Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - AZ MHT CENTENÁRIUMI EMLÉKÜLÉSE - Szlávik Lajos: Elnöki ünnepi megemlékezés
6 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 1. sz. Elnöki ünnepi megemlékezés Szlávik Lajos, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökének megemlékezése a Társaság alapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi emlékülésen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! A Magyar Hidrológiai Társaság Centenáriumi emlékülésén tisztelettel köszöntőm és üdvözlöm az elnökségben helyet foglaló Vendégeinket! Köszöntőm és üdvözlöm Társaságunk korábbi elnökeit, Juhász József és Ijjas István professzor urakat, korábbi főtitkárait, tiszteleti tagjainkat, egyéni tagjainkat, jogi tagvállalataink, tagintézményeink vezetőit, képviselőit, valamennyi kedves hazai és külföldi vendégünket, akik megtisztelték emlékülésünket! Társaságunk tagsága nevében ez úton is köszönöm Áder János köztársasági elnöknek, hogy centenáriumi emlékünnepségünk fővédnöki tisztét elvállalta. A mai napon van a Magyar Hidrológiai Társaság megalakulásának 100. évfordulója. Társaságunk a hidrológia és rokonterületei, azaz a vízzel foglalkozó tudományok és szakterületek művelésére alakult társadalmi, tudományos és szakmai egyesület, amely az 1848-ban alakult Magyarhoni Földtani Társulat 1917-ben létrejött Hidrológiai Szakosztályából, és az egykori Magyar Mérnök és Építész Egylet 1866-ban alakult Vízépítési Szakosztályának tagjaiból 1949-ben vált önálló egyesületté. Társaságunk születésnapjának 1917. február 7-ét tekintjük, amikor a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése döntött a Hidrológiai Szakosztály megalapításáról. A Szakosztálynak 44 alapító tagja volt. Társaságunk történetének és tevékenységének áttekintését néhány percbe besűríteni szinte lehetetlen feladat. Ezért csak arra van lehetőségem, hogy címszavakban jelezzem, érzékeltessem azt a sokrétű munkát, amelyet végeztünk és folytatunk, majd pedig felvázoljam jelenlegi célkitűzéseinket. A Hidrológiai szakosztály első harminc évében működésének két legfontosabb formája a szakelőadások, és az azokat megjelentető folyóirat, a Hidrológiai Közlöny kiadása volt. A Szakosztályban színvonalas tudományos és szakmai munka folyt, tagjai ott voltak a kor minden jelentősebb vízügyi feladatának megoldásánál. A Hidrológiai Szakosztály ezekben az évtizedekben megerősödött, több mint 400 tagja volt és jó alapot képezett a 1949-ben önállóvá vált Magyar Hidrológiai Társaság létrejöttéhez. Az ötvenes években az ötéves tervekkel megindult tervgazdálkodás - minden voluntarizmusa ellenére - a hazai vízügyek terén jelentős előrelépést hozott. A gazdálkodás fogalmába ugyanis beletartozik a készletek számbavétele, ami esetünkben a felszíni és felszín alatti vízkészletek feltárását, folyamatos mennyiségi (és később minőségi) értékelését, azaz egy addig nem kellőképpen kezelt hatalmas, és sok tekintetben új feladatot jelentett. Ennek módszertanát kidolgozni és azt a gyakorlatban végrehajtani komoly tudományos erőfeszítést jelentett, amiben a Hidrológiai Társaság szakembereinek fontos szerepe volt. A korszakra ugyanakkor az is jellemző, hogy volt olyan idő, mikor az anyaegyesület és a Társaság elnökei - Papp Simon, ill. Vitális Sándor professzorok - koncepciós perek érintettjeiként börtönben szenvedtek. A hidraulika, a vízépítési technológia tudományos művelésének nagy lökést adott az ipari-mezőgazdasági fejlesztéseket lehetővé tevő vízépítési nagylétesítmények tervezése és kivitelezése. Az 1960-as évtized második felétől egyre inkább központi, mondhatni országos témává vált a Balaton vízminőségének kérdése. A Társaság első Balatoni ankétjára már 1950-ben sor került Hévízen. Az 50-es években az ezres létszámú tagság hamar szakosodni kezdett, sorra alakultak meg a szakosztályok (elsőként 1949-ben a Limnológiai) és a területi szervezetek (elsőként a szegedi). A területi szervezetek létrejötte lehetőséget nyújtott arra, hogy a térségi vízgazdálkodási kérdéseket helyben lehessen megtárgyalni, s közös álláspontot kialakítani. Ugyanakkor a sokféle véleményt felszínre hozó nagyrendezvények új színt vittek a Társaság munkájába. Vitathatatlan, hogy az 1990-es évek elején a bősnagymaros szindróma a Társaságot is megrendítette, csökkent a taglétszám, a működés hatékonysága. Nagy segítséget jelentett, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök kétszer is kiállt a Magyar Hidrológiai Társaságban tömörült vizes társadalom mellett. Meggyőződésünk, hogy ezt követően - a Társaság akkori vezetőinek áldozatos munkájával - az MHT jól építkezett, fejlődött, tevékenysége kiteljesedett. A Hidrológiai Társaság évszázados történetét a hazai vízgazdálkodásnak és társtudományainak olyan kiemelkedő személyiségei, nagy nevei fémjelezték, mint Bogdánfy Ödön, Vendl Aladár, Vitális Sándor, Papp Ferenc, Mosonyi Emil és mások. A Magyar Hidrológiai Társaságnak jelenleg 3000 egyéni, valamint a Társaság szakmai területén tevékenykedő intézmények, vállalkozások köréből 150 jogi tagja van.
