Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 4. szám - NEKROLÓG - Szlávik Lajos - Kozák Péter - Fejér László: Dr. Vágás István
68 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 4. sz. Nekrológ Dr. Vágás István Losonc, 1930. VI. 4. - Szeged, 2018. XI. 3. 2018. november 3-án, életének 89. évében, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt dr. Vágás István oki. mérnök, a műszaki tudomány doktora, c. egyetemi tanár, az MHT tiszteleti tagja, 57 éven át a Hidrológiai Közlöny szerkesztője, illetve főszerkesztője. 1930. június 4-én született Losoncon, a rajztanár-festőművész, Vágás Mátyás és Scherer Erzsébet második fiaként. A családi körében pezsgő irodalmi, kulturális élet folyt. Anyai nagyapja, Scherer Lajos a losonci gimnázium tanára volt, aki fiataloknak szóló lapot szerkesztett és adott ki. Vágás István példaképe nagyapja lett, akivel oly szép kirándulásokat tett a környékbeli Tugár patak partjára. Hamar kitűnt - ellenpontozva apró termete miatti visszahúzódását - rendkívüli emlékezőtehetsége, sokirányú érdeklődése. Vágás István családját 1945. augusztus 11-én Losoncról kitelepítették Magyarországra. Szegedre kerültek, a középiskolát a mai Radnóti Gimnáziumban fejezte be. Matematikából és fizikából messze kimagaslott osztálytársai közül, ezért 1948-ban tanulmányait a műegyetem mérnöki karán folytatta. A műegyetemen a vizsgákon remekelt. A matematika szigorlaton fölfigyelt rá Németh Endre professzor, az I. sz. vízépítési tanszék vezetője, aki 1952-ben meghívta őt a tanszékre tanársegédnek. Feladatait nemcsak a gyakorlatok és a rajztermi feladatok jelentették, hanem a vízépítési laboratóriumban végzett kísérletek végrehajtása is. 1954-ben a VIZITERV, 1955-től 1965-ig a VITUKI mérnöke. 1966-tól 1992-ig (nyugdíjba vonulásáig) a szegedi VÍZIG osztályvezetője, főosztályvezetője, tudományos főmunkatársa. A vízügyi igazgatósághoz fűződő kapcsolata nyugdíjazása után sem szakadt meg. 15 tiszai és dunai árvízvédekezésben vett részt. A csőkutas öntözés lehetőségeinek kutatását a VITUKI- ban öt éven át végezte. Számára ez a munka, ill. ennek tudományos feldolgozása hozta meg az egyetemi doktori, ill. kandidátusi fokozatot. ,y1 talajvízből való öntözés egyes hidrológiai és hidraulikai feltételei" című, 1966-ban megvédett kandidátusi disszertációjának az volt az érdekessége, hogy a kútelméletbe belevitte a Bolyai geometriát, pontosabban a nem euklideszi geometria szemléletét, tehát tulajdonképpen a kútelmélet volt az, amely példákat nyújtott a nem euklideszi geometria megjelenésére és alkalmazására. Később az MTA doktora (1979), c. egyetemi tanár (1989) lett. Főbb munka- és kutatási területei: árvíz-, belvíz- és talajvízi hidrológia, csőkutas-öntözés, ülepítés-technikai hidraulika, kisesésű folyók vízszínének természetes duzzasztása és süllyesztése, a matematikai analízis- és valószínűség-elmélet, az entrópia-elmélet eredményeire építő hidraulika. Szakirodalmi munkásságából kiemelkedik a „Hidrológiai statisztika” (1974) c. egyetemi jegyzete, a „Tisza árvizef c. könyv (1982), „Az exponenciális egyenletű vonalak nem euklideszi tulajdonságainak műszaki értelmezése”, valamint a társszerzőkkel írott ,yl verítékes honfoglalás” (1996) c., a Tisza szabályozásának történetéről szóló kiadvány. 2016-ban napvilágot látott az 1982-ben megjelent tanulmánykötet - több mint három évtized tapasztalatainak figyelembevételével korszerűsített, kibővített, dr. Bezdán Mária társszerzővel írott változata, „A Tisza és árvizei” (2016). 1954-től több mint 160 publikációja látott napvilágot, nemcsak a vízügyi szaklapokban (Vízügyi Közlemények, Hidrológiai Közlöny, Hidrológiai Tájékoztató), hanem gyakran napilapokban, tudományos hetilapok hasábjain. 1959-1989 között a Hidrológiai Közlöny rovatszerkesztője, 1989-től 2016-ig főszerkesztője. De már korábban feladata volt, hogy beszámoljon a MHT rendezvényeiről, vagy néhány soros hírt adjon azokról. Ilyenkor csak a V.I. monogram árulkodott arról, hogy Vágás István a szorgalmas krónikás. A vízügy, a vízgazdálkodás történetének alapos ismerőjeként kiadványok lektora, számos szakcikk írója volt. Mint a Hidrológiai Közlöny szerkesztőjének, neki jutott az a feladat, hogy szakmánk számos nagy alakjának nekrológját elkészítse, amiben nemcsak az írásos dokumentumokra hagyatkozott, hanem személyes élményeinek adatait is megosztotta olvasóival. Amikor vitába keveredett egy-egy kollégájával, vagy hivatali főnökével, akkor - mint független gondolkodó vette elő érveit, s attól semmilyen hatalmi szóval, tekintély-elvű érveléssel nem, csak a tudomány alapján álló tényekkel lehetett meggyőzni. Több akadémiai bizottság tagja, elnöke volt. A „Szegedért Alapítvány” kitüntetettje, az MHT Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztályának több cikluson át vezetőségi tagja, a Szegedi Területi Szervezet alelnöke, vezetőségi tagja. Összességében elmondható, hogy a MHT elmúlt hat évtizedének „mindenese” volt. Kevesek életpályája forrt össze annyira a Társaság történetével, mint az övé. A budapesti műegyetem, a bajai főiskola vizsgabizottságainak gyakori tagja, időnként elnöke, diplomatervek konzulense. 2016-ban megkapta a Műegyetem „Doktori Aranydiplomá”-ját. A Magyar Mérnöki Kamara tiszteleti tagja. Az MHT által adományozott kitüntetései: Vásárhelyi Pál emléklap (1958), Kvassay Jenő emléklap (1971), Bogdánfy Ödön emlékérem (1978), Schafarzik Ferenc emlékérem (1991), Kvassay Jenő díj (1994), Tiszteleti tag (2000). Emlékét kegyelettel megőrizzük! Dr. Kozák Péter MHT Szegedi Területi Szervezet elnöke Fejér László MHT Vízügyi Történeti Bizottság elnöke Dr. Szlávik Lajos az MHT elnöke
