Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)

2018 / 4. szám - TÖRTÉNELMI PILLANATKÉP - Fejér László: Báró Orczy Lőrinczről

Imre Emőke és Firgi Tibor: A víztartási görbe talajmechanikai alkalmazása

33

Imre E, Rajkai K, Firgi, Läufer I, Riccardo G and Jommi C (2012a). Modified grading curve - SWCC relations. E-UNSAT.

Rétháti L. (1974). Talajvíz a mélyépítésben. Akadémia Kiadó, Budapest

Richards, L. A. (1965). Physical Condition of Water in Soil. American Society of Agronomy, Inc. Publisher, Madison, Wisconsin, USA.

Sheng D., Fredlund D. G., Gens A. (2008). A new modelling approach for unsaturated soils using independent stress variables. Canadian Geotechnical Journal 45: 511-534.

Wheeler S. J., Sharma R. S., Bidsson M. S. R. (2003). Coupling of hydraulic hysteresis and stress- strain behaviour in unsaturated soils. Géotechnique, 53: 41-54.

Történelmi pillanatkép

Rovatvezető: Fejér László, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja.

BÁRÓ ORCZY LŐRINCZRŐL

300 évvel ezelőtt, 1718. augusztus 9-én, Tarnaörsön született báró Orczy Lőrinc, a hazai nemesi költészet kiemelkedő alakja, aki a hétéves háború harcmezején, saját költségén felállított lovasezrede élén szolgálta királynőjét, Mária Teréziát. Ami mindezeken felül számunkra különösen érdekessé teszi személyét, hogy a királynő 1774-ben, mint Abaúj vármegye főispánját - kinevezte a Felső-Tisza és mellékfolyói (Bodrog, Ung, Latorca, Labore stb.) szabályozásának királyi biztosává. Nem egészen fél éven belül a királyi biztos Tokajban gyűlést tartott az ügyben érintett vármegyék Abaúj, Ung, Bereg, Szabolcs, Szatmár és Zemplén küldötteivel. 1775. május 21-én Orczy megtette felterjesztését a szabályozás módjáról és végrehajtásáról. Jóllehet a királynő főleg a mellékfolyók vizeinek rendezésével és a felső-tiszai hajóút kitisztításával kapcsolatos teendők ellátásával bízta meg, a javaslatban először kapott hangot az egész folyóra kiterjedő átfogó szabályozás gondolata. Munkája nem volt igazán sikeres, amiről az egyik verses beszámolója is tanúskodik, amelyet levél formájában Barcsay Ábrahámnak küldött:

„...De mikor én repedt hajlongó hajótskán Tekenő formára vésett tsolnakotskán Ki tészem telkemet véletlen veszélynek,

Béts, Rozson Társaim engem tsak nevetnek.

Azt mondják, szükséges egy embert találni,

Ki tud szenvedéssel Országot tzirkálni:

Küldjük Ortzit, majd ő meg fogja vizsgálni,

Lehet e pénz nélkül nagy dolgot tsinálni. ”

Amikor a királynő 1780 novemberében meghalt, és az új uralkodó, II. József felszólította Orczyt, hogy az összes elkészült térképet és a királyi biztosi irományokat szolgáltassa be a bécsi kormányszéknek úgy, hogy saját zsebből fizetett kiadásainak megtérítéséről szó sem esett - a királyi biztos udvariasan meghajtotta magát és 1782-ben lemondott hivataláról. Pesten hunyt el 1789. július 28-án, két héttel a francia forradalom kitörését követően. Az utókor megőrizte emlékét, szakmánk például a KÖTIVIZIG területén kiépült Nagykunsági tározó ki- és beeresztő nagyműtárgyát róla nevezte el Orczy-zsilipnek.

F.L.