Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szilágyi János Ede - Baranyai Gábor - Szűcs Péter: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében

20

Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 4. sz.

szabályozás felszín alatti vizekkel kapcsolatos mozgásterét. így különösen az uniós jog meghatározza a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás

i) alapelveit,

ii) környezeti célkitűzéseit (mind vízmennyiség és vízminőség vonatkozásában),

in) tervezési kereteit és határidejét,

iv) monitoring kötelezettségit,

v) környezeti célkitűzéseitől való kivételes eltérés lehetőségét,

vi) hatósági engedélyezésének alapvető szabályait,

vü) ivóvízbázisokra vonatkozó követelményeit, valamint

viii) fogyasztók által fizetendő költségeit.

i) A felszín alatti vizekkel való gazdálkodás kiindulópontját az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésben (EUMSZ) foglalt általános környezetvédelmi alapelvek, így különösen a magas szintű védelem, kötelezettsége, az elővigyázatosság elve, a „szennyező (használó) fizet” elve valamint a megelőzés elve jelentik (EUMSZ 191. cikk (2) bek.). Ebből vezethetőek le a vizekre vonatkozó, VKI-ban található speciális alapelvek, úgy mint a fenntartható erőforrás-használat vagy a mennyiségi és minőségi aspektusok integrált kezelése (VKI preambulum (18), (34) bek.), vagy a felszíni alatti vizekre vonatkozó különös alapelvek, mint a korai cselekvés és a hosszú távú tervezés kötelezettsége (VKI preambulum (28) bek.) vagy a felszín alatti vizek utánpótlása és a vízkivételek egyensúlya (VKI. 4. cikk

(b) (ii) pont). Fontos általános érvényű elvárás emellett, hogy a felszíni, felszín alatti és a viztől függő szárazföldi ökoszisztémákat egységesen kell védeni (VKI preambulum (34) bek., 1. cikk (a) pont).

ii) A fentiek tükrében a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás célfüggvénye az ún. jó vízállapot megvalósítása (VKI 4. cikk). Egy felszín alatti víztest akkor minősül jó állapotúnak, ha annak mind kémiai, mind mennyiségi állapotaidnak tekinthető a VKI mellékleteiben meghatározott paraméterek tükrében (VKI 2. cikk 19., 20., 25., 26., 28. pontok és V. melléklet). Ennek érdekében a tagállamoknak: (a) meg kell akadályozniuk a felszín alatti vizek állapotának romlását, (b) a vízkészletek hosszú távú védelme mellett elő kell segíteniük a fenntartható vízhasználatot,

(c) folyamatosan csökkenteniük kell a felszín alatti vizek szennyezését (VKI 1. cikk).

ifi) A jó állapot elérést, illetve a meglévő jó állapot fenntartását a tagállamoknak programszerűen, a VKI által kijelölt menetrend mellett kell megvalósítaniuk. Ennek végrehajtási keretét a hatévente felülvizsgálandó vízgyűjtőgazdálkodási tervek, valamint kapcsolódó intézkedési programok jelentik (VKI 11., 13. cikk). A vízgyűjtőgazdálkodási terveknek tartalmazniuk kell a felszín alatti vizekre vonatkozó legfontosabb, az irányelv alapján meghatározott mennyiségi és minőségi adatot, így különösen a felszín alatti víztestek mennyiségi állapotát, kémiai állapotát - ezen belül a szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartós elemelkedését -, valamint a jó állapot elérésre vonatkozó intézkedéseket. A felszin alatti vizek minőségi vagy mennyiségi állapotába tartozó valamennyi általános jellegű beavatkozást a

vízgyüjtőgazdálkodási terveknek nemcsak, hogy tartalmazniuk kell, azoknak szervesen illeszkedniük kell a VKI által kijelölt célrendszer megvalósításához (VKI VII. melléklet).

iv) A felszín alatti vizekkel való prudens gazdálkodás feltétele az érintett víztestek állapotának ismerete, melynek alapja a VKI és a felszín alatti víz irányelv alapján által meghatározott monitoring. A monitoring alapelveit, a mérőpontok sűrűségét, a mérések sűrűségét, az állapot értékelésének módszertanát stb. a két irányelv részletesen meghatározza. A monitoring rendszer kialakításának és működtetésének elvi kiindulópontja, hogy az megbízható értékelést kell adjon minden felszín alatti víztest mennyiségi és kémiai állapotáról, ideérve a hasznosítható felszín alatti vízkészleteket, valamint a szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartós elemelkedését (VKI V. melléklet 2.2.1, 2.4.1 pontok). A felszín alatti víz állapotának ismeretéhez kapcsolódó további kötelezettség, hogy a tagállamoknak hatósági nyilvántartást kell vezetniük az egyes vízkivételekről, mely előírástól csak kivételesen lehet eltérni (VKI. 11. cikk 3, bekezdés e) pont).

v) A jó vízállapot megvalósításának célkitűzésétől a tagállamok csak kivételesen térhetnek el. A kivétel vonatkozhat (a) a VKI által megszabott határidők meghosszabbítására, (b) a jó állapotnál kevésbé szigorúbb célkitűzések meghatározására, (c) a jó állapottól való ideiglenes eltérésére. Végül, (d) a VKI szűk körben lehetővé teszi, hogy a tagállamok ne csak az állapotromlás megakadályozására, valamint az állapotjavításra vonatkozó kötelezettségtől térjenek el, hanem kifejezetten maguk idézzék elő a felszín alatti víz állapotromlását. E kivételek kapcsán az alábbiakat érdemes kiemelni.

(a) Gazdasági, természeti vagy műszaki nehézségekre hivatkozva meg lehet hosszabbítani a jó állapot elérésére rendelkezésre álló határidőt maximum kétszer hat évvel. Ezen idő alatt is gondoskodni kell az állapotromlás megelőzéséről (VKI 4. cikk 4. bek.).

(b) Súlyosan károsodott (szennyezett) felszín alatti víztestek esetében meghatározható a jó állapotnál kevésbé szigorúbb célállapot is, amennyiben azt az előidéző emberi tevékenységnek nincs környezetileg lényegesen kedvezőbb, ám aránytalanul drága alternatívája. Kevésbé szigorú célállapot megállapítása esetén sem engedhető meg azonban az érintett víztest állapotának további romlása (VKI 4. cikk 5. bek.).

(c) Súlyos és előreláthatatlan természetes körülmények vagy vis maior esetén (pl. súlyos szárazság) megengedhető a jó állapottól való ideiglenes eltérés, ebben az esetben is meg kell akadályozni a vízállapot további romlását (VKI 4. cikk 6. bek.).

(d) Végül, szűk körben az irányelv lehetőséget ad olyan új beavatkozásokra is, melyek egyenesen egy adott felszín alatti víztest állapotának romlására vezetnek. Ennek konjunktív feltételei az alábbiak: (dl) a beavatkozás oka olyan valamely különös jelentőségű közérdek, illetve (d2) a beavatkozás emberi egészség, biztonság védelme vagy a fenntartható fejlődésre gyakorolt pozitív hatása mégha