Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - KÖNYVISMERTETÉS - Gayer József: Somlyódy László: Felszíni vizek minősége - Modellezés és szabályozás
75 Könyvismertetés 2018 első negyedévében jelent meg Somlyódy László akadémikus tollából a Felszíni vizek minősége - Modellezés és szabályozás című könyv, amely a kiemelkedő tudós szakmai pályafutásának legjelentősebb eredményeit foglalja egységes keretbe. Az OVF Vízügyi Tudományos Tanácsa sorozatot készít a szakma kiemelkedő szereplői életművének bemutatására. A 2018. évi Víz Világnapra a Typotext kiadó gondozásában megjelent kötet Somlyódy László akadémikus kivételes szakmai pályafutásának összefoglalója, melyben a szerző nem csupán áttekinti öt évtizedes tudományos eredményeit, hanem követi azok sorsát is. Ez a fajta „follow up” ritka a magyarországi gyakorlatban, viszont rendkívül tanulságos a jelen, de leginkább a jövő szakemberei, döntéshozói számára. A könyv első két fejezetében a globalizáció hatásairól olvashatunk, széles skálán (az angolvécétől az óceánig) ismerhetjük meg a vízzel összefüggő folyamatokat, trendeket, következményeket, a nemzetközi együttműködés jelentőségét, a népességnövekedés és az éghajlat- változás hatásait, valamint a problémák megoldására rendelkezésre álló lehetőségeinket. Kína példáján keresztül bepillantást kapunk egy óriási ország gondjaiba, de hazai probléma (Rába habzás) kezelésére is láthatunk példát. Az első rész meglepő következtetéssel zárul: a lokális-globális mellett egyre jobban érvényesül egy globális-lokális hatás is. A második blokk (3-4. fejezetek) általánosságban szól a vízminőségről. Ebben először „a múlt a jövő bölcsője” mottó jegyében, mérföldkövek mentén (a londoni kolera- járványra adott válasz, a BOl megjelenése, az eleveniszapos szennyvíztisztítás, a Streeter-Phelps modell, az USA Tisztavíz-törvénye, EU Víz Keretirányelv stb.) konkrét esetek tanulságaival színesített átfogó képet kapunk a vízminőség-szabályozás történetéről. Ezt követően esik szó a vízminőség értelmezéséről, a természetes vizek jellemzőiről, az ökoszisztémák anyagforgalmáról, biológiaijellemzőkről, mikroszennyezőkről, a VKI szemléletű monitoringről és állapotértékelésről, megfejelve a vízminőség-szabályozás mikéntjével. A kötet legvaskosabb részét a vízminőségi modellekről szóló fejezetek (5-7.) teszik ki. Ebben a szerző értékeli a mérnök kitüntetett szerepét a vízminőségszabályozásban, bemutatva szemléletbeli különbségét az ökológuséhoz viszonyítva. Előbb egyszerű esetekre anyagmérleg-megfontolások alapján bemutatja a leíró egyenleteket és azt, hogyan állítható fel a terhelés és a befogadó közötti kapcsolat. Majd egy folyó-tó-rendszer példáján keresztül ad bevezetést a vízminőségi modellek alkalmazásához, ügyelve arra, hogy mindig az egyszerűtől a bonyolult felé haladjunk. Alapvetően nem konkrét feladatok megoldására kíván receptet adni, hanem a gondolkodásmódra és az alapelvekre helyezi a hangsúlyt, a transzportelmélet, a hidrodinamika és a reakciókinetika területén. Bemutatja a reakciókinetikai modellfejlesztés egyik hatékony eszközét, a Petersen-mátrixot és alkalmazását az ismert QUAL2e modellre. Dinamikus, három állapotváltozós foszforforgalmi modell bemutatásával ír a sekély vizek eutrofizálódásáról. Külön fejezetet kapott a modellezés csapdáinak elkerülését célzó téma. Itt először példákat látunk a vízminőségi tervezéssel és modellek alkalmazásával összefüggő problémára, elkerülésük lehetőségeire. Ezt követően a kalibrálás, az identifikáció, az adatgyűjtés és a rosszul definiált rendszerek problémáinak tárgyalása következik, és megtanulhatjuk a hipotézisek tesztelésére alkalmas HSY módszert is. A fejezet végén a léptékek (tér, idő) helyes megválasztásáról és az előrejelzés problémáiról olvashatunk. A szakpolitika rejtélyeibe vezet be a Balatonnal foglalkozó rész. Somlyódy professzor, akit - szenvedélye okán - egy írásban a „Balatonember” címkével illettek, négy fejezetet (8-11.) is szentel a tónak. Az indítás retrospektív az évtizedekkel ezelőtti viták témáival: mi az eutrofizálódás oka? mi a limitáló tényező a foszfor, vagy a nitrogén? mi idézi elő a nyugatkelet irányú vízminőség romlást? mit kezdjünk az algával? stb. Bennfentes információkat kapunk a stratégiai tervezés korabeli (az 1980-as évek eleje) titkairól, majd az akkori eredmények összevetését látjuk az ezredforduló idején tett megállapításokkal. Külön fejezet foglalkozik a legnagyobb terhelést kapó Keszthelyimedencével, vizsgálva a foszforterhelés és a trofitás kapcsolatát, a belső terhelést, az üledék foszforkészletének változását és bemutatva a prognózisok ex- post értékelését. A 10. fejezet a Kis-Balaton sokat vitatott szerepét mutatja be a foszforvisszatartásban, a két, átfolyásos tározóból álló rendszer kalandos megvalósításával együtt. Az utolsó fejezet a 2000-es évek elején nagy vihart kiváltó vízpótlási vitáról, az emberi és ökológiai igények konfliktusáról és a történet tanulságairól szól. Itt veti fel a szerző a kérdést: „lehetünk-e elővigyázatosak”. A kötet különösen ajánlható a felsőfokú tanulmányokat folytatók számára. Gayer József a kötet szerkesztője a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának tagja SOMLYÓOY LÁSZLÓ FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE MOOCUEZÉSÉS SZABÁLYOZÁS
