Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)

2018 / 3. szám - SZAKCIKKEK - Fiala Károly - Barta Károly - Benyhe Balázs - Fehérváry István - Lábdy Jenő - Sipos György - Győrffy Lajos: Operatív aszály- és vízhiánykezelő monitoring rendszer

Fiala K. és társai: Operatív aszály- és vízhiánykezelő monitoring rendszer

15

Mindezek ellenére a magyar vízgazdálkodási gyakorlatban a vízhiánykezelést napjainkig egyfajta kárkövető magatartás jellemezte. Az aszály és a vízhiány értékelésére utólagosan került sor, és a gyakorlati feladatok gyakran a kártérítési tevékenységekre szűkültek le. A probléma súlyosságát emeli ki az is, hogy a vízhiány okozta gazdasági károk sokévi átlagban kifejezve a belvízkárt több mint kétszeres mértékben haladják meg. Ennek ellenére a vízgazdálkodási gyakorlatban nem alakult ki az ár- és a belvízvédekezéshez hasonló operatív beavatkozási rendszer. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a magyar vízgazdálkodás az utóbbi évtizedekben nem tudott megbirkózni az aszály és a vízhiány okozta kihívásokkal. Ez részben a jogi háttér hiányosságaival magyarázható, mivel az aszály és az aszálykezelés a hatályos jogszabályokban alig jelenik meg. Megelőzési és kezelési gyakorlatra vonatkozó szabályozás pedig gyakorlatilag nincs. A kialakult állapotot nehezíti, hogy a 20. század végére kialakult földtulajdoni struktúra, a birtokrendszer felaprózódása, nem kedvez az öntözésnek (Hanyecz 2000), így a vízügyi ágazat által üzemeltetett öntözőrendszerek többsége leépült, ennek következtében pedig a vízhiány kezelése a vízgazdálkodási gyakorlatban fokozatosan háttérbe szorult. Az aszály és a vízhiány kezelése körüli kérdések egyik fontos előidézője, hogy az aszály fogalmi meghatározása körül elég nagy a bizonytalanság (Pálfai 2002), miközben a probléma ágazati szinteken kezeletlen maradt.

Az aszálykezelést támogató monitoring rendszer

kifejlesztésének előzményei

A monitoring rendszer koncepcionális fejlesztései a munka kezdeti szakaszában nagymértékben támaszkodtak a 2013-2014-ben lezajlott WAHASTRAT projekt eredményeire, ami rávilágított az aszálykezeléssel kapcsolatos hiányosságokra, mind szakmai, mind pedig tudományos vonalon. Emellett a projekt keretében létesült talajnedvesség mérő monitoring állomások által szolgáltatott adatsorok új megvilágításba helyezték a korábban inkább meteorológiai adatokra szorítkozó aszálykutatási módszereket. A mezőgazdaság hatékony támogatása, az öntözésfejlesztés a talaj nedvességi viszonyainak ismerete nélkül nem valósulhat meg, így az aszálykezelés egyik fő szegmensévé a talaj- nedvesség mérő monitoring hálózat kiépítése lépett elő.

Felismerve a vízgazdálkodási gyakorlat hiányosságait, a probléma hatékony kezelése érdekében az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) az aszály jelenségének észlelését lehetővé tevő, magas műszaki színvonalú operatív intézkedéseket támogató, monitoring rendszer kiépítését készítette elő, amely új módszereket, innovatív technológiákat együttesen alkalmazva nyújt megfelelő információt a szakemberek és az érintettek számára. A Vízügyi Tudományos Tanács 2016. március 7-én megrendezett ülésén, a Tanács tagjainak támogatása mellett, az OVF elrendelte az Operatív aszály- és vízhiánykezelő Monitoring Rendszer kiépítését. A rendszer struktúrája és működése három fő pilléren alapul; a megfigyelésen az elemzésen, illetve a kezelés és jogalkotás tevékenységein. A tevékenységek között ki kell emelnünk - hozzávetőlegesen a végrehajtás sorrendjében - (1) a talajnedvesség mérő monitoring hálózat tervezését és kiépítését, (2) az aszály detektálására és a

védekezési fokozatok elrendeléséhez szükséges napi időlépéssel számítható vízhiány index (F1DI) kifejlesztését,

(3) a monitoring tevékenység keretét képező térinformatikai szoftver létrehozását, illetve (4) az ezekre épülő elemzéseket, valamint a kármentesítési tervek és védekezési fokozatok kidolgozásának feladatait.

A rendszer kiépítésében és a módszerek kifejlesztésében az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei, a Szegedi Tudományegyetem kutatói, valamint a GDI Magyarország Kft. geoinformatikai stábja vesz részt. A munka összehangolását, valamint a fejlesztéshez szükséges forrásokat az OVF biztosítja.

A monitoring rendszer kiépítési munkáit mélyreható tudományos munka előzte meg, az aszály és a vízhiány fogalmi kérdéseinek tisztázása, illetve a módszertani lehetőségek számbavétele kapcsán, melynek eredményei az alábbiakban összegezhetők.

AZ ASZÁLY FOGALMI MEGHATÁROZÁSA ÉS SZÁM SZERŰSÍTÉSE

Az aszály definiálása

Az aszálykutatás egyik jellegzetes sajátossága, hogy az aszály fogalmát a különböző tudományágak másként értelmezik (Urbán 1993). A Meteorológiai Világszervezet (WMO) által közölt definíció szerint az aszály az átlagos állapotot jelentősen és tartósan meghaladó vízhiány. A leegyszerűsített fogalom tehát három kritériumot; az intenzitást, a tartósságot és a víz valamiféle hiányát jelöli meg, ami egyébként lényegében a Palmer (1965) által adott egyszerű és logikus megfogalmazást adja vissza.

A vízhiány, mint az aszály kifejezés szinonimája azonban túl általános ahhoz, hogy a mélyrehatóbb érdeklődéssel bíró tudományos és szakmai igényeknek megfeleljen. A mögöttes tartalom feltárását hazánkban Pálfai (2002) végezte el a legátfogóbban. A Magyar Nagylexikon 2. kötete (1994) a megfogalmazás mellett említést tesz az aszály típusairól, melyek a vízhiány következménye alapján meteorológiai (légköri), mezőgazdasági (talaj), és hidrológiai aszályt különböztetnek meg.

Az aszály definiálásánál meg kell említenünk, hogy az aszály egy relatív állapot (Pálfai 2002), az aszály jelentése nem azonos a szárazsággal. Az arid területeken, így például a sivatagokban nem beszélhetünk aszályról, hiszen a kevés csapadék az éghajlat természetes velejárója. Az aszályt tehát célszerű a területi és az időszaki adottságokhoz (átlagos állapothoz) képest viszonylagosan értelmezni. Ezen ésszerűnek tűnő megközelítés alkalmazását nehezíti a klíma folyamatos változása, azonban az időbeli összehasonlítás hosszabb (referencia) időszakok alkalmazásával így is lehetséges.

Az aszály kezelésének kérdéseivel kapcsolatban egyszerűsítést jelenthet a tény, hogy a vízhiány valamekkora mértékéről beszélünk, kialakulása elsődlegesen meteorológiai okokra vezethető vissza, szerteágazó és sok (társadalmi vagy gazdasági) szereplőt érintő következményei miatt vizsgálata és kezelése több ágazat közreműködését igényli.