Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Lippai Anett, Szabó Attila, Felföldi Tamás, Tóth Erika: A Széchenyi gyógyfürdő mikrobiológiai vizsgálata
48 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. különszám CÉLKITŰZÉS Munkánk célja a Széchenyi gyógyfürdő 76°C-os forrásvizének (SF), egy beltéri töltő-ürítő típusú 38°C-os medencéjének (SM1), egy beltéri töltő-ürítő típusú 20°C-os medencéjének (SM2) és egy kültéri vízforgatásos 38°C- os (SM3) medencéjének mikrobiológiai vizsgálata volt tenyésztésen alapuló eljárások és az újgenerációs DNS- szekvenálás eredményeinek összehasonlításával. ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavétel A mintavétel 2014. október 22-én történt a Széchenyi gyógyfürdő forrásvizéből (SF), egy beltéri töltő-ürítő 38°C-os medencéjéből (SM1), egy beltéri töltő-ürítő 20°C-os (SM2) és egy kültéri vízforgatásos 38°C-os medencéjéből (SM3). A forrásvíz a fürdő ivókútjából származott, hőmérséklete 76°C-os, pH-ja 7,2. Az SM1 beltéri medence 38°C-os, pH-ja 7,1; a mintavételkor 1 fürdőző tartózkodott a medencében; SM2 beltéri medence 20°C-os, pH-ja 7,3; a mintavételkor 1 fürdőző tartózkodott a medencében; az SM3 kültéri medence 38°C-os, pH-ja 7,5; a mintavételkor 11 fő tartózkodott a medencében. A mintavétel minden esetben 1 L-es, steril csavarku- pakos üvegekbe történt a mikrobiológia szabályainak figyelembevételével az MSZ EN ISO 19458:2007 szabványnak megfelelően, mind a folyamatos áramlású ivó- kútból, mind a medencékből merítéses technika által (a vízfelszín alól 10-15 cm-ről). Mintafeldolgozás tenyésztéses vizsgálatok és összes sejtszám meghatározása céljából A tenyésztéses vizsgálatokhoz és az összes sejtszám meghatározáshoz a vízmintákat a Dandár fürdő vizsgálatával megegyezően dolgoztuk fel (Lippai és társai 2017), azzal az eltéréssel, hogy tenyésztés során a forrásvíz esetében az inkubáció 55°C-on 7 napig tartott, az SM1 és SM3 medencék esetében 38°C-on 7 napig, az SM2 medence esetében 20°C-on, szintén 7 napig. Mintafeldolgozás újgenerációs DNS-szekvenálás céljából Munkánk során újgenerációs DNS-szekvenálással is vizsgáltuk a vízminták baktériumközösségeit a Szabó és társai (2017) által megadott 16S rRNS gén alapú piroszekvenálási módszert követve, azzal a különbséggel, hogy az előzetes T-RFLP vizsgálatokkal való összevethe- tőség végett a 27F és 534R primer párt használtuk a gén V1-V3 régiójának szelektív fel szaporítására. DNS kivonáshoz a forrásvízből 500 mL-t, míg a medence vizekből 200 mL-t szűrtünk 0,45 pm pórusátmérőjű cellulóz-észter (Whatman ME 25/21 STL, STL, GE Healthcare Life Sciences, New Jersey, USA) filteren keresztül. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A tenyésztéses eljárások és az összes sejtszám meghatározás eredményei A vízminták összes sejtszám meghatározása során a forrásvíz esetében 6,1 xlO3 sejt/mL értékeket, az SM1 medencében 1,4*106 sejt/mL; az SM2 medencében 3,7x 105 sejt/mL; az SM3 medencében 9><105 sejt/mL értékeket kaptunk. A legmagasabb sejtszám értékeket a beltéri töltő-ürítő 38°C-os medencében (SM1) tapasztaltunk, ami feltételezhetően a vízkezelés módjának köszönhető, ugyanis a töltő-ürítő típusú medencéknél nem alkalmaznak fertőtlenítőszereket a gyógyhatás megőrzése céljából, míg a vízforgatásos medencéknél folyamatos a fertőtlenítőszer adagolása (Vargha és társai 2015). A mintavétel során a kültéri vízforgatásos (SM3) medencében volt a legmagasabb a fürdőzők száma (11 fő), amely magyarázhatja a magas sejtszám értékeket, továbbá a külső környezetből (levegőből, egyéb felületekről emberi közvetítéssel) számos mikroorganizmus kerülhet be a medencébe. A sikeresen tenyésztésbe vont baktériumok száma a beltéri 38°C-os SM1 medencében 6,4xl04 TKE/mL, a beltéri 20°C-os SM2 medencében 8,2xl03 TKE/mL, a kültéri 38°C-os SM3 medencében 2,2xl03 TKE/mL volt. A forrás vizében (1,1 xlO2 TKE/mL) megközelítőleg két nagyságrenddel alacsonyabb értéket tapasztaltunk, mint a medencék esetében. A medencék magasabb csíraszám értékeinek okai lehetnek a medencékben érvényesülő erőteljes fürdőzőhatás, továbbá a medencéket érő különböző külső környezeti hatások. A beltéri töltő-ürítő típusú medencék magasabb csíraszáma feltételezhetően a vízkezelés módjával magyarázható. A forrásvíz alacsonyabb csíraszáma egyrészt annak köszönhető, hogy a forrás kevésbé kitett a külső környezeti hatásoknak, másrészt a tenyésztést megnehezíti a forrás 76°C-os hőmérséklete (több mint 20°C-kal alacsonyabb hőmérsékleten zajlott a tenyésztés), amelynek köszönhetően kevesebb baktériumot sikerült tenyésztésbe vonni, mint a medencék esetében. Munkánk során összesen 227 baktériumtörzs tiszta tenyészetét hoztuk létre: 52 törzset a forrásból (6 faj), 75 törzset az SM1 medencéből (34 faj), 56 törzset az SM2 medencéből (25 faj), 40 törzset az SM3 medencéből (15 faj). A Széchenyi gyógyfürdő forrásában közvetlen szé- lesztéssel mindössze 5 baktérium törzset (4 faj) sikerült tenyésztésbe vonni: Brevibacillus choshinensis (Firmicutes), Roseimicrobium gellanyliticum (Verrucomicrobia), Micrococcus aloeverae (Actinobacteria) és a Mycobacterium vaccae (Actinobacteria) mikrobákat (7. ábra). Dúsításos technikával később a Micrococcus luteus (Actinobacteria) és a Meithermus silvanus (Deinococcus- Thermus) baktériumokat mutattuk ki, utóbbi termofil szervezet, képes 65°C-on történő növekedésre (Nobre és társai 1996). A 38°C-os medencék baktériumközösségeinek összehasonlításakor azt tapasztaltuk, hogy a beltéri, 38°C-os SM1 medence vizéből jóval több baktérium taxont sikerült izolálnunk, mint a kültéri, SM3 jelzésűből, amelyet okozhat a medencék eltérő elhelyezkedése, továbbá a vízkezelés jellege. A beltéri töltő-ürítő típusú SM1 medencéből 25 nemzetség képviselőjét mutattuk ki, míg a kültéri vízforgatásos medence vizéből 10 nemzetség tagját sikerült tenyésztésbe vonni. A beltéri töltő-ürítő 38°C-os medence domináns mikrobái a Pseudomonas (12 törzs, 5 faj); Ferrovibrio (10 törzs, 1 faj); Hydrogenophaga (8 törzs, 2 faj) és Microbacterium (6 törzs, 1 faj) nemzetségek baktériumai. A kültéri vízforgatásos 38°C-os medence vizéből a Porphyrobacter
