Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szilágyi János Ede - Baranyai Gábor - Szűcs Péter: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében
Szilágyi J. E., Baranyai G. és Szűcs P: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében 15 terén is, s az eltelt néhány év tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy nem is eredménytelenül. A 2011-es EU elnökség egyik kiemelt témájává tettük a vizet, a második periódusát kezdő Köztársasági Elnökünk által felkarolt legfőbb ügy a nemzeti és nemzetközi vízkérdés, és immáron két nemzetközi megakonferencián vagyunk túl nem csekély nemzetközi eredményekkel. Az első Budapesti Vízkonferencia (BWS) hozadéka lett (NVS, Bostic és társai 2015), hogy a vízügyek önálló kiemelést kaptak az ENSZ (A/RES/70/1) 2016-tól élő ún. Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) között. A második BWS egyik hangsúlyos területe az, hogy a határon átnyúló vízkonfliktusokat minél inkább a határon átnyúló vízügyi együttműködések váltsák fel. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a fent említett számos pozitív fejlemény ellenére akad még bőven tennivaló. Jelen tanulmányunk közvetlen tárgyát képező jogszabályi javaslat-csomag - nevezetesen a T/15373. számú, 2017. április 26. napján benyújtott törvényjavaslat - egy előremutató, az Európai Unió COM(2012) 673. sz. vízstratégiájában illetve Magyarország Nemzeti Vízstratégiájában is tételezett célkitűzés megvalósítási folyamatába illeszkedik, nevezetesen az illegális vízkivételek felszámolásának keretébe. A törvényjavaslat közvetlen előzménye azon 2016-os jogszabály-módosítás, amelynek során — többek között - módosításra került a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényünk (Vgtv) 27. §-a (Szilágyi 2017b). A jogszabály módosításával a döntéshozók a 2016. június 4. napja előtt vízjogi engedély nélkül létesített vízkivételt biztosító vízilétesítmény (például mezőgazdasági öntözésre használt kút) építtetőjének (tulajdonosnak) büntetés nélkül teszik lehetővé e létesítmény legalizálását, ha az ilyen létesítményre 2016. június 4. napja és 2018. december 31. napja között vízjogi fennmaradási engedélyt kérnek. Abban az esetben, ha nem adható meg a fennmaradási engedély - mivel a létesítmény vízgazdálkodási, környezet- vagy természetvédelmi szempontból káros és ez átalakítással sem szüntethető meg —, akkor a létesítmény megszüntetésére kötelezik (BM 2016). Meglátásunk szerint maga az intézkedés egy jó irányba tett lépésnek tekinthető, de már relatíve hamar kiderültek bizonyos hiányosságok is a változások kapcsán. Az egyik ilyen kérdés volt az, hogy a 2018-as határidőt követően a döntéshozóknak lesz-e majd kellő akarata (és erre rendelt finanszírozása) az illegalitásban maradt vízilétesítmények felkutatására. Egy következő problémaként jelentkeztek a fennmaradási engedély megkérése kapcsán jelentkező költségek, nevezetesen, hogy ezek léte bizonyos fokú akadályt képezhet a legalizálás útjában. Vagyis mindezekre tekintettel várható volt az, hogy az ügynek lesz még folytatása. A folytatás, a T/15373. számú, 2017. április 26. napján benyújtott törvényjavaslat képében érkezett meg. Ezen törvényjavaslat több törvény módosítását is érinti. így az illetékről szóló törvényt (1990. évi XCIII. törvényt), a termőföld védelméről szóló törvényt (2007. évi CXXIX. törvényt), és magát a vízgazdálkodásról szóló törvényt (Vgtv- t) is. A törvényjavaslatban vannak olyan elemek - például a fennmaradási engedélyt kérők (vagyis a legalizálok) költségeit csökkentő rendelkezések - amelyek mindenfajta külön indoklás nélkül is üdvözlendők. Vannak olyan elemek - például a korábbi 2018-as legalizálási határidő meghosszabbítása 2028. december 31. napjáig —, amelyek kapcsán vetődhetnek fel kérdések (például, hogy e folyamat nem lenne-e lezárható valamelyest korábban). És van egy olyan eleme, amely viszont - megítélésünk szerint - komoly újragondolást igényelhet. E szabály lényege, hogy a 80 méternél sekélyebb és házi vízigényt meg nem haladó vízkivételt biztosító vízilétesítmény (leegyszerűsítve: kút) létesítéséhez nem tenné szükségessé sem engedélyezési, sem bejelentési eljárás lefolytatását (továbbiakban: mentesülési kedvezmény vagy dereguláció). A pontosság kedvéért fontosnak tartjuk megjegyezni azt, hogy a T/15373. számú törvényjavaslat jogszabályi rendelkező részében sehol nem találkozhatunk magával a mentesülési kedvezményt tartalmazó pontos jogszabályszöveg-tervezettel, erre csak a törvényjavaslat indoklása utal illetve ez fejti ki azt is, hogy ezen konkrét szabály kormányrendeleti szinten kerülne bevezetésre. E vonatkozásban megjegyezzük azt is, hogy a Kormány honlapján jelen írás lezárásakor ugyan elérhető még egy májusi jogszabály-módosítási javaslatcsomag (BM 2017), amely több vízgazdálkodáshoz kapcsolódó kormányrendeletet is érint, de ebben sem találhatók meg a vita tárgyát képező konkrét előírások. Vagyis sok tekintetben jelen észrevételeink egy részleteiben még ki nem munkált előterjesztés munkaverziója kapcsán értelmezendők. A T/15373. számú törvényjavaslat jelentőségét - több minden mellett - az adja, hogy a magyar lakosság ivóvízigényeit jelentős részben a felszín alatti vizekből elégítik ki (lásd erről a 1155/2016. kormányhatározattal elfogadott második vízgyűjtő-gazdálkodási tervünket, a VGT2-t), vagyis az előterjesztés jelentősen érinti a korábban már említett ivóvízhez való hozzáférés kérdéskörét is. A fenti bevezető gondolatok kifejtése kapcsán alapvetően három egységre tagoltan foglalkozunk a kérdéskörrel. Elsőként megvizsgáljuk a kérdés természettudományi illetve mérnöki tudományi hátterét. Ezt követően pedig a magyar jog, majd pedig az európai jog szempontjából értékeljük a bevezetni szándékozott elképzelést. A MENTESÜLÉSI KEDVEZMÉNY (DEREGULÁCIÓ) HATÁSAI A FELSZÍN ALATTI VIZEK ÁLLAPOTÁRA A felszín alatti vizek kiemelt fontosságú szerepet játszanak Magyarországon. Az ivóvíz ellátás szinte teljes mértékben felszín alatti vízkészletekből történik. Világhírű ásvány-, gyógy-és hévíz készleteink is felszín alatti eredetűek. A kőzetek pórusaiban és repedéseiben tárolt felszín alatti vizeinkre, mint az egyik legértékesebb természeti erőforrásra tekinthetünk. Az emberi szem számára láthatatlan felszín alatti vizek ugyanakkor igen összetett rendszert alkotnak hazánk területe alatt. Ez a kiemelt fontosságú természeti rendszer igen bonyolult és érzékeny. A főbb törvényszerűségek megértéséhez feltétlenül ismerni szükséges az alapvető hidrogeológiai paraméterek mellett a felszín alatti áramlási rendszereket, amelyek mentén vízáramlás és anyag-, valamint hőtranszport folyamatok, továbbá kölcsönhatások játszódnak le. Bár az áramlási rendszerek mentén a folyamatok döntően igen alacsony sebességgel zajlanak, bármely beavatkozás a felszín alatti vizek
