Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 4. szám - FÓRUM - Dulovics Dezsőné: Mit kell még tennünk, hogy hazánkban mindenkinek legyen méltányos szanitációja?
48 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 4. sz. 5. táblázat. A kommunális szennyvízben lévő szennyezőanyagok fajlagos mennyisége (g/LE/d) és koncentrációi (mg/l) 60-150 l/LE/d fajlagos szennyvízkibocsátás esetén Megnevezés Mennyiség (g/LE/d) Koncentráció határok (mg/l) KOI 120 2 000 - 800 boi5 60 1 000 - 400 LA 70 1 167-467 ÖN 11 183-73 ÖP 2,4 40-16 Tervezéskor, ha van rá mód, a nyers-szennyvíz koncentráció mértékadó értékeit méréssel célszerű meghatározni. A befogadó típusai által megkövetelt szennyvíztisztítási igények A tisztított szennyvíz elhelyezésére szolgáló befogadók a Víz Keretirányelvben megfogalmazottak szerinti, és/vagy az esetleges hasznosítás által igényelt mértékű tisztítást követelik meg. A VKI egyik követelménye az élővizek „jó ” vízminőségi állapotának előírása. E tekintetben hazánknak számos feladatot kell még teljesítenie az EU vízminőségre vonatkozójelenlegi értékelése szerint, mivel a vízfolyásainknak hozzávetőleg 20 %-a felel meg ennek a követelménynek. A tisztított szennyvíz öntözéses hasznosításának előtérbe helyezésével, ez a feladat csökkenthető, elsősorban például a Nagy Alföldön, vagy a már sivatagi tulajdonságú Homokhátságon, ahol a homoktalaj jó lehetőséget teremt a beszivárogtatásra. Itt kevés a nitrát-érzékeny terület, te- nyészidőben olyan technológia alkalmazására kell törekedni, amelynél a biológiai tisztítás után ne alkalmazzunk tápanyag eltávolítást, mivel ebben az esetben a talaj és növényzet egyaránt igényli aN és P tápanyagokat, mikroelemeket, a degradáció elkerülése érdekében. Ezáltal a szennyvíztisztítás költségei is, és ezzel párhuzamosan pl. az energiafelhasználás is csökkennek. Azok a telepek, amelyek tápanyag-eltávolításra is ki vannak építve, ezt a fokozatot az öntözésre fel nem használt, többletként jelentkező szennyvíz hányad tisztítására és/vagy haváriák (pl. nem várt túlterhelések stb.) eseteire használhatják elsősorban, kiegészítő technológiaként. Alkalmazásra szóba jöhető szennyvíztisztítási technológiák a rekonstrukciók, illetve intenzifikációk során A rekonstrukciók során természetes és mesterséges szennyvíztisztítási technológiákat alkalmazhatunk. Az intenzifikálás lehetőségei - melyek a fenntarthatóság érdekében kerülnek alkalmazásra - minden tisztítási lépcsőben megtalálhatók, eszközei és célja azonban más és más lehet (Dttlovics 2016). A mechanikai tisztítási lépcsőben kiemelhető a SEDIPAC 3 D. és a vegyszeres kicsapatás alkalmazása. A biológiai lépcsőben teljesítménynövelők lehetnek az eleveniszapos és biológiai csepegtetőtestes tisztítás kombinációjaként felfogható kötött- és mozgó fixfilmes rendszerek, vagy a membránszűrés alkalmazása. Az utótisztítás bevezetése is intenzifikációt eredményezhet, pl. az utóülepítő hatásfokának a fokozásával, vagy újabb tisztítási egységek bevezetésével, főleg a mikroszennyező anyagok eltávolítása érdekében. A nyers és a hagyományos technológiákkal tisztított szennyvíz jelentős mennyiségben tartalmazhat ugyanis antropogén anyagokat, gyógyszer-, hormon-, növényvédőszer- és mikroműanyag stb. maradványokat. Ezeket az un. „negyedik” tisztítási fokozatot biztosító mesterséges technológiai lépcsők beiktatásával (pl. ózon, poralakú aktív-szén adagolással), vagy természetközeli „szépítő” tavakkal lehet eliminálni. Ezeknek az alkalmazása stratégiai megfontolásokat igényel a fenntarthatóság teljes körű figyelembevételével, és az európai tapasztalatok értékelését a jelenleg Európában folyó kísérleti alkalmazások eredményeiből. Ennek a stratégiai feladatnak a kimunkálása a közeljövő halaszthatatlan és fontos feladata. A < 2000 LE terhelésű szennyvíz agglomerációk szanitációjának Víz Keretirányelvet kielégítő befejezése Az ebbe a nagyságrendi kategóriába tartozó települések jelentős jellegzetessége a nem városias, szétszórt beépítés, a nagy telek és az ott folyó mezőgazdasági munka kiszolgálását biztosító épületállomány, kevés ipar, főként kisipar, kis vízhozamú vízfolyások, amelyek gyakran már jelentősen terheltek, esetleg időszakosak. Kis mértékben, általában 20%-nál kisebb mértékben fedett felületek. Ezért általában vagy nem gazdaságos a szennyvízcsatornázásuk, melynek küszöbérték mutatója: 45 lakás/km csatorna, ami megfelel 120-130 fő/km csatorna ellátásnak. Laza beépítés, kis laksűrűség, érzékeny területen 25 fő/ha, normál területen 35 fő/ha és 130-170 m/ha csatomasűrűség (Juhász 2000) vagy olyan csatornázási megoldásokat kell alkalmazni, melyek költségkímélők (Dulovics 2010, 2011). Ez utóbbi hazánkban is ismert és alkalmazott megoldásokat azonban objektív módon, a rájuk vonatkozó tapasztalatokat összegyűjtve értékelni volna szükséges. A fentiek szerint tehát a szennyvíztisztítás szempontjából célszerű megkülönböztetni: • az egyedi szennyvízelhelyezést biztosító szennyvíztisztító kislétesítményeket és kisberendezéseket- a 4-50 LE nagyságrendi kategóriában, és • az 51 - 2 000 LE nagyságrendi kategóriában a kis szennyvíztisztító telepeket. Ki kell azt is mondani, hogy az ebbe a nagyságrendi kategóriába tartozó magyar állampolgároknak a VKI-t kielégítő szennyvíz-elhelyezési megoldását, ugyanolyan támogatás mellett volna szükséges beruházni, mint az e feletti méretű, és már ellátott agglomerációknál lakókét. E feltételek biztosítása ma azonban nem egyértelműen világos. Szennyvíztisztító kis létesítmények és kisberendezések 4-50 LE tartományban Az ebbe a nagyságrendbe tartozó megoldások műszaki-gazdasági követelményei az alábbiak: • az ingatlanon keletkező szennyvíz ne korlátozza az életvitelt, • a létesítmény legyen egyszerű, • legyen érzéketlen a hidraulikai- és szerves anyagterhelés ingadozásaira,
