Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - SZAKMAI CIKKEK - Lorberer Árpád Ferenc - Tóth Tamás: A fővárosi Fürdő-sziget és hőforrásainak hasznosítása
Lorberer Á. F., Tóth T.: A fővárosi Fürdő-sziget és hőforrásainak hasznosítása 63 legalább olyan fontos, mint a korábban feltételezett mélységi, hosszirányú, normál-vetődéses tektonikus törésvonal (Dunai termális vonal). A jelenlegi mérés nem utal Duna alatti, folyóval párhuzamosan haladó tektonikus szerkezetre, de nem is zárja ki. E szerkezet igazolásához nagyobb területet lefedő mérésekre lenne szükség. Óbudán, a volt Buszesz kútjánál mind az eocén rétegben, mind a triász rétegben feltártak dunai kavicsokat tartalmazó dunai homokot és Duna-vizet tartalmazó, a folyóval közvetlenül kommunikáló üregeket a kiscelli és a tardi agyag alatt. Ez a fajta aktív meder-kommunikáció ma már csak a szökevényforrások környezetére korlátozódik. A Duna-meder bevágódása és progradációja során tehát szélesebb zónában, több eltérő szintű üregrendszeren át formálhatta a Dunával való hidraulikai kapcsolat a korábban csak felszínről karsztosodott üregrendszereket {Korpás 1995). A fürdő-szigeti forráscsoport volt a legalacsonyabb helyzetű természetes fővárosi hévíz-megcsapolás, azaz a fővárosi termálkarszt-rendszer egyik kulcspontja. A források Szabó (1857) által mért elég egységes hőmérséklete arra utal, hogy eredetileg elsősorban a kelet felől érkező meleg komponens megcsapolása volt. Ismert azonban, hogy a budai oldalról érkező langyos karsztvízkomponens szivárgását is meghatározza az erózióbázis, azaz a mederbeli elszivárgás. A 22 °C-os Buszesz-kút termelése idején, a langyos komponens koncentrált megcsapolásának hatására megnövekedett a Fürdő-sziget környéki hévízkutak ki folyóvíz-hőmérséklete is (Dobos és Lorberer 2009). A felfakadó forrásvíz tehát valószínűleg több komponensből ered. A Fürdő-sziget elkotrása logikusan azt eredményezte, hogy a korábbi hévforrások fakadási szintje kb. 5 méterrel mélyebbre, a mederfenékre került, így az elfolyó hozam egész bizonyosan megnövekedett, miközben a hévforrások hasznosítási lehetősége a hévíz-áramlási rendszer minimum-pontjának észlelési lehetőségével együtt sok évre megszűnt. SZÖKEVÉNYFORRÁSOK HASZNOSÍTÁSA Geotermikus hasznosítás keretei Hévíz-hasznosítás indoklása: • Az egykori Fürdő-sziget helyén fakadó források jelentik Budapest legnagyobb kihasználatlan hévízkészletét. A forrásterület feltárása után a vízadó tesztelhető, majd megfelelő optimalizáló modellezés után a jelenlegi szabad elfolyás jelentős része felváltható emberi hasznosítást is lehetővé tevő kifolyással vagy aktív víztermeléssel. • A hévíztároló gyakorlatilag a felszínen található, a pesti parttól mindössze 110 méterre. • Forrásterületről van szó, következésképp felszökő artézi víz nyerhető ki, a termelés tehát nem igényel energia befektetést. • A kitermelt és csak energetikára használt lehűlt víz a folyóba bárhol visszaengedhető, hiszen amúgy is oda jutna, és források vizét jogszabály szerint sem kell visz- szasajtolni. Ezért a visszatáplálásra sem kell energiát fogyasztani, és a Duna vízminősége ill. vízmérlege sem változik. • A bejövő víz hőmérséklete szabályozható egyidejű Duna-víz termelés révén, ezzel optimalizálható a hőszivattyús temperálás mind a téli, mind a nyári szezonban. Ilyen langyos / hévizes rendszer energiahatékonysági tényezője (COP-értéke) igen magas, 6 és 10 közötti lehet. • A hévíz akár a pesti oldalon akár a Haj ógyári- szigeten felhasználható és fűtési potenciálja alapján nemcsak a helyi épületek, de a környező irodaházak és lakótelepek egy részének kifűtésére is felhasználható. A lehetséges műszaki megoldások: 1. Források feltárása ferde fürás(ok) vagy csősajtolás révén. 2. Források feltárása sekély kutak segítségével. 3. Fürdő-sziget visszatöltése, részbeni rekonstrukciója a 2017. évi budapesti úszó világbajnokság helyi fejlesztéseivel, hajóállomás létesítésével stb. összekötve. Ez műszaki szempontból lényegében a II. módszer stabil verziójának tekinthető. 4. Egyéb, inkább csak elvi lehetőségként felmerülhet még bányászati aknás módszerrel történő feltárás, vagy hőhasznosítás, ozmotikus hasznosítás mederfenékre szorított specifikus geofólia-rendszer alkalmazásával. A műszaki alternatívákat a Dagály meglévő kútjától a meder közepéig haladó elvi szelvényeken ismertetjük (7. és 8. ábrák), amelyen megjelenítettük a mesterséges visz- szatöltést, a betonozott árvédelmi gátat, plusz egy stéget is, átlagos folyóvízszintet feltételezve. A vízzáró rétegeket sötét színnel különítettük el, a termálvíz-tartó rétegekben a vetők mentén feltételezett, kaviccsal kitöltött karsztos üregeket is ábrázolva. Kiegészítő gondolatok: • A hévíz-kitermelésnek a Duna vízétől való teljes el- szeparálása, baktérium-mentessége nehezen garantálható, de adott esetben mélyebb, esetleg többszintes termeléssel megoldható lehet. Fürdésre és palackozásra érdemesebb inkább a meglévő parti kutak vizét felhasználni. • A víztermelés mellett érdemes a közvetlen mederkontaktus részleges lefojtására, cementezésére is törekedni. • Az óbudai tapasztalatok alapján érdemes lehet több környező ponton történő egyidejű, optimalizált termelésre és hőhasznosításra törekedni, a langyos és a melegebb víz jobb elkülönülése érdekében. A pesti és a budai oldal azonos réteget hasznosító karsztvizes fűtőrendszerei nem fogják zavarni egymást. A Fürdő-sziget hasznosítását, pl. egy a Buszesz-kútra alapozott, a környező lakótelep fűtésére létesíthető rendszer még javítaná is, a langyos komponens elszívása révén. • A bemutatott hasznosítási módszerek módosításokkal alkalmazhatók a budai oldal és Esztergom hasonló mederforrásaira is. Javasolt előkutatás A jelenleg csak egy szelvényben kimutatott kiemelt eocén rög, és a tektonikus elemek, esetleges nagyobb karsztos üregek tervszerű vízi szeizmikus mérési hálózattal kimutathatók és térképezhetek. A mérési hálózatnak a valamikori Fürdő-sziget térképek vizsgálata alapján lehatárolt területét, valamint a Duna-10/1996 többcsatornás szeizmikus szelvényen észlelt, kiemelt helyzetű tektonikus blokkot célszerű tartalmaznia. A több hossz- és ke
