Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - SZAKCIKKEK - Nagy Judit - Kiss Tímea - Fiala Károly: Hullámtér-feltöltődés vizsgálata az Alsó-Tisza mentén. II. Folyóhátak (parti hátak) feltöltődését befolyásoló tényezők
38 Hidrológiai Közlöny 2018.98. évf. 1. sz. A folyóhátak szélességét koruk alapján is megvizsgáltuk (9. ábra), ami azt mutatja, hogy minél hosszabb ideje fejlődik a folyóhát, annál szélesebb forma jött létre. Mindkét kanyarulati csoportnál nagy szórást mutat a szabályozási munkálatok előtt is meglévő folyóhátak szélessége. Ennek oka, hogy a folyóhátak fejlődését azóta nagyban befolyásolja a hullámtér szélessége, így hiába fejlődik hosszú ideje az adott forma, a korlátozott hely miatt jóval keskenyebbé vált az elmúlt kb. másfél évszázad alatt. Ennek ellenére megfigyelhető, hogy a legfiatalabb folyóhátak jóval keskenyebbek (max. 120 m). A legjelentősebb különbség a különböző fejlettségű kanyarulatok között a leghosszabb ideje fejlődő folyóhátak szélességében van. Míg az ál- és fejletlen kanyarulatok mentén a legszélesebb folyóhát 360 m, addig a fejlett és érett kanyarulatok akár 550 m széles forma is kialakulhatott. 9. ábra. A folyóhátak szélessége és kora közötti kapcsolat különböző fejlettségű kanyarulatok esetén (Megjegyzés: A: ál- és fejletlen kanyarulatok, B: fejlett és érett kanyarulatok) Figure 9. Relationship between the width and age of natural levees (Legend: A: slightly sinuous bends, B.sinuous meanders) ÖSSZEGZÉS A kanyarulatok külső ívén fejlődő folyóhátak vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy magasságukat, szélességüket és fejlődésük ütemét számos tényező befolyásolja, és ezen tényezők hatása eltérhet a kanyarulatok fejlettségi szintjétől függően. A folyóhátak magasságát az ál-és fejletlen kanyarulatok mentén szinte kizárólag a hullámtér szélessége határozza meg. Szűk hullámtéren ez a megállapítás igaz a fejlett és érett kanyarulatok mentén kialakuló folyóhátakra is. Azonban a tág hullámterű szakaszokon - mivel ott már a rendelkezésre álló hely nem korlátozott - a folyóhát magasságát a görbületi sugár befolyásolja. A folyóhátak szélességét mind a két vizsgált kanyarulati csoport esetén a hullámtér szélessége alapvetően befolyásolja, ugyanis az árvízvédelmi töltés több helyen olyan közel fut a mederhez (<200 m), hogy csak igen keskeny folyóhátak képesek kialakulni. A folyóhátakon a hordalék-felhalmozódás üteme átlagosan 33 mm/év, bár folyóhátanként jelentősen változik (10-122 mm/év). Az egy-egy árvízi esemény után lerakódó hordalék mennyiségét vizsgáló kutatások azonban ennél jóval nagyobb értékeket mértek. Például Nagy és társai (2001) 100-450 mm, Kiss és társai (2002) 400-500 mm, míg Sándor és Kiss (2007) legalább 50 mm vastagságú felhalmozódást mért a folyóhátakon egy-egy árvíz után. Az általunk számított alacsonyabb értékek abból adódhatnak, hogy (1) a hullámtér nem minden évben kerül árvízi elöntés alá, illetve (2) a folyóhátak anyaga erodálódhat is, amit jelez a sodorvonal távolságának és a feltöltődés mértékének fordított aránya. A feltöltődés üteme a vizsgált tényezők közül a sodorvonal helyzetével mutat szoros kapcsolatot: minél közelebb van a sodorvonal a parthoz, a part menti felhalmozódás annál kisebb Ütemű, mivel árvizek idején erózió is felléphet (Sándor és Kiss, 2006). A folyóhátak kora és a hordalék-felhalmozódás üteme azt mutatja, hogy gyorsul a hordalék lerakódása, hiszen míg a legidősebb folyóhátak fejlődési üteme csupán átlagosan 10-27 mm/év, addig a legfiatalabbaké már 67-122 mm/év. Az Alsó-Tisza mentén, Mindszent térségében végzett kutatások is megerősítik ezt a tendenciát (Sándor 2011), ugyanis az 1960-as évek előtt a hordalék-felhalmozódás üteme 20 mm/év volt, azt követően pedig már 46 mm/év, tehát a feltöltődés üteme megduplázódott. A felhalmozódás ütemének gyorsulása a hidrológiai viszonyok megváltozásával (pl. eséscsökkenés, árvizek magasságának növekedése; Kiss 2014), illetve a felszíni érdesség megnövekedésével magyarázható, de ezek pontos hatása a folyóhátak méretére és fejlődésük ütemére további kutatásokat igényel. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kutatást az OTKA 119193 sz. pályázata támogatta. Az adatokért köszönet illeti az ATIKÖVIZIG munkatársait. IRODALOM Borsy Z. (1993). Általános természetföldrajz. Egyetemi tankönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Brierley, G., Ferguson, R., Woolfe, K. (1997). What is a fluvial levee? Sedimentary Geology. 114, 1-9. Brinkle, W.B.M., Schoor, M.M., Sorber, A.M., Berendsen, Fl.J.A. (1998). Overbank sand deposition in relation to transport volumes during large-magnitude floods in the Dutch send-bed Rhine River system. Earth Surface Processes and Landforms. 23, 809,824 Cazanacli, D., Smith, N. (1998). A study of morphology and texture of natural levees - Cumberland Marshes, Saskatchewan, Canada. Geomorphology. 25, 43- 55. Gábris Gy. (2003). Övzátony vagy parti hát? Földrajzi Közlemények. 51 (1-4), 178-184. Gábris Gy. (2016). A Körös-medence folyóvízi formavilága. Acta Climatologica et Chronologica, 50(B), 47-53. Hudson, P., Heitmuller, F. (2003). Local- and watershed-scale controls on the spatial variability of natural levee deposits in a large fine-grained floodplain: Lower Pánuco Basin, Mexico. Geomorphology. 56, 255- 269. Iványi B. (1948). A Tisza kisvízi szabályozása. Vízügyi Közlemények. 30 (2), 131-159. Kiss T. (2014). Fluviális folyamatok antropogén hatásra megváltozó dinamikája: egyensúly és érzékenység vizsgálata folyóvízi környezetben. Akadémiai doktori értekezés, Szeged, pp. 56-57.
