Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)

2018 / 2. szám - SZAKCIKKEK - Kozák Miklós: Egy vasgyári kikötő építésének különleges tanulságai

34 Az érctároló, a darupálya és vasúti pálya rongálódása és ezek okai A vasgyártás megkezdése, ill. a kohók üzembe helye­zése a Vasmű számára 1955-ben sürgőssé vált. Mivel az érctároló építése csak 1956-ban kezdődött el, de a darab­áru nyílt rakodója már megépült (1. ábra), ezért a felettes hatóságok elrendelték, hogy átmenetileg a vasérc kiraká­sát a nyílt rakodón is végezzék. A tárolt vasérc magassá­ga azonban a megengedett 6 m helyett elérte a 10-12 m-t is, aminek következtében a partfal felső élvonala 8 cm-t elmozdult (behajtott). Az ércterhelés csökkentésének hatására azonban, a partéi visszatért eredeti helyére. 1957 júliusában a nyílt rakodón a megengedettnél há­romszor magasabb (18 m) érctömeget tároltak, aminek hatására, a nyílt rakodó előtti partfal mintegy 150 m hosz- szon, vízszintes irányban 20-30 cm-t elmozdult (becsú­szott). Hasonló mértékben mozdult el a partfal mögötti darupálya és a vasúti pálya is. A függőleges irányú süly- lyedés elérte a 20-30 cm-t. Ennek oka a túlterhelés mel­lett az is, hogy a partfal mögötti öblözet feltöltését ned­ves, hidromechanizációs eljárással és nem száraz, rétege­zett feltöltéssel végezték, ami lehetővé tette volna a réte- genkénti tömörítést. 1957 augusztusában elkészült a 270 m hosszú sík szerkezetű vasbeton érctároló is (4. ábra), amit — a terve­ző engedélye nélkül — az üzemeltető azonnal igénybe vett. A tálcák mérete és a terhelések változása miatt, az érctárolókat mozgást korlátozó munka-, ill. dilatációs hézagokkal építették meg. A megengedettnél nagyobb ércterhelés hatására a partfal 180 m hosszúságú szakasza is elmozdult. A legnagyobb elmozdulás 70 m hosszú szakaszon történt. Különösen nagy volt az elmozdulás a + 280 és + 350 szelvények között, ahol a legnagyobb süly- lyedés a belső darupályán következett be. A legnagyobb vízszintes elmozdulás (megcsúszás) 63 cm volt. A nyílt rakodó megsüllyedt, térbe is deformálódott. A tálcák dillattációs hézagai 4-10 cm-re megnyíltak. Az is hiba volt, hogy az érctárolót a partfal mögötti csúszó rétegre tervezték. A vasbeton érctároló megrongálódásakor a helyszínen tartózkodó dolgozók robbanásszerű zajt hallottak, ami az érctároló lemezének hirtelen átszakadásával függhetett össze. A tönkrement vasbetonlemez két része egymáshoz képest függőlegesen (mintegy 40 cm-t) eltolódott. A lemezrész teknőszerűen süllyedt le, legmélyebb része kb. 85-90 cm-rel mélyebbre került az eredeti helyzetéhez képest. Ezek a tények csak 1957 novemberében voltak megállapíthatók, amikor az érctől tehermentesítették a tárcát. A MÉLYÉTERV a mozgások keletkezésének kezdeti stádiumában, már 1956. május - július hónapokban, több­ször szóban és írásban tiltakozott a rakodótér túlterhelése ellen, és sürgős intézkedéseket kért. A Központi Döntő Bizottság (KDB) 1957. 09. 20-án határozatot hozott, és november végén megindult az érctálcán is a tehermentesí­tés. A mozgások megállítása érdekében csökkentették az ércdepónia magasságát, és megtiltották a daruk üzemelte­tését. A kikötő-rakodó 270 m hosszú szakaszán a darupá­lyákat (2. kép) és vasúti vágányokat a Vasmű saját hatás­körében állította helyre. A partfal elcsúszásának legdöntőbb oka volt, hogy a partfalszekrényeket nem helyezték el minden esetben kellő időben a zúzottkő ágyazatra, és az építkezés gyorsí­tott üteme miatt a zúzottkő ágyazatot Duna kaviccsal helyettesítették. Az 1957 júliusi partfalmozgásokat minden kétséget kizáróan az érctároló túlterhelése okozta, mert azt a partfal mögötti csúszó földtömegre tervezték. A túlterhelés megszüntetésével a partfal­mozgások is megálltak. A Vasműnek Mohácsról való áttelepítéséhez, annak sürgős megépítéséhez olyan fontos népgazdasági érdekek fűződtek, hogy akkor nem volt lehetőség a több hónapos előmunkálatokkal annak telepítését hátráltatni. A meghi­básodások lényeges körülményeit ismerve megállapíthat­juk, hogy rendellenességek legfőbb oka, a telepítés idő­szakában végzett gyors előmunkálatok voltak. A rendkí­vül kedvezőtlen geológiai viszonyok kiértékelésére, a rendelkezésre álló rövid kitelepítési és előkészítési idő nem volt elég. A részben elkészült partfalat és a tárolókat a tervező engedélye nélkül helyezték üzembe. A részletes geológiai feltárások ismeretében utólago­san megállapítható volt, hogy a kikötő, az 1957-es part­falmozgások következtében mindkét tárolóterület tönk­rement. A vasérc ideiglenes tárolására, a darabáru nyílt rakodó területét átalakították, a megrongálódott érctáro­lókat elbontották és helyette 250 m hosszú, 4 m mély, 10 m fenékszélességű és 1:2 rézsűhajlású süllyesztett érctá­rolót építettek a csúszófelületen kívülre (6. ábra). Az ideiglenes érctároló helyére a nyílt darabáru-rakodót újból meg kellett építeni. Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 2. sz. 6. ábra. A partfal metszete a süllyesztett érctárolóval, amit a csúszólap térségén kívülre terveztek Figure 6. The cross-section of embankment with the sank iron ore storage, which was designed outside of slip surface ZÁRÓ GONDOLATOK A Dunaújvárosi Kikötő építéstörténetének, tanulságain a tervezőnek és döntést hozónak is el kell gondolkodni. A Kikötő 260 m hosszú szakaszának 0-585 cm mély becsú­szása (kibicsaklása), évekig tartó javítgatása még ma is látható és elgondolkodtató mementó. Sajnálatos, hogy az építkezés korszakát nem ismerő utódaink és az arra járó külföldiek ennek láttán, tévesen a tervezők és az építők szakszerűtlenségére, és nem a létesítmény megvalósítását irányító hivatalnokokra gondolnak. Ez méltánytalanság, mert a terveket és az építkezést a kor legtapasztaltabb építőmérnökei irányították, de a kivitelezést, és a még nem üzemeltethető létesítményeket - az illetékesek aka­rata ellenére - illetéktelen hivatalnokok befolyásolták. A

Next

/
Thumbnails
Contents