Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - FÓRUM - Vermes László: A vízgazdálkodás mostoha gyermeke
Vermes László: Vízgazdálkodásunk mostoha gyermeke - a szennyvízöntözés 75 Horváth L). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp.225- 266. Vermes László (1980). A szennyvízhasznosítási kutatások áttekintése. VITUK1 Tudományos Napok 1980, 1. ülésszak. VITUKJ Közlemények, 24/1. 1-10. Vermes László (Szerk., 1981). Települési szennyvizek, valamint szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezési és hasznosítási lehetőségeinek katasztere. VITUKJ kiadvány, Budapest. 7 oldal és mellékletek. Vermes László (1982). Szennyvíz- és szennyvíziszap hasznosítás I. Egyetemi jegyzet, Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. 73. Vermes László (1984). A szocialista országok együttműködése a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításában. Magyar Vízgazdálkodás, 3. 6-8. Vermes László (1985). A szennyvíz- és szennyvíz- iszap mezőgazdasági elhelyezésének újabb eredményei. Hozzászólás a Víz- és szennyvíztechnológia helyzetével és fejlesztésével foglalkozó bajai Vízgazdálkodási Nyári Egyetemen. PMMF Vízgazdálkodási Intézete, Baja. 1-6. Vermes László (1988a). A forrás-kontroli szerepe a szennyvizek és szennyvíziszapok hasznosítása szempontjából. „25 éves a vízgazdálkodási üzemmérnök-képzés Baján” c. jubileumi ülésszak előadásai, III. Baja. 131- 141. Vermes László (1988b). A Duna-Tisza közi homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata. Vízügyi Közlemények, 70/2. 217-234. Vermes László (1992). A szennyvizek és szennyvíz- iszapok mezőgazdasági hasznosításának alapkérdései. Tézisek a tudomány doktora cím elnyeréséhez. MTA, Budapest. Kézirat gyanánt. 47 oldal + juggelék. Vermes László (2005): Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás. 3. kiadás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 220. Vermes László (2010). Volt egyszer egy csapat... Megemlékezés a Szennyvizek és Szennyvíziszapok Mezőgazdasági Hasznosításával Foglalkozó Kutatók Munkacsoportja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. MHTHidrológiai Tájékoztató, 18-20. VKFF (1980). Vízgazdálkodási Kutatás-fejlesztési Feladatterv - VITUKJ, Budapest. A SZERZŐ Prof. Dr. VERMES LÁSZLÓ mezőgazdasági mérnök, az MTA doktora, emeritus professzor 1936-ban született Budapesten. Felsőoktatási tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végezte, ahol 1959-ben mezőgazdasági mérnöki oklevelet, 1962-ben öntözéses növénytermesztő szakmérnöki oklevelet szerzett, majd 1970-ben ugyanott az egyetemi doktori fokozat (PhD) tulajdonosa lett. 1972-ben részt vett a hollandiai Wageningenben megtartott 11. Nemzetközi Vízrendezési Tanfolyamon, ezt követően pedig a saját kutatási eredményeire alapozott disszertációival elnyerte előbb (1972-ben) a mező- gazdasági tudomány kandidátusa, majd (1996-ban) az MTA Doktora tudományos fokozatot. 1959-61-ben gyakorlati munkahelyeken öntözésfejlesztési szaktanácsadóként dolgozott Békés, Csongrád és Pest megyei gazdaságokban. 1961-82 között a VITUKI (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató-központ) munkatársa volt: témafelelősként, később az általa megszervezett országos kutatói munkacsoport vezetőjeként vett részt a hazai komplex szennyvíz-, szennyvíziszap- és hígtrágyahasznosítási kutatómunka megindításában, végzésében és irányításában. 1983-90 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének tudományos tanácsadója, 1988-tól a tanszék vezetője, 1990-től egyetemi docens és dékán-helyettes. Rendszeres oktató munkája mellett részt vesz a mezőgazdasági vízgazdálkodás, a melioráció, valamint a vízi környezetvédelem egyes aktuális kérdéseinek megoldását célzó kutató-fejlesztő munkában. Több mint 10 szakkönyv és egyetemi (főiskolai) jegyzet szerzője, ill. társszerzője, több mint 170 hazai és külföldi publikációja jelent meg külföldi és hazai szaklapokban. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia és más országos szakmai szervezetek (pl. OMFB, MTESZ, MHT, minisztériumok) állandó és időszakos tudományos bizottságainak, 1964 óta titkári, majd elnöki tisztséget tölt be a MAE Növénytermesztési Társasága Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályában. 1993-tól alapítója és elnöke (2015-ig) a Magyar Talajtani Társaság Talaj szenny ezettségi Szakosztályának. Vezetőségi tagja a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesületnek, valamint két nemzetközi tudományos szervezetnek. 1991-93 között a Földművelésügyi Minisztériumban az Oktatási Osztály vezetője, emellett mellék- foglalkozásos oktató a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, ahol 1993-ban megkapja a főfoglalkozású egyetemi tanári kinevezést. 1996-99 között ellátja az oktatási rektorhelyettesi, valamint a tanszékvezetői feladatokat a Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszéken, ahol 2009 óta professor emeritusként dolgozik. Korábbi érdeklődési területe kibővült és az eddigi témák mellett hasznosan kapcsolódott be különösen az időjárási szélsőségek (aszály, sivatagosodás) problémáit feltáró és megoldani szándékozó kutatásokba, továbbá a vizek és a környezet elszennyeződését elkerülő tevékenységek és módszerek (szennyvizek, szennyvíziszapok és hígtrágyák környezetkímélő elhelyezése és hasznosítása) kidolgozását és alkalmazását célzó munkákba.
