Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / Különszám - SZAKCIKKEK - Szuróczki Sára, Korponai Kristóf, Sári Eszter, Tugyi Nóra, Felföldi Tamás, Somogyi Boglárka, Márialigeti Károly, Tóth Erika: Planktonikus baktériumközösségek vizsgálata a Fertő vizében (nyílt víz, belső tó, nádas)
Szuróczki Sára és társai: Planktonikus baktériumközösségek vizsgálata a Fertő vizében (nyílt víz, belső tó, nádas) 41 sp.) izoláltak (Borsodi és társai 1998). A nyílt víz, a belső tavak és a nádas régió fenéküledéknek baktériumközösségét 93%-ban a Bacillus nemzetség alkotta (Borsodi és Sal- lai 1997). Somogyi és társai (2011) megállapították, hogy a Fertőben a vízoszlop turbiditásának növekedésével a pikoalgák maximális abundanciája illetve a fitoplankton biomasszából való részesedése növekvő tendenciát mutat (,Somogyi és társai 2011). Az elsődleges termelésben meghatározó szerepet játszó fotoautotróf pikoplankton képviselőiként a Synecochoccus sp. és Nannochloris sp. taxonokat azonosították (Felföldi és társai 2011). Jelen munka célja a Fertő különböző típusú vizes élőhelyein (nyílt víz, Kis-Herlakni belső tó és egy náddal borított terület) a heterotróf mikrobiológiai aktivitás és a tenyészthető bakteriális diverzitás feltárása volt egy novemberi mintavételt követően. ANYAG ÉS MÓDSZER A mintavétel 2015. november 10-én történt a Fertő három különböző pontjának vízteréből: az osztrák-magyar határon található nyílt vízi B0 pontról (É. sz. 47,735o; K. h. 16,719o), a Kis-Herlakni belső tóból (É. sz. 47,685o; K. h. 16,703o) és egy náddal borított területről (É. sz. 47,654o; K. h. 16,725o). Ezen a napon a térségben erőteljes szeles idő volt, a szélsebesség 27-48 km/h közé esett ( https://www.windguru.cz/archive.php?id_spot=235&id_ model=3). Mindegyik mintavételi helyszínen megmértünk a víz mélységét, a víz hőmérsékletét és a Secchi-átlátszó- ságot Somogyi és társai (2011) alapján. A tenyésztéses vizsgálatokhoz a vízmintákat vízoszlop mintavevővel gyűjtöttünk, ez által az aktuális vízmélységnek megfelelő mélységtől egészen a víz felszínéig egy egybefüggő vízoszlopot mintáztunk. A vízoszlop mintavevő által vett mintákból 1-1 liternyit steril csavarkupakos üvegekben, hűtőtáskában a laboratóriumba szállítottuk. A fizikai paraméterek, az a-klorofill koncentráció és a baktériumok sejtszámának meghatározása A pH-t és a vezetőképességet WTW pH315i, illetve Hanna HI9033 terepi mérőműszer segítségével határoztuk meg. Az a-klorofill koncentrációjának meghatározásához a vízmintákat forró metanolban extraháltuk, majd pigment tartalmát Shimadzu UV-VIS 160A spektrofotométerrel határoztuk meg (Németh 1998). A szervetlen lebegőanyag tartalmat gravimetriásán mértük (Eaton és társai 1995). A platina-szín meghatározása V.-Balogh és társai (2009) alapján történt. A tóvíz milliliterenkénti összes mikrobaszámának meghatározásához DAPI (4,6-diamidino-2- fenilindol-dihidroklorid) festési eljárást alkalmaztunk (Hobbié és társai 1977). A vízmintákat a DAPI íluorokróm hozzáadása után 5 percig inkubáltuk, majd 0,2 pm pórusátmérőjű, fekete polikarbonát membránszűrőn (Millipore) átszűrtük. A preparátumokat Olympus BX51 mikroszkóppal vizsgáltuk lOOOx nagyítás mellett, ultraibolya fénnyel (UV-MNU2) gerjesztve. A prepartátumokról digitális kamerával (Olympus DP71) felvételeket készítettünk (minimum 10 látótér v. 300 sejt), majd azok