Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 3. szám - SZAKCIKKEK - Mentes Gyula: A dunaszekcsői magaspart mozgásait előidéző okok vizsgálata
40 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 3. sz. A magaspart dőlési folyamata 2007-től 2016-ig A 11. ábra a 2008. február 12-én történt magaspartrogyást megelőző és azt követő dőlésmérés adatokat mutatja 2007. november 15 és 2008. március 6 között. A mozgó magaspart 2008. január 17-ig egyenletesen kb. 2500 pradiánt dőlt kelet felé (LK), míg egyre gyorsuló dőléssel közel 5000 pradiánt dőlt dél felé (LÉ). Ezt követően a mozgó magaspart nagy, az adatgyűjtő méréshatárát meghaladó dőléseket végzett K-Ny és É-D irányban (ábrából törölve). Ez a mozgás a Duna vízállásának gyors csökkenését követő ismételt növekedése során következett be. A gyors ide-oda dőlések után a mozgó magaspart megdőlt északi (5000 pradián) és nyugati (2500 pradián) irányba. Ezt követően a mozgó magaspart nyugati irányba kezdett dőlni (kb. 1500 pradián), a déli irányú dőlés, pedig lelassult a lecsúszásig. A stabil magaspart dőlése a vizsgált időszakban nem volt számottevő, a magaspart rogyásakor kismértékben hirtelen nyugati (SK) és déli irányba (SÉ) dőlt, melynek oka valószínűleg az, hogy lerogyott magaspart nagy tömege nemcsak a Dunába csúszott (7. ábra), hanem a stabil magaspart alsó, felázott részébe is benyomódott. Ez a folyamat, már a magaspart hirtelen rogyása előtt, sokkal korábban megfigyelhető volt. A felázott löszt a Duna elszállította (7. ábra), amelyet egy partmenti barna csík jelzett, ill. jelez a vízben (Kaszás és Kraft 2009). Ezzel a folyamattal magyarázható a stabil magaspart lassú nyugati és déli irányú dőlése a rogyást megelőző időszakban. A hidrológiai folyamatok hatásainak az előzőekben említett vizsgálatából tudjuk, hogy a rogyásért a megemelkedett talajvízszint és a Duna vízszintjének hirtelen csökkenése miatt megnövekedett hidrosztatikai nyomáskülönbség a felelős, amely felgyorsította a megemelkedett folyóvízszint által fellazított lösznek a folyóba szállítását. A rogyás egy téli hóolvadásos és csapadékos időszakban következett be (Újvári és társai 2009), amely megemelte a talajvízszintet (indirekt hatás) és a magaspart át- áztatásával csökkentette annak nyírási szilárdságát (direkt hatás). A 77. ábrából az is látható, hogy a rogyást kb. 3 héttel megelőzően a lerogyó magaspart nagy amplitúdójú oszcilláló dőlésekkel mozgott. Az 5. ábrán is látható, hogy a lecsúszó magaspart dőlései (LK és LÉ) megnövekedtek 2014-től a magaspart nagy függőleges mozgásai során (6. ábra). A fentiek alapján már a magaspart dőlési folyamatából lehet következtetni a magaspart stabilitásának csökkenésére. 9. ábra. Összefüggés a mozgó magaspart északi irányú dőlése és a talajvízszint, valamint a Duna vízszintváltozásai között Figure 9. Relationship between the north tilt component of the moving high bank and groundwater level as well as Danube ’s water level variation (Megjegyzés: LE a mozgó magaspart északi irányú dőléskomponense, TV2 a talajvízszint és DV a Duna vízszintjének változása, R LE—TV2 és R LE— DV az északi irányú dőlés és talajvízszint, valamint a Duna vízszint változásai közötti regressziós együtthatók. SE dőlésgörbe pozitív irányú változása északi irányú dőlést jelent.) (Note: LE, TV2 and DV denote the north tilt of the moving high bank, the ground water level and the variation of the water level of the Danube. R LE- TV2 and R LE-DV are the regression coefficients between the north tilt of the moving high bank and ground water level as well as the water level variations of the Danube. The change of the tilt curve LE in positive direction means northward tilt.)
