Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - SZAKCIKKEK - Kozák Miklós: Vízlépcsők üzembe helyezése utáni rendellenességek, okaik, elhárításuk és tanulságaik
13 Kozák Miklós: Vízlépcsők üzembe helyezése utáni rendellenességek, okaik, elhárításuk és tanulságaik A rekonstrukció után egy év múlva ellenőrzés miatt, újra víztelenítették az alvízi medret, ahol a következőket állapítottuk meg Az új kopóbeton biztonságos, stabil és a szivárgó kúpok felülete gyöngyözött az átszivárgó víztől. Ezután a vízlépcső valamennyi nyílásának kopóbetonját felbontották, és helyükre a már bevált megoldás szerint, azokat újjá építették. Az alapbetonba bevésett lehorganyozó fészkek bebetonozása nem volt problémamentes, mert azok megteltek az alapbetonon átszivárgó vízzel, amit a helyi, vízügyi szakemberek sikeresen, szifonos vízleszívással, megoldottak (szifonhatás). (A Tanszéknek ez a megbízása, éppen a diplomatervezés idejére esett, ezért Dr. Hamvas Ferenc kollégám ezt a témakört adta ki egyik jó képességű diplomatervezőnek. Munkájuk nagyon sikeres volt, és példamutató is arra, hogyan lehet elősegíteni a gyakorlatias mérnökképzést.) TANULSÁGOK Az utóbbi években is történtek vízépítési hibák, de sajnos ezek okainak tisztázása elmaradt. Pedig előfordulhatnak újabb súlyos anyagi és személyi károk, amik elkerlése a tanulságok levonása alapján szükséges lenne a mérnökök tekintélyének védelme érdekében és a szakmai dilettantizmus elleni küzdelemhez is. Ennek egyik legutóbbi szomorú példája a kolontári zagytároló gátjának katasztrófája, mely egy egész települést pusztított el, 10 halottat követelve és 100 milliárdos kárt okozva. És ennek már 6 éve nincs felelőse! A TV1 kb. két éve bemutatott egy nagyszelvényű, árvízvédelmi töltésbe szakszerűtlenül beépített átereszt, melyet az árvíz teljesen körbemosott. A képen jól látható volt, hogy az áteresznek nem volt kontúrszivárgás elleni, szivárgási gátló gallérja. Az érdekeltek talán még most sem tudják, hogy mik okozhatták az áteresz tönkremenetelét, (persze, emellett még számos más hiba is adódhatott). A Tisza és a Körösök völgyének sikeres vízkormá- nyozásával kapcsolatban azért kell néhány megjegyzést tenni, mert évtizedek óta sem az ágazat, sem annak országrészt mentő alkotásait nem értékelik a tényeknek megfelelően. Ennek egyik jele, hogy a Kvassay tervben Kisköre értéke csak a „madár les” és a „zenei fesztivál”. Pedig Tiszalök teremtette meg Kisköre megépítésének elengedhetetlen szükségességét. Ez a két létesítmény tartja életben az egész Tisza-völgyet és a Körösök völgyét, ahová kisvizek idején Romániából csak 2-3 m3/s vízhozam érkezik, de mindkét műtárgytól 45-50 m3/s vízhozamot, évente kb. 1 Mrd m3 vízmennyiséget ldehet szállítani az aszályos térségbe. Kisköre Európa legcsodálatosabb, emberi kezek által létesített biorezervátuma és a Tiszántúl üdülő központja is. melynek nincsen pária Európában. (Furcsa ellentmondás, hogy ennek megépítését a mai „ál zöld” szemlélettel nem engedélyeznék.) A Ti- sza-tó a térség Balatonja, ahol olyan, azelőtt nem létezett flóra, fauna, vízi sport, kalandpark, üdülő és horgász paradicsom, felkapott vendéglátó és turista forgalom van, mely százezreknek nyújt boldogabb életet. Külföldi turisták ezrei