Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szigyártó Zoltán - Váradi József: Javaslat az árvízi szükségtározók által tartott árvízszintekre
Szigyártó Z. és Váradi J.: Javaslat az árvízi szükségtározók által tartott árvízszintekre 29 az árvízi szükségtározók kellő gyakoriságú igénybevételét, s így a beruházás költségének bizonyos szintű megtérülését, továbbá hogy a tartott szint magassága a gátkoronához közelebb, mint 1,00 m nem kerüljön, a tartott szintek magasságát úgy határozzák meg, hogy az elöntések átlagos visszatérési ideje ne haladja meg az 5%-os valószínűségnek megfelelő 20 évet. Másképpen fogalmazva: a tározó lépjen üzembe minden olyan esetben, amikor a vízszint eléri a NV 5%-os valószínűséggel előforduló (a továbbiakban NVs%-kai jelölt) értékét. 4. A tartott szinteket rendszeresen ellenőrizni kell. Vagyis mindaddig, amíg erre megbízható adatok rendelkezésre állnak ( Szigyártó 2016) a tározók hidrológiai méretezését legalább 15 évenként újból el kell végezni, továbbá a kapott eredmények alapján a szükségessé váló módosításokat minden esetben el kell végezni. Az utóbbi négy követelmény úgy is értelmezhető, hogy a tározók tartott vízszintje egyezzék meg a vízkivétel szelvényére vonatkozó NV5% értékével. Ennek azonban esetenként több akadálya is lehet. • Az egyik akadály az árvizi szükségtározók létesítésének az 1. követelményben is rögzített célja, vagyis, hogy üzembe állításuk után, akár csak az 1970-es években, az 1%-os árvízszint ismét azonos legyen a koronaszint alatti 1,00 m-es szinttel. Akármilyen kis érték is adódik a koronaszint és az NVs% közötti szintkülönbségre, a tartott szint a koronaszint alá minden esetben legalább 1,00 m-re kerüljön. • • Azonban akadálya lehet annak, hogy a tartott szintet mindenhol az NV5%-nak megfelelően vegyék fel. Ilyen módon egyes vízkivételek esetében - az időközben végrehajtott töltéserősítési munkák következtében - a tartott szint a töltéskorona alá meglehetősen mélyre kerülne. Ez közvetve arra utal, hogy a vizsgált szelvény környezetének a védelme szempontjából szükségtározóra nincs szükség (lásd Záhony esetét). • Végül annak ellenére, hogy az ilyen célra felhasználható vízmérce-állomások szelvényében NV5% értéke centiméter pontossággal áll rendelkezésre, mégsem látszik célravezetőnek, hogy a tartott vízszintet ilyen pontossággal határozzuk meg. Még abban az esetben sem, ha ezt a tartandó vízszintre kapott magasság lehetővé tenné. Nevezetesen azért, mert a.NV$% centiméter pontossággal rendelkezésre álló értékét deciméteres nagyságrendű véletlenjellegű hiba terheli. Következésképen a tartandó vízszint magasságának a meghatározásánál indokolt azt is betartani, hogy ilyen esetben a centiméterre pontos adatokat 50 cm pontossággal lefelé kerekítsék. Azért lefelé, hogy így a kerekítés eredményeként az átlagos visszatérési időt némileg tovább csökkenjen. A JAVASLAT Az elmondottakat szem előtt tartva és az 7. táblázat adataira támaszkodva nézzük meg, hogy a Tisza Szolnok feletti szakaszán, az erre alkalmas vízmércék szelvényében milyen vízszintet lenne célszerű tartani. Mint az az 7. táblázat harmadik sorából látható, a Szolnok és a Kiskörei-tározó között három, erre a célra használható vízmérce adatai szerint a 20 éves átlagos visszatérési idővel, vagyis 5%-os valószínűséggel rendelkező évenkénti nagyvizek a vízmérce-állomás ottani koronaszintje alatt 30 és 90 cm körül ingadoznak. Amiből az előzőek szerint az következik, hogyha ezeknek a vízmércéknek a szelvényében szükségtározók vízkivétele lenne, akkor (az 7. táblázat negyedik sora szerint) mind a Szolnok, mind a Tiszabő, mind pedig a Kisköre-alsó vízmérce-állomás szelvényében azok tartott szintjét a töltéskorona szintje alatt 1,00 m-re kellene felvenni. A következő két vízmérce-állomásnál, Tiszadorogmán és Tiszapalkonyán már egészen más a helyzet. Ezeknél ugyanis a 20 éves átlagos visszatérési időnek megfelelő szint már eléri vagy erősen megközelíti az 1,50 m-t, s így ezek esetében a tartott szint a koronaszint alatt 1,50 m lenne. Ha már most a vízmércék szelvényében vízkivétellel rendelkező tározók számára a tartandó szinteket az előzőek szerint az összes többi rendelkezésre álló vízmérceállomásra meghatározzuk, úgy a már sokszor emlegetett 7. táblázat szerint azt kapjuk, hogy a tartott szint a vizsgált állomások közül csupán egynél, Záhonynál kerülne 1,50 m-el a koronaszint alá. Ami - mint már erről szó volt - arra utal, hogy ennél az állomásnál, illetve ennek környékén a töltéskorona elég magas ahhoz, hogy e szakaszon a magasan tetőző árhullámok elleni védekezéshez szükségtározókat ne kelljen igénybe venni. Ebből természetesen az is következik, hogy a Tiszabercel és Záhony között, a 598,0 fkm-nél létesült vízkivétellel rendelkező Cigándi-Tiszaka- rádi-szükségtározó minden bizonnyal nem a közvetlen környékének, hanem a folyó mentén lejjebb levő területeknek a védelmét szolgálja. Végül kiegészítésként meg kell jegyezni azt is, hogy Záhony esetében a gátkorona alatt 1,00 m-en tartott szinthez tartozó átlagos visszatérési idő - vagyis a tározó két elárasztása közötti időtartam átlaga - 340 évre adódna. Egy ilyen vízszint tartása semmiképpen sem tenne eleget annak az igénynek, hogy az egymást követő elárasztások közötti hosszú időtartam a 100 évnél sokkal rövidebb legyen. Mindezek ismeretében térjünk át a tulajdonképpeni feladat megoldására, vagyis arra, hogy a vízmércék szelvényében elvégzett vizsgálatok eredményeire támaszkodva miképpen határozzák meg a tartott szintet azoknál a tározóknál, amelyek vízkivétele nincs a hosszú adatsorokkal rendelkező vízmércék szelvényében. Az eddig elvégzett vizsgálatok eredményét bemutató 7. táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a tartott szint meghatározásához csupán két adatra, a töltés koronaszintjének és a nagyvíz 5%-os valószínűségi értékének a tengerszint feletti magasságára van szükség. Ami a koronaszint magasságát illeti, ennek meghatározása gondot nem okozhat, mivel kellően megbízható magassági alappontból kiinduló, gondosan végrehajtott szintezéssel ez meghatározható. Egészen más a helyzet a szóban forgó szelvényekre érvényes NV5% meghatározásával kapcsolatban, mivel az 7. táblázat szerint az erre vonatkozó adatok csupán a vízkivétel alatt és felett fekvő vízmérce-állomásnál állnak rendelkezésre. Amiből az is következik, hogy a hiányzó adat csak interpolálással határozható meg. Ugyanakkor az egyáltalán nem
