Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Fózer Melinda, Cserháti Mátyás, Teszárné Nagy Mariann, Balázs Adrienn, Risa Anita, Berényi Ágnes, Kriszt Balázs: A Zagyva folyót érő szennyvízkibocsátások hatásának vízkémiai és ökotoxikológiai vizsgálata Jászfényszarutól Szolnokig
31 Fózer M. és társai: A Zagyva folyót érő szennyvízkibocsátások hatásának vízkémiai és ökotoxikológiai vizsgálata Jászfényszarutól Szolnokig 2. táblázat. A jászberényi szennyvíztisztítóra kiszámolt új emisz- sziós határértékek a vízhozam függvényében Table 2. New emission limits calculated for the Jászberény wastewater treatment as a function of water discharge Zagyva folyó vízhozama 2,79 m3/s 0,5 m3/s mg/L Ch IM AC EMi em2 EM3 KOIcr 30,8 40-9,2 125 483 119,3 BOIs 1,9 5-3,1 25 154 31,7 ÖN 3,3 5-1,7 15 8,6 19,6 ÖP 0,8 0,2 +0,6 2Ch - a befogadó háttér koncentrációja (mg/L) a szennyvíz bevezetés fölött. IM - a víztípusra vonatkozóan meghatározott immissziós határérték (mg/L). AC - az a koncentráció növekmény, amellyel még terhelhető a víztest a torkolati szelvényéig (mg/L). EMi - a 28/2004 (XII. 25.) KvVM rendelet szerinti emissziós határérték (mg/L). EM2 - a 10/2010 (VIII. 18.) VM rendelet immissziós határértékeinek betartásával, a szennyvíz bebocsátók számára előírandó új emissziós határérték (mg/L) — amely már figyelembe veszi a hígulási arányokat 2,79 m3/s-os vízhozamnál. EM3 - a 10/2010 (VIII. 18.) VM rendelet immissziós határértékeinek betartásával, a szennyvíz bebocsátók számára előírandó új emissziós határérték (mg/L) - amely már figyelembe veszi a hígulási arányokat 0,5 m3/s vízhozamnál. A jászberényi szennyvíztisztító tisztított szennyvíz mennyisége a folyó vízhozamához képest elenyésző, csupán 0,058 m3/s. A terhelhetőség vizsgálat szerint azonban a kisvizes időszakban ennek a bevezetett meny- nyiségnek is van jelentősége. Mivel a hossz-szelvényen a legnagyobb kibocsátó a jászberényi szennyvíztisztító, amely a vizsgálataink előtt esett át egy felújításon, további ökotoxikológiai teszteket végeztünk. A nyers és tisztított szennyvízben egyik esetben sem volt kimutatható, genotoxikus és androgén hatású szennyező anyag. A nyers szennyvízben minden alkalommal citotoxikus és egy esetben ösztrogén hatású szennyező anyag volt kimutatható, de a tisztított szennyvízben már egyik sem volt jelen. A Zagyva folyó jászberényi szennyvízbevezetés feletti mintavételi pontjain, és az alatta elhelyezkedő ponton sem volt citotoxikus, genotoxikus és hormon hatású szennyező anyag kimutatható, valamint a Daphnia magna Straus akut toxicitási teszt és a csíranövény teszt sem utalt toxikus anyag jelenlétére. Annak ellenére, hogy a folyó a VKI szerint csak „közepes” állapotú/potenciálú minősítést ért el, méréseink alapján a szennyvíztisztító az elvégzett ökotoxikológiai tesztekkel vizsgált mikroszennyezők tekintetében a folyóra nincs kedvezőtlen hatással. KÖVETKEZTETÉSEK A Zagyva folyó vizsgált szakaszán a viszonylag sűrűn elhelyezkedő szennyvíztisztítók mérési eredményeik alapján elmondható, hogy gyakran a rájuk vonatkozó emissziós határértékek többszörösét bocsátják ki a befogadóba. A felújításra váró jászfényszarui telep üzemel a legrosszabb hatásfokkal. A jászberényi szennyvíztisztító a kiépített új rendszer üzemelésével jobb hatásfokot tudott elérni. Az összes P eltávolítása azonban továbbra is problémát jelent minden szennyvíztisztítónak. Az l. ábrán bemutatott vizsgálati eredményeink minősítése alapján elmondható, hogy a víztest „közepes” állapotú/potenciálú minősítésének oka az, hogy a szennyvíztisztítók nagy koncentrációban bocsátják ki a különböző foszfor formákat tartalmazó szennyvizeket az eleve terhelt befogadóként szolgáló Zagyva folyóba. Ennek következtében nem tud létrejönni a megfelelő hígulás, kisvizes időszakban pedig tovább nő a foszfor formák koncentrációja. Minden szennyvíztisztító emissziós határértékeit újra kellene vizsgálni a teljes hossz-szelvényben a terhelhetőség számítás segítségével ahhoz, hogy a megfelelő határértékeket tudja megállapítani a hatóság. Csak így érhetőek el a folyóra vonatkozó immissziós határértékek, és a folyó ,jó” állapota/potenciálja. A szennyvíztisztítók szigorúbb hatósági ellenőrzésére lenne szükség, hogy ösztönözzük a megfelelő működésre, a technológia maximális kihasználására, különösen odafigyelve a foszforeltávolításra. Ez azonban nem valósulhat meg, amíg a szennyvíztisztítókat csak az önellenőrzési terv kötelezi. A jászberényi szennyvíztisztító nyers és tisztított szennyvizéből, valamint a Zagyva folyó ezen szakaszán végzett ökotoxikológiai vizsgálataink alapján a kibocsátott tisztított szennyvíz nincs kedvezőtlen hatással a befogadóra. Az új technológiával rendelkező telep mellett számos olyan szennyvíztisztító üzemel, melyek tisztítási hatásfoka jelentősen rosszabb. A továbbiakban a tisztított szennyvizeken szükséges lenne elvégezni ökotoxikológiai teszteket is, hogy információt kaphassunk olyan szerves és szervetlen mikroszennyezők jelenlétéről és hatásáról, amelyet a szennyvíztisztítók bocsátanak ki felszíni vizeinkbe. IRODALOM 10/2010 (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól. Budapest, 1-8. 28/2004 (XII. 25.) KvM rendelet a vízszennyező anyagokkibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól. Budapest, p. 1-45. Clement A. (2010). Felszíni vizek minősége és terhelhetősége: a vízminőség-szabályozás új feltételrendszere a VKI tükrében. MHT XXVIII. Országos Vándorgyűlés, elektronikus Konferencia kiadvány.
