Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - FÓRUM - Prof. Dr. Zsuffa Istvánra emlékezünk
79 téltem mint középiskolás diák, és István irányításával a Kazó-féle mesterséges csapadék-apparátussal mértem felszíni mikro-lefolyást a Prém-malom különböző helyein, de lehetőleg közel az istállóhoz, ahol a friss szalmán jókat lehetett szunyókálni. Frankofon lévén, István éppen egy francia csoportot kalauzolt a kísérleti telepen - azt hiszem a nagy tiszteletben álló Rodier professzor volt a vizitáló franciák főnöke - és vázolta a hosszú csapadékidősorok hidrológiai fontosságát. Példaként a telepen már régóta üzemelő csehszlovák csapadékírót hozta fel. Voila! - csapott is a trágyadomb melletti műszerre. Rodier-t sajnos annyira érdekelte a csehszlovák műszeripar remeke, hogy kinyitotta a műszerajtót, amire egy döglött galamb teteme és a cseh nyelvű műszerkönyv hullottak ki a műszerből. (A műszert előző nap Prém urammal én telepítettem, de a galambot illetően máig ártatlan vagyok!) Hja, a nagy múltú magyar hidrológia! - somolygott Rodier, mi pedig Istvánnal együtt szerettünk volna eltűnni a térképről. Azt hiszem akkor határoztam el, hogy hidrológus leszek, mert az biztos hatalmas móka.” * „A kísérleti hidrológia megszállottja volt - Bakonynáná- tól Magyaregregyig. A jégészleléstől a beszivárgási vizsgálatokig. Szinte mániákusan akarta végigmérni a hidrológiai ciklus voltaképpen összes elemét: “Elvtikéim, a mérnök mér. Műkéz, műláb, Műegyetem.” Az egy Lászlóffyt kivéve nem ismertem még hidrológust, akinek ennyire fontos lett volna a kísérleti munka. (Szemben Lászlóffyval Zsuffa mért is ...) És Istvánt kivéve egyáltalán nem ismertem hidrológust, aki oly szenvedélyesen imádta a terepi munkát és az azt követő elemző adatfeldolgozást, mint O. Diákjai a megmondhatói a magyaregregyi mérőgyakorlatok vágtázó rohanásainak, különösen nagycsapadék előfordulása esetén. Minél sáro- sabb lett, annál boldogabb volt. Ilyenkor maliciózus megjegyzéseket tett a fehérköpenyes vitukisokra, amit addigra már elhagyott. Régi vágya volt, hogy kimérjen egy egységárhullámot, ami persze hiú ábránd volt, mert az egységnyi árhullám - bár kétségtelen számolunk vele - éppen nem létezik. “Már majdnem elcsíptem, elvtikém, már majdnem, csak beragadt a sebességmérőszámy”, és izgalommal várta a következő árhullámot.” * „Kulcsszerepe volt a numerikus hidrológia magyarországi kifejlődésében. Hogy túltegye magát a XIX.-ik századi konzervatív műegyetemi matematikán, elvégezte az ELTE alkalmazott matematika szakát. Én meg stikában az olvashatatlanul szép jegyzeteit silabizáltam. “Elvtikém, ez a funkcionál nem funkcionál” - énekelte többórás habfürdői közepette a Bob herceg igéző dallamára.” * „Baján a 60-as évek derekán indította el a Magyar Hidrológiai Társaság a “Korszerű módszerek, matematikai modellek a hidrológiában” című ankétsorozatát. Ez mérföldkőnek bizonyult a későbbiek során. Prékopa Valószínűségelmélet könyvének hatására tározáselmélettel kezdett foglalkozni. Ha jól tudom igazából az egész világon O volt az egyedüli, aki a Moran-modellt nemcsak, hogy megértette, hanem alkalmazni is tudta. Rózsa Pállal és Gáláival egy sereg mátrixelméleti gyorsító algoritmust dolgoztak ki, aminek csúcspontja a Yevjevich által Colo- rado-ban kiadott közös Zsuffa-Gálai kötet volt. Clusteres algoritmusokat dolgozott ki a Duna előrejelzésére - amin ugyan marakodtunk, mert szerintem az számpaszírozás, amire O maoi tömörséggel válaszolt: “Elvtikém, virágozzék száz virág, mert a virágnak azt megtiltani nem lehet.” Hihetetlen sok területen dolgozott, a 65-ös Nagy Dunai Árvíztől kezdve, az árvízszámítás statisztikai módszereinek megújításán át a főiskolai és egyetemi tanításig és jegyzetírásig. Ez utóbbi kettő szakmai élete nagy öröme volt.” Szöllősi-Nagy András megemlékezését tartja (Fotó: Vizy Zsigmond, Duna Múzeum) * „Voltak periódusai - ezeket a zsuffológia nagy pillanatainak neveztük: az egységárhullámkép-módszer (még az én vonatkozó szamárságaimat a háromszög alakú egységárhullámképpel is izgalmasnak tartotta, jóllehet Kontur Pisti attól már a térdét csapkodta a röhögéstől, jelzem volt is miért), az árvízi maximumok eloszlásai, a Gumbel-Fréchet eloszlás, a Zelenhasic-Todorovic módszer, a Moran-modell és lánc-lánc Markov-lánc ...” * „A Bajai Főiskola szívügye volt. Nem láttam még tanárt, aki annyira a diákjaiért élt és dolgozott volna, mint O. A diákjai voltak az aprószentjei - Virág Misi, Eszéky Ottó. Hihetetlen szeretettel és szokatlan tisztelettel beszélt akkori fiatal munkatársairól a bajai R-10 számítóközpontban: Gálái “Szőrös” Anti, Rodolfo, a Kisgoda, Editke és még egy hosszú sor. Rajongott értük. Nem láttam még embert, akinek annyira fontos lett volna a szakmája és azon keresztül a többiek szolgálata, mint Neki. Baján, Algírban, Mongóliában és Ruandában. Bárhol és mindenhol, bárkinek és mindenkinek.” * „Harmadéves műegyetemistaként az általa vezetett Töltésállapot Vizsgáló Csoportban dolgoztam szinte végig a 70-es Tiszai Árvíz alatt. A Csoportnak, Zsuffát, a Főnököt kivéve, két tagja volt: Holló Öcsi és én (néha, hajói emlékszem Goda Peti is megjelent a csapatban nagy mennyiségű sör társaságában). A munka abból állt, hogy egy böhönc nagy dugóhúzót behajtottunk az árvédelmi töltésbe, azzal talajmintát vettünk és megállapítottuk a töltésátázás mértéket, majd a mintákat be vittük a szegedi VÍZIG talajmechanikai laborjába. Utána felvonultunk Vágás Pista manzárdjába, ahol egy nagy tacepao azt hirdette, hogy VITUKI=kupi, majd kellő hosszúságú vituki-szidást követően István vezényletével bevonultunk a Hági cukrászdába, ahol István rendszerint egy négy
