Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Szuróczki Sára, Szabó Attila, Korponai Kristóf, Felföldi Tamás, Márialigeti Károly, Tóth Erika: A Fertő vizét és üledékét alkotó baktériumközösségek vizsgálata újgenerációs DNS-szekvenálással
82 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. különszám (Teske és társai 2011). Az egyik ide tartozó OTU (RBG- 2 ) genomjának elemzése alapján valószínűsítik, hogy homoacetogén fermentációra képes, továbbá lehetséges, hogy szaprofita életmódot folytat az üledékben, és az elpusztult növényi maradványok lebontása során felszabaduló energiát használja fel (Húg és társai 2013). Nagy valószínűséggel a Fertő esetében is az elpusztult nádas, hínárnövények vagy rence lebontásában lehet szerepe. A Bacteroidetes phylumba tartozó VadinHA17 csoportot szintén mindegyik üledékmintában detektáltuk. Eddig számos anaerob reaktorból mutatták ki jelenlétüket, például a cukorgyártás során képződött vinasz mellékterméket lebontó reaktorból (Gordon és társai 1997), de Kínában egy halastó (Fan és társai 2017) és szubmerz növényzetű tó üledékében (Zhao és társai 2017) is jelen volt. Feltételezik, hogy szerepe lehet komplex rekalcitráns szerves vegyületek lebontásában (Baldwin és társai 2016). Az Aminicenantes phylum egy tenyészthető képviselőket nem tartalmazó csoportja minden üledékmintában jelen volt (1,7-9,7%) (2. ábra). A törzs képviselőit legnagyobb relatív arányban szénhidrogént tartalmazó helyekről mutatták ki, de szintén előfordul tengeri környezetekben (hidrotermális kürtők, korallok felszíne) (Farag és társai 2014) és egyéb vizes élőhelyeken, például anoxikus szulfíd- és kén-tartalmú forrásban (Youssef és Elshahed 2009). Legnagyobb mennyiségben inkább az alacsony oxigén-koncentrációjú és nem sós vagy alacsony sótartalmú környezetekben voltak jelen (Farag és társai 2014). A phylum képviselőit a Szent Anna-tó üledékében is detektálták (Felföldi és társai 2016). Valószínűleg részt vehet az aminosavak degradációjában, mivel L-aszpartát-oxidáz fehérjét kódoló gén szekvenciáját találták meg ebben a taxonban. DNS-alapú molekuláris technikákkal több magyarországi szikes tavat is vizsgáltak. A zavaros („fehér”) típusba tartozó szabadszállási Zab-szék planktonikus baktériumközösségében szintén kimutatták a Fertő vizében is megtalálható ’CL500-29 marine group’, hgcl klád és Synechococcus csoportokat, míg a színes („fekete”) típusba tartozó dunatetétleni Sós-érből a Fluviicola, a Flavobacterium, és az ’NS11-12 marine group’ képviselőit (Korponai és társai 2016). További zavaros típusba tartozó kiskunsági székeket vizsgálva a szabadszállási Büdös-szék vizének esetében nemzetség-szinten leggyakoribb a ’Candidatus Aquiluna’ volt, amely júliusban a Fertő nádasövének planktonikus mikrobaközösségeiben nagyobb számban volt jelen. A dunatetétleni Böddi-szék bakterioplanktonjában a Bacteroidetes phylum dominanciáját szintén megfigyelték, ellenben az Actinobacteria phylumnak és a Betaproteobacteria osztálynak kevesebb képviselője volt jelen a Fertő vizéhez képest (Borsodi és társai 2013). Továbbá a fülöpszállási Kelemen-szék és az újfehértói Nagy-Vadas nádasának perifitonjáról a Flavobacterium, a Comamonadaceae család (Kelemenszék) és a Fluviicola (Nagy-Vadas) taxonok képviselőit mutatták