Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 4. szám - FÓRUM - Kugler Gyula: Mindenkit egyenlő eséllyel látunk el ivóvízzel?
38 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 4. sz. értéke. Vagyis csak 4 800 km3/év vízmennyiséget szabadna felhasználni. Jelenleg a közel 8 milliárd ember, a 600 m3/fő/év vízhasználatával ezt a mennyiséget kimerítette! Nagy kérdés, mi lesz ezután? Feladat: A takarékos vízhasználat megtartása mellett, a csapvíz hitelének visszaállítása. Igaz az az állítás, hogy a csapvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszerünk. TERV 2020-IG: A MŰSZAKILAG INDOKOLT ESETEKBEN AZ IVÓVÍZELLÁTÓ VEZETÉKEK CSERÉJE ÉS FINANSZÍROZÁSÁNAK MEGOLDÁSA A KÖLTSÉGVETÉS TERHÉRE 2020-IG ÉS AZT KÖVETŐEN Ivóvízellátó rendszerek főbb műszaki adatai A 2016. évi adatok alapján (KSH) a hazai ivóvíz víziközmű-hálózat hossza - figyelembe véve az ivóvíztörzshálózatot és az ivóvíz-bekötővezetékeket is - kb. 91 500 km. Ebből az ivóvíz-törzshálózat hossza 66 500 km, a bekötővezetékeké 25 000 km (6. ábra). Talán érdemes tisztázni a Vksztv-ben használt fogalmak műszaki tartalmát. Ivóvíz-törzshálózaf. ivóvíz- főnyomóvezetékek, ivóvíz-elosztóvezetékek és ezek berendezéseinek összessége. Ivóvíz víziközmű-hálózat: az ivóvíz-törzshálózat és az ivóvíz-bekötővezetékek összessége. 70 000 6. ábra. Üzemelő ivóvíz-törzshálózat hosszának változása 19902016 között km-ben (KSH adat) Jelentős hálózatfejlesztések az 1960-1970-es időszakban történtek. Az 1990-es évek elejéig az ivóvíz víziközmű-hálózat 75%-a kiépült és a századfordulóra gyakorlatilag befejeződött a települések közműves vízellátása. A MaVíz felmérése szerint ivóvíz-törzshálózatunk becsült korának megoszlását (építési évek megoszlása) a 7. ábra mutatja. Törzshálózatunk több mint 70%-a 30 évnél idősebb és több mint 20%-a, nagyságrendileg 15 000 km, 50 évnél idősebb. Minden eddigi korszaknak megvolt a jellemző csőanyaga, melyek nagy része még ma is üzemel. Ennek tudható be, hogy hazánkban meglehetősen vegyes a csőanyag összetétel (H. ábra). Bekötővezetékeink döntő többségét a „valamikor” horganyzott acélcső teszi ki. Ivóvíz-törzshálózatunk legnagyobb hányadát pedig az 1950-70 között lefektetett azbesztcement csőanyag alkotja. Ennek a közel 20 000 km vezetéknek a cseréjét, ha a következő 10 évben szeretnénk elvégezni, akkor az 2 000 km/év csőcserét jelentene. Tájékoztató adat: 2015-ben 344 km tényleges csővezeték csere történt. Az ajtón pedig kopogtat, a hasonló nagyságrendű, PVC anyagú csővezetékek (1970-80) rekonstrukciós igénye is. 7. ábra. Ivóvíz-törzshálózat becsült kora (MaVíz adat) 8. ábra. Az ivóvíz víziközmű-hálózat anyag szerinti összetétele (MaVíz adat) Az ivóvíz-hálózat hasznos élettartamát a cső anyagán kívül, még számos tényező befolyásolja. Gyakorlati tapasztalatok alapján a műszakilag elvárható élettartamok (ameddig még elviselhető terhet jelenthet a csőtörések folyamatos javítása), a csőanyagok függvényében az alábbiak szerint alakulnak. (A jellemző értékektől a csőfektetési körülmények és az igénybevételek +/-10-15%-al is eltéríthetik a ténylegesen elvárható élettartamot.) Öntöttvas: 100 év- Azbesztcement: 70 év- Acélcső (korrózió védelem nélkül): 30 év- PVC cső: 40 év- PE cső: 60 év (még nincs kellő gyakorlati tapasztalat)- Duktil (GGG) cső: 90 év (még nincs kellő gyakorlati tapasztalat) Hazánkban az ivóvíz-törzshálózat rekonstrukciós aránya 0,3-0,5%. Ez azt jelenti, hogy a hálózat átlagos kicserélési ideje 200-300 év. Németországban ez az érték 1% (100 évenkénti átlagos csőcsere), Svájcban pedig 1,2% (80 évenkénti csőcsere).
