Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - SZAKCIKKEK - Kardos Máté Krisztián - Koncsos László: Klímaváltozás és vízpótlás hatásainak vizsgálata a WateRisk integrált hidrológiai modellel egy Duna-Tisza közi mintaterületen
42 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 2. sz. 8. ábra. Átlagos termőréteg-telítettség a referencia-időszakban (a), ill. az A2 szcenárióban (b) Figure 8. Mean saturation in upper soil layer in the reference period (a) and in scenario A2 (b) 9. ábra. Évi átlagos párolgás (mm) a referencia-időszakban (a), az A2 szcenárió (b), illetve a B2 szcenárió (c) esetén Figure 9. Mean evapotranspiration in reference period (a), A2 scenario (b) and B2 scenario (c) A számítási eredmények értékelése A klímaváltozás hatására megnő a növények párologtatása, és mivel a lehulló csapadékból kevesebb éri el a talajvizet, a talajvíz szintje a korábbinál mélyebben stabilizálódhat. Ez hosszú távon nagyobb mértékű, illetve gyakoribb aszálykárhoz, a természetes élőhelyeken pedig a vegetációnak a szárazságkedvelő növények felé való fokozottabb eltolódásához, tehát a meglévő tendenciák felgyorsulásához vezethet. A klímaváltozás tehát a Duna- Tisza köze már egyébként is meglévő problémáit súlyosbítja. A számítási eredmények összefoglalása a 4. táblázatban látható. A Duna-Tisza-csatorna hatásai A Duna-Tisza-csatorna elképzelés története Észak-dél irányú hajózó útjaink összekötése, a Homokhátság átszelése mesterséges csatornán keresztül 300 éves elképzelés és szándék, mely - a társadalmi igények, a gazdasági és politikai helyzet, és újabban az éghajlati jellemzők függvényében - időről időre új formában jelenik meg. A tervekben szereplő csatornák között alapvetően magasvezetésűeket (többszöri zsilipeléssel a hátsági magaslatokra felduzzasztottakat) és mélybevágásúakat különböztetünk meg. A magasvezetésű csatornák üzemeltetési költsége a szivattyúzás miatt magasabb a mélybevágá- súaknál, viszont öntözésre és vízpótlásra is használhatók (Lampl és Hallóssy 1947). A Duna-Tisza-csatorna ötlete 1947-ben jutott eddig „pályája csúcsára”, amikor Dunaha- raszti és Dabas között megépült egy 22 km-es szakasz, majd az építkezések gazdasági okok miatt félbemaradtak. A legújabb elképzelések és azok beépítése a modellbe A Duna-Tisza-csatomát a Duna-Tisza Csatorna Zrt. honlapján megtalálható „A” változatú tanulmányterv alapján modelleztük, négy változatban: • „0” változat jelenlegi helyzet: nincs csatorna • az „A” változatú hajózócsatorna működése, illetve • az „A” változatú hajózócsatorna és az öntözőcsa- toma működése esetén (ld. később). A XXI. században a Duna-Tisza-csatorna építését szorgalmazó kezdeményezések mellett szól a Homokhátság már ismertetett szárazodása. A beruházás megvalósítása alapjául az Európai Unió forrásai szolgálhatnak. A legújabb elképzelések szerint a mélyvezetésű csatorna Tass és Szolnok között viszonylag egyenesen, 92 km hosszban épülne két darab zsilippel a két torkolatnál; a legnagyobb bevágás 40 m mély lenne. Összesen 40 m3/s-nyi vízhozama kétharmad részben a Dunából, egyharmad részben a Tiszából származna. A hajózócsatornából kiágazva a Homokhátság gerincén, 10 m3/s vízhozammal indulna dél felé egy ún. öntözőcsatoma, amely az országhatárig vagy akár még tovább is kiépülne (Csizmazia és Pákh 2009). Az eddigi tervek nagyon vázlatosak, és tartalmaznak ellentmondásokat, de - részletesebb tanulmány híján - a modellben végzett számításokhoz ezek szolgáltatták a kiindulási alapot. A számításokhoz a hajózócsatorna Duna-völgyi és Ti- sza-völgyi részein megemeltük a terepet, és csak a Duna felőli vízpótlással (szivattyúzással) számoltunk, ugyanis a csatorna a tervek szerint végig a Tisza felé lejt. A modellbe beépített csatornahálózatot a 3. ábra mutatja. A csatornák
