Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / Különszám - SZAKCIKKEK - Szabó László József: Csípőszúnyog-fajegyüttesek hosszú távú (2002-2013) felmérésének eredményei aFelső-Tisza mentén
Szabó László József: Csípőszúnyog-fajegyüttesek hosszú távú (2002-2013) felmérésének eredményei a Felső-Tisza mentén 31 3. ábra. A gyakoribb fajokra és egyéb kategóriára elvégzett főkoordináta analízis (Morisita index) eredménye Figure 3. Result of principial coordinate analysis (Morisita index) 2002-ben csak három faj (Aedes vexans. Ochlerotatus sticticus és Culex modestus) egyedei kerültek elő (4. ábra). Az abszolút domináns az Aedes vexans volt (94,59%), mely egy erdei, ligeterdei faj, és nőstény egyedei a tenyészőhelyüktől nagy távolságra is elvándorolhatnak. 2003-ban már 8 faj egyedei kerültek elő, további erdei, ligeterdei fajok (Ochlerotatus cantans, Oc. annulipes) jelentek meg és lettek meghatározóak (40,32 és 8,06%), ugyanakkor az Aedes vexans egyedek részesedése csökkent (27,42%). 2004-ben kimagaslóan nagy fajszám (20 faj) volt ajel- lemző. A faj együttesekben az Ochlerotatus sticticus (34,09%), Aedes vexans (16,15%) és a Culex modestus (10,69%) fajok voltak a meghatározóak. Rajtuk kívül további három olyan faj (Ochlerotatus cantans, Culex pipiens és Aedes rossicus) volt jelen, melyek részesedése meghaladta az 5%-ot. 2006-ban olyan, tipikusan hullámtéri erdőkre jellemző fajok lettek az uralkodóak, mint az Ochlerotatus sticticus (61,32%) és az Aedes rossicus (25,47%), ugyanakkor az ilyen területeken is meghatározó Aedes vexans részesedése (0,94%) a minimálisra csökkent. Ebben az évben előkerült fajok száma közepes nagyságú volt (7 faj). 2010-ben olyan fajok váltak meghatározóvá, melyek a tojásrakáshoz és a fejlődésükhöz nyílt és nyugodt vízfelületeket igényelnek: Culex pipiens (67,36%) és Anopheles maculipennis (6,74%). Mellettük jelentős részesedéssel voltak még jelen az Ochlerotatus sticticus (17,62%) egyedei is. A felmérések alapján összességében megállapítható, hogy a 2001. évi áradást és gátszakadást követően a csípő- szúnyogok egyedszáma fokozatosan növekedett, ami a fajegyüttesek összetételének jelentős változásával járt együtt. □ Egyéb (10 faj) ■ Ochlerotatus sticticus □ Ochlerotatus cantans ■ Ochlerotatus annulipes □ Culiseta annulata ■ Culex pipiens m Culex modestus □ Anopheles maculipennis ■ Aedes vexans ■ Aedes rossicus □ Aedes cinereus/geminus 4. ábra. Csípőszúnyog faj együttesek összetétele a vizsgált években Figure 4. Composition of mosquito assemblages in the different years IRODALOMJEGYZÉK Aniedu, /. (1992). A comparative study of the distribution and seasonal abundance of malaria vectors in 3 ecologically distinct habitats in Baringo District, Kenya. J. Appl. Entomol., 114, 268-274. Bodnár G. (2011). Felső - Tisza - vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatójának tájékoztató levele, Nyíregyháza. 2011. március 10.. Cited: Bekő L, Kiss A., Nagyné Demeter D., Tömör A. (2011). A 2001 -es beregi árvíz társadalmi hatások. Acta Carolus Robertus 2(1), 1932. Buckner, E.A., Blackmore, M.S., Golladay, S.W., Covich, A.P. (2011). Weather and landscape factors associated with adult mosquito abundance in southwestern Georgia, U.S.A. Journal of Vector Ecology 36 (2): 269-278. Chase, J.M., M. T. Knight (2003). Drought-induced mosquito outbreaks in wetlands. Ecology Letters, 6, 1017-10. Chaves, L. F., G. L. Hamer, E. D. Walker, W. M. Brown, M. O. Ruiz, U. D. Kiírón (2011). Climatic
