Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - SZAKCIKKEK - Somlyódy László: Vízminőség-szabályozás: Fejlődéstörténelem
Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 2. sz. gyenge korrelációt sikerült felállítania (és a konkurens elméleteknek is voltak tudós hívei). Arra azonban elégséges volt, hogy Snow megtegye cselekvési javaslatát, amikor is a nem cselekvés potenciális költsége nagyságrendekkel meghaladta a cselekvés lehetséges költségét (ezt lényegében a vízellátás átmeneti biztosítása jelentette). A Broad Street-i eset fenti interpretációja kiváló példa az elővigyázatossági elv alkalmazásának (EEA, 2001). Két megjegyzés: (i) az utólagos feltárás megállapította, hogy a járvány kiváltó oka egy, a kút közelében lévő, elhagyott emésztőgödör volt; (ii) a vita lezárása harminc évvel később következik be, amikor Kochnak sikerül izolálnia a V cho/erae-t, és 1883-banmegkapjaaNobel-díjat. Gyakorlati igazolást 1866 jelent (Snow már nem él), amikor az utolsó londoni nagy kolerajárványt Snow módszerével küzdik le. Snow után Snow munkássága és az 1854-es járvány leküzdése számos rövid és hosszú távú következménnyel jár London és a világ számára egyaránt. A brit főváros vezetői okulva a Broad Street és „Great Stink” eseteiből, a Temze szennyeződésszabályozásáról és csatornarendszer kiépítéséről döntenek. A koncepciót a kiváló mérnök, Joseph Bazalgette, a Metropolitan Board of Works főmérnöke - ismét egy nagy egyéniség - dolgozza ki és valósítja meg. Többszintű földalatti csatornarendszert tervez, ami a folyó két oldalán kivezeti az öbölbe Közép-London összegyűjtött, tisztítatlan szenny- és csapadékvizeit. Innen ezek felhígulva, az ár-apály-mozgással mosódnak át az óceánba. (A Temzét szennyezés csak dagály idején éri.) A megoldás nagy vita eredményeként alakul ki, sokan a szennyvíz mezőgazdasági elhelyezése mellett kardoskodnak. Hat év alatt hat darab, összesen 160 km hosszúságú főgyűjtőt, 720 km főcsatornát építenek meg, bekötik a meglévő, kisebb átmérőjű rendezetlen szakaszokat, így a teljes hálózat hossza 20 000 km, amit szivattyúk és egyéb műtárgyak egészítenek ki. Az elképzelés a 19. század egyik leg- ambiciózusabb projektje. A hálózat nagy része már 1865- ben működik, a hivatalos befejezés éve 1878. A szennyvizek tisztításáról tehát még szó sincsen, a kezdeti vízminőség-szabályozás jelszava; „The solution to pollution is dilution^ megoldás a szennyezésre a hígítás). A 20. században A csatornázás hatása sokszorosa az eredeti elvárásoknak. Nem csupán a szennyvizeket gyűjtik össze, de megoldják a záporvíz és a bűz kérdését, nagy biztonsággal elhárítják a koleraveszélyt, megvédik a vízbázisokat: az ivóvíz és a Temze minősége (átmenetileg) javul. A rendszer később rugalmasan bővíthető a népesedésnek és a változó környezeti előírásoknak megfelelően. így a huszadik század közepén és végén három, illetve hat szennyvíz- tisztító működik, követve a sokoldalú változásokat: az igények, a szemlélet, a Temze vízminősége stb. mind állandó mozgásban van. A felismerés általános és kulcsfontosságú: ,Jt was an illusion that dilution to pollution was the solution. (Illúzió volt, hogy a hígítás lenne a megoldás a szennyezésre.) 1962-ben bevezetik a fertőtlenítést, tíz évvel később pedig az algásodás (eutrofizálódás) miatt a foszforeltávolítást. 1975-reaTemze folyórendszer több szakaszán, nem először, meglepő oxigénproblémákat észlelnek. A nitrifikáció érdekében megnövelik a levegőztetőmedencék tartózkodási idejét. 1992-ben a klórozást UV-kezelés- sel helyettesítik, végül 2006-ban membrántechnológiával harmadlagos tisztítást valósítanak meg, és amit kevesen hittek volna, a Temzén ismétmegjelenneka lazacok. A viktoriánus London infrastruktúrafejlesztése a huszadik században modellként szolgált szinte a világ összes nagy városa számára. London példa arra is, hogy első alkalommal hoznak döntést valamely járvány megfékezésében tudományosan megalapozott elméletre támaszkodva. Mindez történik közintézményi információk felhasználásával. Első alkalommal áll szembe a kolera a tudással és nem a babonákkal. Megszületik a modem kori epidemiológia, amelynek egyik atyja, dr. Snow maradandót alkot az anesztézia területén is, az altatógázok dózisának meghatározásában. Elsőként alkalmazza a klórozást vizek fertőtlenítésére. Snow felismerése egyúttal az első példa arra, hogy létezik megoldás a nagyvárosokban az egészséges, biztonságos vízellátásra és a közegészségre. A megoldás az öblítéses toalett és a csatornázás párosítása, azaz a szennyezők felhígítása és azonnali elvezetése, a lakások, az utcák és a városok szintjén egyaránt. Manapság a fejlődő világ óriási népsűrűséggel rendelkező, a régi Londonnál tízszer nagyobb megavárosainak spontán fejlődését és sok torzulását látva a megvalósításban kérdések sokasága merül fel. Hogyan helyettesíthető a drága, pazarló, nyílt anyagforgalmat létrehozó, öblítéses vécén alapuló megoldás (Lüthi és társai 2011)1 Nemkell- e „modern” járványok feltűnésével számolni? Mi a jövő fenntartható váró- si infrastruktúrája? Melyek a teendők? SZÁZÉVES AZ ELEVENISZAPOS BIOLÓGIAI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A nagyvárosokban megindul az ivóvízellátás és a csatornázás fejlődése. A szennyvíztisztítás látszólag nem kap különösebb figyelmet: a megszokott „megoldást” az emésztőgödör, a különböző fix ágyas elrendezések, később a csepegtetőtest (trickling filter), de mindenekelőtt a mező- gazdasági elhelyezés jelentik (a szerves anyag lebontása baktériumok által még nem ismert). Valójában azonban tudatosodik a probléma fontossága. 1865-ben létrehozzák az első Royal Commission on Water Pollutiont (RCWP - Vízszennyezésügyi Királyi Bizottság), és 1876-ban kibocsátják a folyókra vonatkozó, első szennyezésmegelőzési törvényt (1. táblázat). A végrehajtás azonban kudarcot vall: hiányoznak a technikai és technológiai feltételek. Előrelépést a Commission on Sewage Disposal (CSD - Csatomaügyi Bizottság) létrehozása jelenti (1898), amelynek célja a befogadók vízminőségi folyamatainak jobb megértése és új szennyvíz-technológiák kifejlesztése. A CSD egyik első fontos eredménye a szerves anyag oxigénigényét jellemző BOL-teszt ajánlása 1908-ban, majd bevezetése nitrifikációt is előíró elfolyóvíz-határértékek formájában, 1912-ben. A technológiajavítása érdekében számos vegyész, mikrobiológus és mérnök kezd el kutatni. Az első aerob kísérletek nagyjából egy időben indulnak Angliában és az USA-ban, két kiválósági központban, a manchesteri egyetemen (MU), illetve a lawrence-i kísérleti állomáson (Massachusetts). Különböző elrendezéseket vizsgálnak, különös tekintettel a levegőztetés, az