kiértékelésével határoztuk meg a sejtszámot. A baktériumok tenyésztése és azonosítása A három tóvízi minta tenyészthető baktériumközösségének meghatározásához R2A (Reasoner és Geldreich, 1985) táptalajt (pH: 8,5), valamint Kéki és társai (2013) alapján szerves anyagokat alacsony koncentrációban tartalmazó M4 médiumot (pH: 8,5) alkalmaztunk, amelyet Davis és társai (2004) szerint módosítottunk. A táptalajok elkészítéséhez Fertő nyílt vízi mintavételi pontjáról (B0) származó vizet, szilárdításához vagy agar-agart vagy gellángumit használtunk. A mintákat a standard mikrobiológiai szabályoknak megfelelően (Sanders 2012) szélesz- tettük, az inkubációs idő 23 °C-on 3 hétig tartott. A közvetlen szélesztés mellett a mintákat 3 hétig 23 °C-on M4 táplevesben is dúsítottuk, majd a dúsított minták szélesz- téses feldolgozását is elvégeztük Szuróczki és társai (2016) alapján. A táptalajokról a baktériumtörzseket random módon izoláltuk. A baktériumtörzsekből a DNS kivonás Szuróczki és társai (2016) alapján történt. A polimeráz láncreakció során a 16S rRNS-t kódoló gént Kalwasinska és társai (2015) alapján a 27F és 1492R primerek segítségével szaporítottuk fel. A baktériumtörzsek ARDRA csoportosítása és faji szintű azonosítása Szuróczki és társai (2016) alapján történt. A különböző anyagcserével jellemezhető baktériumcsoportok mennyiségének és a közösségek szénforrás-hasznosításának meghatározása Határhígításos (MPN -„most probable number”, legvalószínűbb sejtszám) módszer alkalmazásával, mikrotiter lemez segítségével (Rowe és társai 1977) elvégeztük a heterotróf baktériumok, a nitrifíkáló, a fermentativ és a szulfátredukáló baktériumok legvalószínűbb sejtszámának becslését. A heterotróf baktériumok MNP értékének meghatározásához R2A levesben (pH: 8,5) 8 tagú, tízszeres hí- gítási sorozatot készítettünk 5 párhuzamosban, a mikrotiter lemezeket 23 °C-on 1 hétig inkubáltuk. A nitrifíkáló baktériumok MPN értékét Lipponen és társai (2002) alapján becsültük meg (12 tagú, kétszeres hígítási sorozat, 7 párhuzamosban). A fermentativ baktériumok legvalószínűbb sejtszámának meghatározásához az alábbi savtermelő levest alkalmaztuk: kazein pepton, 5 g; élesztőkivonat, 2,5 g; KH2P04, 1,2 g; glükóz, 11 g; Na2C03, 2g; brómtimolkék, 32 mg, 1000 ml desztillált víz, pH: 8,5. A vízmintákból 8 tagú, tízszeres hígítási sorozatot készítettünk 5 párhuzamosban. Az inkubálás 2 hétig, anaerob rendszerben (Forma Scientific), 23 °C-on történt. A pozitív reakciót a brómtimolkék indikátor sárga színű átcsapása jelezte. A szulfátredukáló baktériumok legvalószínűbb sejtszámának becsléséhez módosított Postgate’s Medium B (Postgate 1984) táptalajt alkalmaztunk 2 g Na2C03 hozzáadásával, pH: 8,5 értéken, továbbá a vegyessav elegy csak tej sav:ecetsav 1:1 arányú keverékét tartalmazta. A vízmintákból 8 tagú, tízszeres hígítási sorozatot készítettünk 5 párhuzamosban. A termosztálás anaerob rendszerben (Forma Scientific), 2 hétig, 23 °C-on történt. A legvalószínűbb sejtszám értékeket Garthright és Blodgett (2003) kalkulátora alapján határoztuk meg. Az adott élőhelyeken a teljes baktériumközösség szénforrás- hasznosítási profilját Biolog® EcoPlate segítségével teszteltük (Gryta és társai 2014). Az inkubálás 23 °C-on, 5 napig történt, majd az abszorbancia adatokat 590 nm-en ELISA Reader (Labsystems Multiscan PLUS) készülékkel olvastuk le.