járnak oda évtizedek óta. A vízügyek érdekében és a szakmai dilettantizmus ellen, jobban kellene hangsúlyozni, hogy mi lenne a Tiszántúllal és a Körösök völgyével e létesítmények nélkül. Kisköre meggyőzően bizonyítja, hogy a vízlépcsőzés nem pusztítja - amint azt egyes zöldek hangoztatják - a környezetet, hanem azt szebbé is teheti. A 2000. évi súlyos Tiszai ciánszennyezés kártételeinek drasztikus mérséklését Tiszalök és Kisköre csökkentette le annyira, hogy az akkor dolgozó halászoknak következő évi termelése csak 10%-al csökkent. A VÍZIG még a szennyezés előtt ciánmentes vízzel töltötte fel az egész vízkormányozott rendszer valamennyi tározóját és csatornáit. A tározótéren át, annak főmedrében levonuló cián szennyezés felgyorsítása céljából, a duzzasztómű gátszerkezetét úgy szabályozták, hogy a ciánszennyezés ne áramolhasson ki a hullámtérre, ahová a halak kimenekültek. így a folyó halállományának zöme, a folyó széles hullámterére menekült. A csúcsüzemre is járatott vízerőműveknél mind a felvízben, mind az alvízben vízszintcsökkenés (a felvízben a csúcsterhelés beindításakor, az alvízben pedig annak leállításakor) alakul ki, amely jelentősen meghaladhatja a folyó megelőző, természetes lefolyási viszonyai mellett kialakult vízszintcsökkenés (apadás) értékeit. A burkolatlan, alluviális medrek partjainak stabilitását, ill. a rézsűk hajlását, a földmű adottságainak megfelelően, döntően az apadás intenzitása befolyásolják. Ezért az ilyen létesítmények partjai rézsűinek állékonysági vizsgálatánál ezzel számolni kell. A burkolattal nem védett partok rézsűi idővel enyhébb hajlásúak lesznek, (Tiszalök), a burkolt szakaszon pedig a geotextiliára rakott szűrőágyazatra kerülhet a szilárd védőburkolat KÖVETKEZTETÉSEK 1. Minden vízépítési műtárgynál gondosan mérlegelni kell az áramlás, a hatóerők, az erózió és a szivárgások lehetőségét, annak hatásait, melyhez a vízépítő mérnöki szemlélet elengedhetetlen. Nagyobb és kisebb vízépítési létesítményeket nagytávlatú, a partok állékonyságát is biztosító burkolatokat és egyéb szerkezeti elemeket, a biztonsági követelményeknek megfelelően kell kialakítani (Kozák és Hamvas 1989). A többrétegű szűrő-védő ágyazat különösen nagyobb sebességnél és eróziót kiváltó intenzív áramlásoknál, megkerülhetetlen (vízlépcsők). A meredekebb rézsűknél a faragott terméskő burkolatok megbízhatóbbak (Kozák és Hamvas 1989), de ezek stabilitásának az is feltétele, hogy a kövek biztonságos felfekvését garantáló váll-lapok kellő (8-10 cm) méretűek legyenek (ld. a Zagyva folyó hídfő burkolatának esetét (Kozák és Sabathiel 1978). 2. Alluviális medreknél, még kisebb műtárgyaknál is, a meder érdesség áramlás menti hirtelen változását is kerülni kell, az ne változzon hirtelen a durvábbról (kőhányás után közvetlenül homok), csak fokozatosan csökkenjen a meder érdessége (kőszórás, durva kőzúzalék, sóder). 3. Vízépítési létesítményeket védő burkolatok és egyéb védelmi elemek létesítési költségei elenyészőek az egész műhöz viszonyítva, ezért a műtárgyakat védő szerkezeti elemeket hosszú távra kell tervezni. 4. Különös tanulság, hogy a munkahézag erős vízáteresztő képessége most csak az alvízi medernél okozhatott gondot, ahol volt szivárgási gradiens. így a felvízben,
