Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - NEKROLÓG - Bodnár Gáspár: Fazekas László
75 Nekrológ Életének 77. évében elhunyt Fazekas László, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság korábbi igazgatója. Fazekas László Budapesten született 1940. november 15-én. Szabolcs községben járt általános iskolába. Ezt követően a középiskolát a Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte Nyíregyházán, majd 1959- ben felvételt nyert a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnök Karára, ahol okleveles mérnöki szakképesítést szerzett. 1964. augusztus 1-től nyugdíjba vonulásáig egyetlen munkahelyén, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon dolgozott különböző beosztásokban. Szakmai munkáját az árvízvédelmi és folyószabályozási csoportban kezdte, mint előadó. 1967. január 1-től építésvezetői megbízást kapott. 1970- ben - mint a védelmi osztag helyettes vezetője — részt vett a Tisza-völgyi árvízvédekezésben a Szamos folyón bekövetkezett gátszakadások elzárásánál. 1971- ben az akkori vízkárelhárítási osztály vezetője lett. Ezen időszak alatt részvételével és irányításával készült több, a jövő vízgazdálkodását meghatározó terv és tanulmány, úgymint: a Tisza Tokaj-Tiszabecs közötti szakaszának folyószabályozási terve, vésztározási lehetőség vizsgálata a Tisza-Szamos-közben és a Szamos-Túr-közi zárógát mögött, az árvízvédekezés irányításának korszerűsítése, az árvízvédelem és folyószabályozás 2010-ig szóló fejlesztési terve, Tisza szabályozás történetének feldolgozása 1945-től 1991-ig. 1971- ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán folyami vízépítő szakmérnöki képesítést szerzett, illetve a Szabolcs-Szatmár megyei bíróság elnöke igazságügyi-építési szakértőnek jelölte ki. 1971-1985 között kijelölt szakértője volt a magyarszovjet határvízi egyezményből fakadó igazgatósági feladatoknak. Kidolgozta a kétoldalú árvízvédelmi, valamint a belvízvédelmi szabályzatokat. Működése alatt 1993-ban kötötték meg a Magyar-Ukrán Határvízi Egyezményt. 1983-tól 1991 tavaszáig az igazgatóság termelési igazgatóhelyetteseként dolgozott. Ezen időszakban az igazgatóság minden évben eredményes gazdálkodást folytatott. Arra törekedett, hogy az irányítása alá tartozó vállalkozási egységek minél jobban feleljenek meg a piaci követelményeknek. A termelésben előnyben részesítette a korszerű, gazdaságos technológiák alkalmazását. 1991 áprilisától a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a vízügyi igazgatóság első számú vezetőjévé nevezte ki. 1991 augusztusától a Magyar-Szovjet Vízügyi Bizottság magyar kormánymeghatalmazottjának meghatalmazott-helyettese volt, majd - a Határvízi Egyezmény megszűnése után - 1995. áprilisától a Magyar-Ukrán Fazekas László Vízügyi Bizottság magyar tagozata meghatalmazottjának első helyettese tisztét töltötte be. 1994-ben - kormányhatározat alapján - határidőre végrehajtotta az igazgatóság átalakítását, a vállalkozó tevékenység leválasztását, privatizálását. Fiatal szakemberként először aktív részese, majd később felelős irányítója lett a térségünket, illetve a Dunát érintő vízkárelhárítási eseményeknek, úgymint: az 1965. évi dunai, az 1970-es, 1974-es, 1978-79-es, 1980-as, 1985-ös, 1989-es, 1993-as, 1995-ös, 1998-as, 1999-es, 2000-es, 2001-es, 2002-es Felső-Tiszai árvizeknek, az 1989, 1997, 1998. években kiterjedt, valamint az 1999-es rendkívüli belvízvédekezéseknek, az 1993-as Szamos folyón bekövetkezett pakura-szennyezésnek, valamint a 2000. évi cián- és nehézfém elleni védekezésnek. Jelentős védekezési szakmai tapasztalatra tett szert, mely országosan is elismertté tette. Szakmai munkássága alatt valósult meg többek között a tiszai árvízvédelmi töltések fejlesztése, a töltéserősítési munkák a Szamos folyó mentén, régi műtárgyak rekonstrukciós munkái, új gátőrházak építése, a távjelzőrendszerek kiépítése. Ukrajnában távjelző állomások épültek magyar segítséggel. Mérnöki tudását szakmai szervezetekben kamatoztatta. A Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál 1994-1997 között elnöki, 1997-2001 között a MTESZ-nél megyei elnöki tisztséget töltött be. Hosszú éveken át tevékenykedett a Hidrológiai Társaságban. 1993-1999-ig a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Területi Szervezet elnökeként, később vezetőségi tagként fáradozott a térség vízgazdálkodási fejlődéséért. Kiemelkedő szakmai munkáját több alkalommal számos kitüntetéssel ismerték el: Árvízvédelemért Érem 1965, 1970, 1980, Árvízvédelemért Elismerő Oklevél 1966, Kiváló Dolgozó 1969, Vállalat Kiváló Dolgozója 1974, Kiváló Munkáért kitüntetés 1979, 1988, Honvédelemért kitüntető cím I. fokozat 1996, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 1996, Vásárhelyi Pál Díj 1998, Törzsgárda aranygyűrű 1999, „A vizek kártételei elleni védekezésért” érdemérem 2000, Honvédelemért kitüntető cím 2001, Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Közgyűlés Emlékplakettje 2002, Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 2003, PRO AQUA kitüntetés 2003, Bencs László emlékérem 2003, Kabay János Díj 2009. Közel 40 éves vízügyi szolgálat után 2003-ban köszönt el az igazgatóságtól. Ez nem jelentette azonban azt, hogy ténylegesen „nyugalomba” vonult. Haláláig is a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó aktív tevékenységet végzett a Felső-Tisza árvízvédelmének, árvízi biztonságának érdekében. 2017. május 25-én, csütörtökön 14 órakor kísértük utolsó útjára a nyíregyházi Északi Temető főbejárati ravatalozójából. Bodnár Gáspár a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója