Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Zavanyi Györgyi, Braun Mihály, Laczovics Attila, Berényi Ervin, Szabó Sándor: Vizi makrofitonok gadolínium- kontrasztanyag mobilizációja
99 Zavanyi Gy. és társai: Vizi makrofitonok gadolínium-kontrasztanyag mobilizációja társai 2003). A tenyészedényékből a békalencséket (10- 12 g biomassza) learattuk a kísérlet 8. napján. A learatott növényeket csapvízzel leöblítettük. A Dotarem és Omniscan kontrasztanyag kezelésnek kitett békalencsékből 2000 ±2 mg mennyiségeket 200 mL térfogatú Gd- mentes tápoldaton neveltünk tovább. Az inkubáció 0-21 napja között nyolc alkalommal 3-3 db Dotarem és Omniscan kezelésnek kitett kultúrából vízmintát vettünk és learattuk a békalencsék teljes mennyiségét. A learatott növényeket 105 °C hőmérsékleten szárítottuk, megmértük a tömegüket. A tápoldatból és savas roncsolás után a növényi mintákból megmértük a gadolínium- koncentrációt. EREDMÉNYEK ÉS MEGVITATÁS Hínárnövények hatása a tápoldat Gdkoncentrációjára A tápoldat Gd-koncentrációja az idővel nem mutatott szignifikáns változást, továbbá a vizsgált négy növényfajnak sem volt szignifikáns hatása a tápoldat Gd- koncentrációjára (P=0,319, ANOVA). Változás a szöveti Gd-koncentrációban A tápoldat Gd-koncentrációja szignifikáns (P<0,001, ANOVA) hatású volt a békalencsék szöveti Gd- koncentrációjára. A koncentráció emelésével a szöveti Gd-koncentráció lineárisan növekedett és 27%-kal volt kevesebb a tápoldat Gd-koncentrációjánál (7. ábra). Lábra. A tápoldat kiindulási Gd-koncentrációjának hatása a Lemna szöveti gadolínium-koncentrációjára (Megjegyzés: A hibasávok az eredmények szórásai, n=3) Figure 1. Relationship between initial Gd concentration of water and Gd concentration of L. gibb (Note: Error bars indicate the standard deviation of the data, n=3) Makrofitonok Gd-felvétele Vizsgálat hínámövényeben az Omniscan szignifikánsan nagyobb (P<0,001) szöveti Gd- koncentrációt eredményezett, mint a Dotarem. A kísérlet végén a tócsagazban szignifikánsan (P<0,001) nagyobb volt a szöveti Gd-koncentráció, mint a púpos békalencsében. A kontrasztanyagok koncentrációja a békalencsék szövetében egy nap alatt, a tócsagazban pedig négy nap alatt elérte a maximumát. A tócsagazban az Omniscan kontrasztanyag kétszer nagyobb koncentrációban volt kimutatható, mint a Dotarem és a kísérlet végére háromszor nagyobb koncentrációt ért el a tócsagazban, mint a békalencsében (2. ábra). A gadolinium kioldódása a hínárnövényekből A tápoldat Gd-koncentrációja az idővel szignifikánsan (P<0,001, ANOVA) nőtt, Gd-tartalmú békalencsék jelenlétben. A Gd-kijutás a tápoldatba az Omniscan kontraszt- anyagon nevelkedett békalencsékből szignifikánsan (P<0,001, ANOVA) magasabb volt, mint a Dotarem-en tartott növényeké. A kísérlet 16. napján 52%-kal volt magasabb a tápoldat Gd-koncentrációja az Omniscan kontrasztanyag tartalmú békalencsék jelenlétében, a „Dotarem-es” békalencsékhez képest. A békalencsék szöveti gadolinium koncentrációjának csökkenése az Omniscan kontrasztanyagon nevelkedett békalencsék esetén szignifikánsan (P<0,001, ANOVA) magasabb volt, mint a Dotarem-en tartott növényeké. A kontrasztanyagok koncentrációja a békalencsék szövetében a felére csökkent, a nyílt láncú Omniscan esetén egy nap alatt, a makrociklusos Dotarem esetén pedig négy nap alatt (3. ábra). A szakirodalomban eddig mindössze egyetlen tanulmány foglalkozik a vízinövények (Lemna minor) Gd- kontrasztanyag felvételének kinetikájával (Lingott és társai 2016). Bár ebben a vizsgálatban lézerablációs tecnikával volt kimutatva a szöveti Gd, ennek ellenére kísérleteinkkel megegyező módon itt is a növények már 24 órán belül telítődtek a tápoldatból felvett kontraszt- anyagokkal. Mivel számos vizsgálat szerint a Gd- kontrasztanyagok az emberi szervezetből viszonylag gyorsan kiürülnek (Swan és társai 1999), így feltételezhető volt, hogy hasonlóan mobilisen viselkednek más szervezetekben is. Jelen vizsgálatunkban, a magas Gd- koncentrációjú békalencsékből a Gd-komplexek egyenletesen visszajutottak a tápközegbe, ha a növényeket Gd- mentes tápoldaton neveltük tovább. A nyílt láncú ligandumot tartalmazó Gd-komplexek gyorsabban vándorolnak makrofitonok szöveteibe és onnan vissza a közegbe, mint a makrociklusos ligandumot tartalmazók. Jelen vizsgálatunkban a szöveti Gd-kijutása a békalencsékből a Gd-mentes tápoldatba jóval gyorsabban (felezési idő 1-4 nap) játszódott le, mint a makróéiemeké (K, Ca, Mg, S, N; felezési idő 40-80 nap) a békalencsék dekompozíciója során (Szabó és társai 2000).
