Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Lippai Anett, Szabó Attila, Felföldi Tamás, Tóth Erika: A Széchenyi gyógyfürdő mikrobiológiai vizsgálata
50 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. különszám (Chloroflexi) nemzetség (Yamada és társai 2006) tagjai is jelen voltak. Az SM3 medencéből ezeket a baktériumokat nem sikerült kimutatni, feltételezhetően ez az eltérő vízkezelésnek köszönhető. Az SM1 medencében továbbá nagy számban képviselték magukat az Acidovorax és a Hydrogenophaga nemzetség tagjai (Betaproteobacteria), amelyet megerősítettek a tenyészté- ses vizsgálatok eredményei is. Utóbbiak minden medence mintában megtalálhatóak voltak. A Moraxella (Gammaproteobacteria) nemzetség tagjai ugyancsak mindhárom medencében jelen voltak, tenyésztéses vizsgálatokkal a beltéri SM1 és SM2 medencékből sikerült kimutatni őket. A Moraxella nemzetség tagjait humán bőrfelületről már korábban kimutatták (Rossau és társai 1991), továbbá a forrás mintában nem voltak jelen, ezáltal feltételezhetően antropogén úton kerültek a medencékbe. Kizárólag az SM2 medencében voltak jelen az Albidoferax (Betaproteobacteria) nemzetség képviselői, amelyek sós vízi környezetekben szintén megtalálhatóak (.Ramana és társai 2009). A Thiofaba (Gammaproteobacteria) nemzetség tagjai kizárólag az SM3 medencében voltak jelen, a kemolitoautotróf anyagcserét folyató baktériumokat korábban más termálforrásokból is leírták, mint a kénkörforgalomban jelentős szerepet betöltő mikrobákat (Móri és társai 2008). Az újgenerációs DNS-szekvenálás alkalmazásával azt tapasztaltuk, hogy a forrásvíz és a medencék vize is változatos képet mutatott, a forrásvízben lévő baktériumokat a medence mintákban is sikerült kimutatni. Vizsgálataink során potenciálisan nitrogénkötő mikrobákat mutattunk ki tenyésztéses és nem tenyésztéses eljárásokkal egyaránt, a kén körforgalmában jelentős szerepet játszó mikroorganizmusok jelenlétét azonban csak újgenerációs DNS- szekvenálás alkalmazásával sikerült igazolni. Budapesti gyógyfürdők mikroba közösségeinek összehasonlítása A fürdővizekre irányuló mikrobiológiai kutatások során legtöbb esetben a higiénés szempontokat vizsgálták, az utóbbi időben azonban egyre több információ áll rendelkezésre a gyógyfürdők teljes mikrobiális összetételéről. A Széchenyi gyógyfürdő forrásvizét és biofilm mintáját korábban molekuláris klónozás segítségével is vizsgálták (Anda és társai 2015). A forrásvízben a Betaproteobacteria tagjai bizonyultak dominánsnak, a fakultatív kemolitoautotróf kénoxidáló Thiobacillus aquesulisnak köszönhetően, amelyet angliai termálforrásokból korábban már izoláltak (Wood és társai 1988). A biofilm minták molekuláris kiónjai az Aquifícaehez tartozó Sulfurihydrogenobium nemzetséghez tartozó mikrobák voltak. Természetesen az eltérő vizsgálati módszerek (pl. PCR primerek) alkalmazása nem teszi lehetővé a pontos összehasonlítást, megjegyzendő azonban, hogy a Proteobacteria tagjait, továbbá a kénkörforgalomban jelentős szerepet játszó Sulfurihydrogenobium nemzetség képviselőit a Széchenyi gyógyfürdő vizéből molekuláris klónozással és újgenerációs DNS-szekvenálással is sikerült kimutatni. Tenyésztéses módszerekkel a budai Gellért fürdő 36°C-os forrásvizének és egy töltő-ürítő 38°C-os medencéjének vizsgálatát is elvégezték már korábban, amely során a forrásban és a medencékben egyaránt a Proteobacteria (Alphaproteobacteria) osztály tagjai bizonyultak dominánsnak. A medence vizéből a Széchenyi gyógyfürdő medencéiben is megtalálható nemzetségeket (Rhizobium, Porphyrobacter, Blastomonas, Pseudomonas, Acinetobacter, Chelatococcus) mutattak ki tápanyag szegény R2A és M4 medium alkalmazásával (Szuróczki és társai 2016). A Dandár fürdő 44°C-os forrásvizének és három medencéjének tenyésztéses vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy a forrásvízből a Széchenyi gyógyfürdőhöz hasonlóan csak kevés baktérium taxont sikerült tenyésztésbe vonni (Lippai és társai 2017). Mindkét fürdő forrásában a Brevibacillus choshinensis és Micrococcus aloevarae baktériumokat mutattuk ki. Számos nemzetség esetében (Pseudomonas, Brevibacillus, Hydrogenophaga, Sphyngopixis, Paracoccus, Rhizobium, Acinetobacter és Bacillus) átfedést tapasztaltunk a két gyógyfürdő medencéinek vizei között, ami nem meglepő, hiszen az általunk izolált baktériumok egyrészt vizes környezetben széles körben elterjedtek, másrészt a humán bőr közvetítésével antropogén úton, illetve a külső környezetből is a medencékbe kerülhetnek. ÖSSZEFOGLALÁS A termálforrásokban csak kevés élőlény, elsősorban prokarióta szervezetek képesek élni. Munkánk során a Széchenyi gyógyfürdő forrásának és három medencéjének mikrobiológiai vizsgálatát végeztük el, tenyésztésen alapuló és tenyésztéstől független eljárások alkalmazásával. A csíraszám és az összes sejtszám meghatározás eredményei alapján a forrás és a medencék között 1-2 nagyságrendnyi különbség figyelhető meg. Az azonos hőmérsékletű medencék közül a beltéri 38°C-os medence csíraszáma és sejtszáma bizonyult a legmagasabbnak, amely feltételezhetően a töltő-ürítő típusú vízkezelésnek is köszönhető. A kültéri 38°C-os medencében a vízforgatásos vízkezelés és a fertőtlenítőszerek alkalmazása magyarázhatja az alacsony csíraszám értékeket. Mind a forrásban, mind a medencék esetében változatos összetételű mikrobaközösséget sikerült kimutatnunk minden általunk vizsgált módszerrel. A forrásból igen kevés baktérium taxont sikerült tenyésztésbe vonnunk, közülük a Brevibacillus, Micrococcus és Mycobacterium nemzetség tagjait a medencék vizéből is sikerült kimutatni. Az eredmény feltételezhetően a forrásvíz magasabb hőmérsékletének köszönhető, továbbá a medencékben eltérő környezeti paraméterek érvényesülnek, eltérő a vízkezelés módja. Az újgenerációs DNS-szekvenálással a forrásban a Methylobacteriumoknak köszönhetően az Alphaproteobacteria osztály (Proteobacteria) bizonyult dominánsnak, tenyésztéssel azonban ezeket a mikrobákat nem sikerült kimutatni (metilotróf anyagcseréjük miatt erre az alkalmazott táptalajok nem is lettek volna alkalmasak). A medencékben található baktériumközösség képe változatos, számos a kénkörforgalomban szerepet játszó mikroorganizmus révén, amelyeket tenyésztéses vizsgálatokkal szintén nem sikerült kimutatni.
