biztonság nem létezik, mindig marad esély a tönkremenetelre, mindig marad egy reziduális kockázat. A kérdés csak ennek mértéke. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy nincs olyan nagy árvíz, amelyiknél nagyobb ne jöhetne, csak nem tudni mikor (Nagy 2018a). „Kivételes nagyságú árvizek mindaddig lesznek, míg a víz természetes körforgása meg nem szűnik! A folyó szüntelenül működő erői ellen csak folyamatos munkával lehet küzdeni. Végleges mű, végleges állapot nincsen. Jól sikerült műnek azt lehet tekinteni, amelyet aránylag kevés és könnyen elvégezhető munkával lehet a jó állapotot fenntartani!” (EU 2003). A legfontosabb alapelvek és megközelítési módok a fenntartható árvízmegelőzést, árvízmentesítést és árvízvédekezést illetően a következők: • Amennyire csak lehetséges, a természetbe történő emberi beavatkozásokat a fenntarthatóság érdekében természet közelivé kell alakítani. Ez összességében jelenti a vízügyi és a területhasználati gyakorlat, továbbá a környezet- és természetvédelem megváltoztatásának előmozdítását és harmonizálását, hogy javuljon az árvízkezelés az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás keretében. Ennek le kell fednie a vízfolyások teljes vízgyűjtőjét, és elő kell mozdítania a vízzel, a földdel és a kapcsolódó erőforrásokkal összefüggő cselekvés koordinált fejlesztését, kezelését és megőrzését. Egy ilyen holisztikus megközelítés a sokoldalú, sőt multinacionális együttműködésen alapul, ideértve az egész vízgyűjtőre kiterjedő multidiszciplináris tervezést. • Tekintetbe véve a fejlődést és a tendenciákat, a természeti veszélyek és kockázatok megközelítése paradigma váltást tesz szükségessé. Az embereknek át kell térniük a veszélyek elleni defenzív védekezésről a kockázatok kezelésére és az árvizekkel történő együttélésre. Az árterek emberi használatát a fennálló veszélyekhez kell igazítani. Megfelelő intézkedéseket és létesítményeket kell kialakítani az árvízi elöntés kockázatának csökkentésére. • Mindenki, aki elszenvedheti az árvízi események következményeit magának is meg kell tennie - ha lehetséges - saját elővigyázatossági intézkedéseit. Ezért az illetékes hatóságoknak ki kell alakítani a megfelelő tájékoztatást, továbbá az időben működő és megbízható árvízi figyelmeztető- és előrejelző rendszereket. • Az árvizek megelőzésének is az elővigyázatosság elvén kell alapulni. A megfelelő stratégia három lépésből áll: visszatartás, tározás és elvezetés (először mindent meg kell tenni a csapadéknak a helyszínen tartására, a fölös vizet meg kell próbálni tározni és csak ez után szabad hagyni a vizet beömleni a befogadóba). • Lényeges a szolidaritás: nem szabad a vízgazdálkodási problémákat egyik régióból a másikba áthelyezni. • A népesség és a javak nagyobb része városokban és városias területeken helyezkedik el, ezért az árvizi problémák elkerülését szolgáló erőfeszítéseknek jelentős részének a városiasodott, lakott területekre kell összpontosulniuk. • Az alapvető elvek és megközelítések teljesítéséhez, a kritikus helyzetek megoldásához együttműködésre és szolidaritásra van szükség valamennyi kormányzati szinten, továbbá a környezet- és természetvédelemre irányuló ágazati politikák, a műszaki tervezés, a mezőgazdaság, a szállítás és a településfejlesztés koordinációjára. Ami a határvizeket illeti, együttműködés szükséges a folyó parti országok között a nemzeti politikák és stratégiák harmonizálásához és összehangolt cselekvési tervek megfogalmazásához. A FENNTARTHATÓ ÁRVÍZMEGELŐZÉS ÉS ÁRVÍZMENTESÍTÉS A fenntartható árvízmegelőzésre és árvízmentesítésre irányidó politikának és stratégiának a következő szempontokra kell figyelemmel lennie: • Elsőbbséget kell adni az egész vízgyűjtőt érintő integrált vízgazdálkodási intézkedéseknek, az árvizeknek önmagukban történő kezelésével szemben. Abszolút mértékben szükséges, hogy a régiók és az országok határaira való tekintet nélkül vízgyűjtő-alapon szervezzék a vízgazdálkodási rendszereket. Mindezt együttműködésben kell tenni a hidrológia, a meteorológia, az árvízvédekezés-tervezés, a folyószabályozás, a polgári védelem illetékes szervezeteivel. • Megfelelően át kell gondolni a vízgyűjtőn történő minden fontosabb, az árvízmegelőzésre és az árvízmentesítésre irányuló emberi tevékenységnek a társadalom egészére gyakorolt hatását. Minden nagyobb olyan kezdeményezést, amelynek lehetnek kedvezőtlen hatásai az emberi egészségre, vagy jelentősen befolyásolhatja a víz mennyiségét vagy minőségét, a biológiai közösségeket, a tájképet, az éghajlati tényezőket, az építészeti és régészei örökséget, vagy ezek kapcsolatait, környezeti hatásvizsgálatnak, aminek tartalmazni kell az árvízkockázatra gyakorolt hatást is! Ha az kívánatos az építési tevékenység mérete vagy hatása miatt engedélyezési eljárásnak kell alávetni. (Mindez természetesen nemcsak új létesítmény esetén szükséges, hanem mesterséges környezet visszaalakítása esetén is.) Ezt az eljárást nemzetközi méretekben is alkalmazni kell, különösen az olyan tevékenységek esetében, amelyek határokat átlépő kedvezőtlen hatásai lehetnek. Az előzetes árvízmentesítési stratégia kialakítása magában kell, hogy foglalja a szükséges költségek értékelését, a műszaki megvalósíthatósági vizsgálatot, a környezeti hatástanulmányt, a társadalmi elfogadhatóságot, és így fenntartható módon egy hosszú távú, legalább 50 vagy 100 év nagyságrendű szemléletet. Ezzel kapcsolatban a
