Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - SZAKCIKKEK - Kun Ágnes: Intenzív halnevelő telepről származó elfolyóvíz öntözésre való alkalmasságának vizsgálata
61 Kun Ágnes: Intenzív halnevelő telepről származó elfolyóvíz öntözésre való alkalmasságának vizsgálata és 24%-a egyéb ipari, mezőgazdasági vagy közcélú vízfelhasználási helyről származik (pl. baromfinevelő telepek, sertéstelepek, termálvíztározó tavak, kórházak és gyógyintézetek stb.). A felsorolt létesítmények évente összesen több mint 48 millió m3 rétegvizet engednek el a felszíni vizekbe. A legtöbb vizet a fürdők bocsátanak ki: évente összesen kb. 36 millió m3-t. Összesen 202 fürdő kibocsátott vizének vízminőségre vonatkozó adatai közül 104 eset 14%-ában kisebb a nátrium-egyenérték, mint 45%, amely határérték felett a vizek öntözésre való felhasználása korlátozott. A szennyvíz összes oldott só tartalmát 78 fürdő esetében megvizsgálva, csupán 10 fürdőnél volt 500 mg/1 alatt a kibocsátott víz koncentrációja, amely korlátozás nélkül felhasználható öntözővíz minősítés szerint. További 20 esetben 500-1000 mg/1 és 48 esetben 1000 mg/1 feletti só koncentrációval rendelkeznek. A megvizsgált 78 fürdő szennyvizének összesen 37,5%-a felelne meg só koncentráció értéke alapján öntözésre. A kertészetek által kibocsátott vizek esetében egyetlen esetben sem volt 45% alatt ez a vízminőségi mutató és csak három esetben volt 1000 mg/1 alatt a só koncentráció. A mezőgazdasági felhasználásra alkalmas használt vizek közé tartozik a halastavakból származó vizek, a feldolgozóipar, élelmiszeripar és szeszfőzdék szennyvizei, amelyek vízkibocsátása megközelítőleg évente 61, 41, 9 és 1 millió m3, rendre. A halastavakból elfolyó vizeknek van a legnagyobb átlagos nitrogén tartalmuk. Az országban ösz- szesen 48 halastó átlagosan 3863 kg/év nitrogént és 450 kg foszfort bocsát ki a felszíni vízbefogadókba. Az élelmiszer feldolgozásból származó szennyvizekkel átlagosan üzemenként 2427 kg nitrogén és 2296 kg foszfor kerül évente a felszíni vizekbe. A szeszfőzdékből származó szennyvizekkel üzemenként, évente átlagosan 1535 kg nitrogén és 218 kg foszfor jut a közvetlenül a felszíni befogadóba. A szennyvíz öntözéses felhasználásának egyik legnagyobb előnye a magas tápanyagtartalom. Korlátját a vizek szikességgel összefüggő kémiai jellemzői okozzák, legtöbbször a magas összes oldott sótartalma, a nátrium és hidrogén-karbonát tartalma miatt. A szennyvíz sótalanítása öntözési célból egyelőre rendkívül költséges eljárás, ezért különleges víz-, illetve talaj kezelési megoldásokra, vagy az alkalmas növénykultúrák megválasztására van szükség a szennyvizek kiöntözése során bekövetkező szikesedés és nátriumosság elkerülése végett. A szi- kesedés bekövetkezésével a talaj összes oldható sótartalma megnövekszik, amely káros hatással lehet a nem sótűrő növények növekedésére. A talaj kicserélhető nátriumtartalmának növekedése (nátriumosság) következményeként elsősorban a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai romlanak: a talaj aggregátumok, morzsák elemi szemcsékre esnek szét, majd eltömik a szabad pórusteret, így akadályozzák a víz szabad áramlását, csökkentve a talaj vízvezető-képes- ségét. A szennyvízöntözés hatására bekövetkező szikesség és nátriumosság szabályozásának általam vizsgált lehetősége a víz hígítása és a szennyezettség kémiai módszerekkel történő javítása, amely csökkenti a szikesedés kockázatát és növeli a víz felhasználhatóságát. Malash és társai (2005) a legnagyobb paradicsom terméshozamot felszíni édesvíz (550 uS/cm) és sós öntözővíz (4200-4800 uS/cm) 3:2 arányban történő keverése mellett érték el. Arany (1955) szerint a szikes víz (magas NaoCCfi tartalmú), ha kis szilárd maradékú, esetenként javítással alkalmassá tehető öntözésre. Arany (1955) szerint a vízben a szódát a Ca2+ ion koncentráció növelésével semlegesíteni lehet. Dzubay (1957) szerint azon vizek gipszezése (CaSCYi hozzáadása), amelyek szárazmaradéka 200-300 mg/1 között van, eredményes lehet a szikesedés megelőzése szempontjából. Vermes (1977) szerint, ha a szennyvíz nátrium százalék értéke meghaladja a 40-50%-ot, kémiai vízjavítással lehet csökkenteni. Purves (1977) szerint a szennyvíz mészszel (magas kalcium-karbonát tartalmú anyaggal) való kezelése hasznos kalciummal látja el a talajt és stabilizálja a talaj pH értékét. Albert (1997) szerint lúgosán hidrolizáló nátrium sókat tartalmazó vizek kémiai javítása történhet gipsszel, amennyiben kis sókoncentrációjú hidrokarboná- tos vízről van szó. Simmons és társai (2010) a magas sótartalmú vizek hosszú távú öntözéses felhasználása esetén a víz hígítását és ahol elérhető, Ca tartalmú anyag hozzáadását javasolja hely-specifikus, megelőző gyakorlat és kezelési stratégia részeként. Jelen tanulmányban egy mezőgazdasági eredetű elfolyóvíz nyers, illetve kezelt formáit (létesített vizes élőhelyen történő kezelés, hígított és kémiai javítóanyaggal kezelt, csak kémiai javítóanyaggal kezelt) és kontrolként a Hármas-Körös Bikazugi-holtágából származó víz kémiai jellemzőit vizsgáltam. Az értékelés elsődleges szempontja az öntözésre való alkalmasság megítélése volt. A minősítést több minősítő rendszer alapján végeztem el azzal a céllal, hogy az elfolyóvízben található, öntözést korlátozó tulajdonságokról tett megállapítások által egyúttal átfogó áttekintést nyújtsak a hazai aktuális öntözővíz minősítésre vonatkozó szabályozásról és a nemzetközi gyakorlatról is. ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavétel Az elfolyóvíz egy szarvasi intenzív afrikai harcsanevelő telepről származik. Az átfolyóvizes rendszerben történő halnevelés során a halak takarmányozására magas fehérjetartalmú tápokat használnak, amelyhez a megfelelő vízminőséget folyamatos vízcserével, termálvíz kútból biztosítják (Tóth és társai 2016). Emiatt naponta jelentős mennyiségű elfolyóvizet bocsátanak ki (-1000 m3/nap). A lecserélt víz nagy mennyiségben tartalmaz kiválasztott anyagcseretermékeket, ürüléket, egyéb szerves anyagot, esetleg vegyszert vagy antibiotikumot (Tóth és társai 2016). A használt víz befogadója egy létesített vizes élőhelyi vízkezelő rendszer, amely 4 tóból áll: két növényzet nélküli stabilizációs tóból és két vízi növényzetes tóból (Tóth és társai 2016). A tavakon keresztülhaladó elfolyóvíz befogadója a Szarvas-Bé- késszentandrási Holt-Körös (Kákafoki-holtág). A vízmintavétel a telepről közvetlenül elfolyó, kezelés nélküli elfolyóvízből (későbbiekben nyers elfolyóvíz) történt, a vizes élőhely első stabilizációs tavából (tóból származó elfolyóvíz) és a Hármas-Körös Bikazugi-holtágából (Körös víz). A hígított és kémiailag javított nyers elfolyóvíz (hígí- tott+gipszezett elfolyóvíz), illetve a csak kémiailag javított elfolyóvíz (gipszezett elfolyóvíz) mintavétele a NAIK ÖVKI Liziméter Telepén történt a kezeléseket követően. A minta- vételezés 2015-ben kezdődött, a tanulmányhoz a 2015. és a 2016. évi vízminták vizsgálatának eredményeit használtam
