Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Megyes Melinda, Aszalós Júlia Margit, Móga János, Márialigeti Károly, Borsodi Andrea: A Máramarosi- medence sós tavainak baktériumközösségei
Megyes M. és társai: A Máramarosi-medence sós tavainak baktériumközösségei 59 sókoncentrációjú időszakos vizek mindkét ló csíkot ezekben a gélsávokban detektáltuk, ami az dendrogramon élesen elkülönültek a sósabb alacsony sókoncentráció kisebb szelekciós nyomásával aknaszlatinai tavaktól. A legtöbb filotípust reprezentá- értelmezhető. I3bv| s: I3a\ r ^ I 2h\ 1 12aV E~~ 7V 1 ! C zu 8V 9V IV 2V 6V 11V 3V 4V 5V 10V J>1_ rz zee: ______ c —i—i—i—i—i—i—i—i—r— 0.10 0.20 0.30 0.40 0.50 0.60 0.70 0.80 0.90 Hí ez I. 711 8U 9U 3U 4U iu C 2U E hu E 5U 1 6U E I0U E I7U EZ l2al'EZ I5U I l3alJ | 16U [ 14aU —-__ ZD 1. Ili ZZ ____ — i 14bU El ZZ zz —i—i------1--------1-------1-------1------1—i-------1-------rn 0.10 0.20 030 0.40 0.50 0.60 0.70 0,80 0.9 1.00 | Hasonlóság 2. ábra. (a) A 15 vízminta DGGE mintázata alapján szerkesztett hasonlósági dendrogram (A kimetszett és később megszekvenált DNS fragmentumok piros háromszöggel vannak jelölve), (b) A 18 üledékminta DGGE mintázata alapján szerkesztett hasonlósági dendrogram Figure 2. (a) Similarity dendrogram of the DGGE fingerprints of 15 water samples (The excised and later sequenced DNA bands are marked with red triangle), (b) Similarity dendrogram of the DGGE fingerprints of 18 sediment samples A vízminta DGGE gélből 8 különálló csíkot metszettünk ki, melyek közül ötöt sikerült azonosítanunk DNS bázissorrendjük alapján. Az 1 és 8 számmal jelölt DNS fragmentum az édesvizekben vízvirágzást előidéző fonalas cianobaktériummal, a Planktothrix rubescens fajjal mutatott hasonlóságot (Ostermaier és Kurmayer 2009). Az alacsony sókoncentrációjú időszakos víz gélsávjából a 2 számú fragmentumot Limnohabitans parvus fajként azonosítottuk, mely az irodalom szerint is legfeljebb 0,5% NaCl koncentrációt képes tolerálni (Kasalicky és társai 2010). Ennél nagyobb, akár 6%-os koncentráción is szaporodni képes Pseudomonas taiwanensis fajjal mutatott szekvencia hasonlóságot az 5 számú DNS fragmentum (Wang és társai 2010). A 4 számú, a hiperszalinikus Kunigunda-tó gélsávjából kivágott DNS egy tenyésztésbe nem vont, a híres kaliforniai Halálvölgyből (Death Valley, USA) izolált törzs szekvenciájával mutatott kisfokú (<97%) egyezést. A tenyésztés során a vízmintákban 103-105 TKEml"1, az üledékmintákban 104-106 TKEg'1 nagyságrendű értékeket becsültünk. A kifejlődött telepekből 193 izolátumot hoztunk létre. Az ARDRA módszer segítségével a törzseket csoportokba osztottuk restrikciós enzimek hasítási mintázatai alapján és összesen 96 ARDRA csoport reprezentánsát szekvenáltuk és azonosítottuk. Ez alapján az izolátumok a Proteobacteria (azon belül Alpha-, Beta-, Gamma- és Epsilonproteobacteria osztályok), a Firmicutes, az Actinobacteria és a Bacteroidetes törzsekbe nyertek besorolást. Az általunk izolált törzsek közül az irodalom szerint enyhén vagy mérsékelt halofilként jellemzett fajokat a 2. táblázatban tüntettük fel. Számos izolátunr legközelebbi rokonát tengeri környezetből (tengervíz, üledék, tengeri állat) írták le először. A tengerek 3-3,5%-os átlagos sókoncentrációjához alkalmazkodva legtöbbjük enyhén halofil, rendszerint jóval magasabb NaCl koncentráción is képes növekedni. Ilyen szélsőséges sótűrésre képes pl. a Bacillus pakistanensis és az Exiguobacterium aestuarii faj, melyek optimumuk többszörösén, 17%-os sókoncentráción is tenyésznek (Kim és társai 2005, Roohi és társai 2014). Az előbbit szintén egy sóbányából származó mintából írták le. A legnagyobb sókoncentrációjú, hiperszalinikus Kunigunda strand (10) víz- és üledékmintáiból döntő többségben enyhén és mérsékelten halofd, széles sótűréssel jellemezhető baktériumokat izoláltunk. A strand mintáiból kimutatott mérsékelt halofil szervezetek mindegyike csak NaCl jelenlétében volt képes növekedni. A sós patak (17) sókoncentrációjáról nem áll rendelkezésünkre pontos adat, viszont a helyszínen a sókiválás alapján nagy NaCl koncentrációt feltételeztünk. A sókristályokat is tartalmazó üledékből egy kivétellel mérsékelten halofil baktériumtörzseket izoláltunk. A Halomonas fontilapidosi és H. ventosae fajok legalább 3%-os NaCl koncentrációt igényelnek (González-Domenech és társai 2009, Martínez-Cánovas és társai 2004), a H. elongata faj pedig akár teljesen telített sókoncentrációt is tolerálja (Vreeland és társai 1980). Az aknaszlatinai mezoszalinikus dolinatavakból (1-6, 11) izolált baktériumtörzsek elsősorban enyhén halofil baktériumfajok közeli rokonai, melyek többsége a Gammaproteobacteria osztályba tartozik. Az 5 és 6 számú tó kivételével minden esetben mérsékelten halofil baktériumtörzsek azonosítása is megtörtént.