ki Rusznyák és társai (2008). A környékbeli szikesekkel szemben édes vizű izsáki Kolon-tó különböző növényzet (rence, tündérrózsa, nád) által uralt víztereiben a Fluviicola és a Flavobacterium nemzetségek képviselői és a hgcl klád tagjai szintén jelen voltak, utóbbi egy nyílt vízfoltban dominált (Mentes és társai 2016). A Fertő vizéből tehát kimutathatóak voltak más magyarországi szikes vizekre jellemző taxonok (Flavobacterium, Fluviicola, hgcl klád, ’Candidatus Aquiluna’, ’CL500-29 marine group’), melyeknek egy része gyakran előfordul édesvizekben (Flavobacterium, hgcl klád). Annak megállapításához, hogy a Fertő vizének baktériumközösségei mennyire hasonlítanak más (magyarországi) szikes vagy édes vizek bakterioplanktonjához, azonban még további vizsgálatok szükségesek. A Kelemen-szék és Böddi-szék üledékfelszínén Borsodi és társai (2005) molekuláris klónozással a Fertő üledékéhez hasonlóan a Proteobacteria phylum dominanciáját tapasztalták, de jelentős számban fordultak elő a Bacteroidetes törzshöz tartozó kiónok is. Csak a Böddi-szék üledékfelszínén detektálták a cianobaktériumok közé tartozó Synechococcus nemzetséget, amely a Fertő nyílt vízi pontjának üledékéből is kimutatható volt. Az újfehértói Nagy-Vadas és a tisza- vasvári Fehér-szik üledékmintáira a Proteobacteria törzs képviselőin kívül a Gemmatimonadates phylum domináns előfordulása volt jellemző (Fóliák és társai 2006; Borsodi 2007), amely törzs relativ abundanciája a Fertőben 1% alatti volt. Több taxon is kimutatható volt más üledékmintákból, mint például a Szent Anna-tóból (SVA0485, GIF9, Aminicenantes), ezért valószínűleg általánosan az üledékekben lévő szerves anyagok degradációjában vehetnek részt. ÖSSZEFOGLALÁS A vízminták esetében a bomló növényi anyagoktól színes Kis-Herlakni belső tó és a nádas vizének baktériumközösségei mind phylum, mind nemzetség-szinten egymáshoz jobban hasonlítottak, mint a nagy lebegőanyag tartalmú nyílt víz (BO pont) baktériumközösségéhez. Ezáltal arra következtethetünk, hogy a makrofiton borí- tottság befolyásolja a baktériumközösség összetételét. A víz- és üledékminták baktériumközösségei egymástól elkülönültek. E két közeg mikrobaközösségeinél az őszi és nyári mintavételek során phylum-szinten kevés eltérést tapasztaltunk, viszont a nemzetségek szintjén az egyes taxonok aránya megváltozott. A Fertőt diverz baktériumközösség jellemzi, kemoorganoheterotróf anyagcseréj ű taxonokon kívül (pl. Flavobacteria, Fluviicola) változatos metabolizmusú taxonokat is kimutattunk, mint például elsődleges termelőként a fotoautotróf Synechococcus nemzetséget, továbbá a fotoheterotróf ’Candidatus Aquiluna’ és a kén-oxidáló kemolitoautotróf Thiovirga taxonokat; az üledékmintákban a kén-oxidáló kemolitotróf Thiobacillus, a vas(lll) és szulfát-redukáló SVA0485, a növényi szerves vegyületeket homoacetogén fermentációval lebontó GIF9 és az aminosavak lebontására képes Aminicenantes csoportokat. Több csoport esetében tapasztaltunk a szezonalitással összefüggő változásokat is, ezek közül több taxon esetében az irodalmi adatok alapján például hőmérsékletfüggést feltételezhetünk. Két csoport elterjedésére (hgcl klád, ’CL500-29 marine group’) pedig lehetséges, hogy gátló hatással van a környezet magasabb oldott szervesanyag-tartalma.
