Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - SZAKCIKKEK - Szigyártó Zoltán: Javaslat a vízszinttartással működő árvízi szükségtározó-rendszer üzemeltetésére
Szigyártó Zoltán: Javaslat a vízszinttartással működő árvízi szükségtározó-rendszer üzemeltetésére 23 meghatározott sorrendben és meghatározott módon jelentkeznek, ami már önmagában is indokolja, hogy ezt megfelelő előírások betartásával, tehát egy üzemviteli szabályzat előírásai szerint végezzék el. Ehhez járul aztán további nyomós indokként az, hogy a vízszinttartás, mint árvédekezési eljárás a hazai gyakorlat számára rendkívüli szokatlan, amely már önmagában is szükségessé teszi egy ilyen szabályzat alkalmazását. Rátérve magára a szóban forgó üzemviteli szabályzatra, nyilvánvaló, hogy ennek alkalmazása során minden vonatkozásban ki kell elégíteni az ilyen tározókkal kapcsolatos alábbi igényeket: • A tározó nyitására vonatkozó utasítás kézhezvételét követően a nyitás elvégzéséhez legyen elegendő az üzemviteli szabályzat ide vágó szövegének az ismerete. • Szükség esetén a tározó-rendszer az összes tározó lehetséges legnagyobb feltöltésével védje az elárasztástól a mentett területet. • Egy árhullám levonulása során a tározók megnyitása következtében a tározó területén gazdálkodók részére kifizetendő kártérítés minél kisebb legyen. Az üzemviteli szabályzat ugyanekkor a rendes üzemmel kapcsolatban a következőképpen intézkedik: „A tározók nyitását a folyó legfelső tározójának a nyitásával kell kezdeni akkor, amikor a tározó vízkivétele után, a vízszinttartás szelvényében az árhullám vízállása meghaladja a tartandó vízszintet. Ezt követően a vízkivétel zárószerkezetének a mozgatásával kell a vízszintet tartani, és a fölös vizeket a tározóba terelni. Amennyiben utóbb a tározó megtelik, vagy vízkivételének vízszállító képessége már nem elégséges ahhoz, hogy a fölös vizek teljes meny- nyiségét a tározóba vezessék, a vízszintet tovább tartani már nem lehet. Az alvízszint és ezt követően az alatta levő tározó vízszinttartási szelvényében a vízállás ugyancsak el kezd emelkedni. Ha pedig az árhullám megfelelően nagy, a vízállás ennek a tározónak a vízszinttartási szelvényében is előbb-utóbb meghaladja a tartandó vízszintet, s ennek megfelelően ezt a tározót is meg kell nyitni. És így tovább, mindaddig, amíg a fölös vizeket a lejjebb levő tározókban még el lehet helyezni, illetve már nem jön annyi víz, hogy az alsóbb tározókat is igénybe kelljen venni. ” Mindezeket figyelembe véve az árvízi szükségtározókkal kapcsolatos, előbbiekben felsorolt igények ügyében a következők állapíthatók meg: Ami az első igény kielégítését illeti, nyilvánvaló, hogy abban az esetben, ha az üzemviteli szabályzat szerinti vízszinttartást, az ennek során szükséges tennivalókat a tározók kezelőivel még a nagyvizek jelentkezése előtt, kellő időben megismertetik, illetve begyakoroltatják, a tározók igénybevételekor e szempontból további intézkedésekre nincs szükség. Ami az második igény kielégítését illeti, magától értetődő, hogy a folyón a tározó vízkivételének a szelvényét elhagyó vízmennyiség ebbe a tározóba többé be nem vezethető. Ebből pedig következik, hogy abban az esetben, ha a vízszinttartás előírásait betartják, vagyis egy árhullám érkezésekor először a folyó legfelső szükségtározóját nyitják meg, majd ha az árhullám nagysága ezt szükségessé teszi, úgy az árhullám levonulása során kivétel nélkül mindegyik tározó feltöltődik annyira, amennyire azt a tározók köbtartalma, vízkivételük vízszállítóképessége és tartott szintjük ezt lehetővé teszi. Végül, ami a harmadik igény kielégítését illeti, az előzőekből az is kiderül, hogy amennyiben az üzemviteli szabályzatot betartják, mindig csak annyi tározó kerül megnyitásra, amennyi az árhullám fölös vizeinek a tározásához elegendő. Következésképpen a tározók igénybevétele miatt a tározók területén gazdálkodóknak csak az elkerülhetetlenül jelentkező kártérítési összegeket kell kifizetni. IRODALOM OVF (1997). A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium 15(1997). (IX. 19.) KHVM rendelete a folyók mértékadó árvízszintjéről. Szigyártó Z. (2005). Eljárás árvízi vésztározók üzemeltetésére. Szabadalom. Lajstromszám: 226 392, ügyszám: P 05 00376, 2005, április 11. Szigyártó Z. (1968). Árhullámkép gyakorlati meghatározása az átvonulási elmélet alapján. Építés-és Közlekedés-tudományi Közlemények, Budapest, 1968. 3-4. sz. 485-513.0. Szigyártó Z. (1980). Vízhozam-hullámképek számítása valószínűség-elméleti alapon. Doktori értekezés, Budapest, 1980. Szigyártó Z. (2015a). Árvízi szükségtározók vízszint- tartó üzeme. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 95. évf. (2015). l.sz. 19-25.0. Szigyártó Z. (2015b). Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének a hidrológiai méretezéséhez. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 95. évf. (2015). 3. sz. 45-62. o. Szigyártó Z. (2016). Alapadatok az árvízi szükségtározók hidrológiai méretezéséhez és méreteik ellenőrzéséhez. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 96. évf. (2016). 4. sz. 20-25. o. Szigyártó Z., Rátky I. (2012). A vízszinttartás mellett levonuló árhullámok néhány törvényszerűsége. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 92. évf. (2012). 1. sz. 35-40. o. Szigyártó Z., Csorna J, Jurácsik G-né (1973). Árhullámképek előrejelzése a Dunán az átvonulási elmélet segítségével. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1973. 1. füzet, 3-26. o. Szigyártó Z., Rátky I. (2012). A vízszinttartás mellett levonuló árhullámok néhány törvényszerűsége. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 92. évf. (2012). 1. sz. 35-40.o. Szigyártó Z., Váradi J. (2017). Javaslat az árvízi-szükségtározók által tartott árvízszintekre. Budapest, 97. évf. (2017). 4. sz. 24-33.0.
