Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Nemzeti Vízstratégia (Kvassay Jenő Terv) - Összefoglalás

9 Nemzeti Vízstratégia (Kvassay Jenő Terv) - Összefoglalás pokon álló vízkészlet-gazdálkodás helyreállítása. A VIZEK projekt (KÖFOP-l.O.O-VEKOP-15 „Mező- gazdasági Vízhasználat Információs és Ellenőrzés Keret- rendszer (VIZEK) kialakítása”) keretében kialakításra kerül egy üzemszerűen működő, az öntözéshez kapcsoló­dó beruházási döntéseket támogató, az öntözéses gazdál­kodás és a szárazmüvelés lehetőségét talajtani, ökológiai, vízügyi, gazdaságossági szempontból komplexen elemző alkalmazás modellje. A kialakított modell által lehetővé válik az adott területre vonatkozó előzetes öntözési igény relevanciájának felmérése, az igényt gátló tényezők feltá­rása, az öntözési beruházás nagyságrendjének és jöve­delmezőségének jellemzése. A kiépülő rendszer megfelelő alapot szolgáltathat majd a fejlesztési programok és a támogatási rendszerek kidolgozásához. Az átfogó, a települési és a területi vízgazdálkodást egyaránt szolgáló szakterületi feladatok között az egysé­ges monitoring, adatbázis és tervezési rend hiánya korlá­tozza a vízkészletekkel való pontos és fenntartható gaz­dálkodást, valamint a vízkészletek állapotának értékelé­sét. A vízzel való gazdálkodás szemléletváltásának elemi feltétele (i) a tudományos megalapozottság, (ii) a megva­lósításhoz a kutatásban gyökerező innováció, (iii) a napi működésnek pedig a tudományos szolgáltatások megléte. Az újjáépítendő kutatásnak komplexnek kell lennie, a hidrológiai alapoktól a hidroökonómiáig kell terjednie, és egyben jelentős szerepet kell vállalnia az ország még mindig számottevő, de kiaknázatlan hidrológiai potenci­áljának feltárásában és hasznosításában. A jövő vízgazdálkodásának legnagyobb szakmai kihí­vása, hogy miként legyen megelőző és miként tegyen szert rugalmas eszközökre. Ez az évszázados „létesítményes” (hard) vízépítés mellett a vízigényt és vízkibocsájtást is szabályozó, a területhasználatot befolyásoló integrált (soft) vízgazdálkodás. Ennek legfontosabb eleme a szak­maiság, a tudományra támaszkodó előrelátás, tehát az ehhez szükséges eszközrendszer újrateremtése minden tekintetben élvezzen elsőbbséget. A megoldás irányába mutatna egy kutatóhálózat létrehozása, amely innovatív szemlélettel és integráltan kezeli a vízgazdálkodás, vala­mint a mezőgazdaság és az ipar kérdéseit. Az intézmények A vízgazdálkodásért, a vízügyi igazgatási szervek irá­nyításért és a vízvédelemért a Belügyminisztérium felel, szervezetileg a közfoglalkoztatásért és vízügyért felelős helyettes államtitkárság. Az állam operatív központi fel­adatait az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) végzi. A mezőgazdasági vízgazdálkodás (az öntözővíz szol­gáltatás és vízkormányzás kivételével), a földtani közeg (a föld, mint környezeti elem) védelme, a talajvédelem, illetve a környezet komplex védelme (stratégiai környe­zeti vizsgálat, előzetes vizsgálat, környezeti hatásvizsgá­lat, egységes környezethasználati engedélyezés) a Föld­művelésügyi Minisztériumhoz, a terület- és vidékfejlesz­tés a Miniszterelnökséghez tartozik. A víziközmü-fejlesztés és működtetés szakterületi szabályozása a BM feladata, a víziközmű-szolgáltatás elkülönült szabályozási feladatait (gazdasági és szolgálta­tási szabályozás) a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) látják el. A MEKH a szolgáltatási tevékenység hatósága. A víziközmű-szolgáltatás többségében az ön- kormányzatok felelőssége, amit ténylegesen gazdasági társaságok látnak el. Az ivó- és fürdővíz közegészségügyi vonatkozásai az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartoznak. A területi vízgazdálkodást vízügyi igazgatási szervek - a 12 vízgyűjtőre szervezett területi vízügyi igazgatósá­gok - látják el. Az igazgatóságok feladata az állami mü­vek kezelése, ide értve az ár- és belvíz elleni védekezést, valamint a vízminőségi károk elhárítását is. Szervezettsé­gük, területgazda szerepük, kreativitásuk kiemelkedő. Ennek a jelentősége a védekezések irányításában és szer­vezésében mutatkozik meg, valamint abban, hogy az állami szervek közül a vízügyben dolgozik a legtöbb (évszaktól függően 15 -20 ezer fő) közfoglalkoztatott. Fontos azonban kiemelni az igazgatóságok humánerőfor­rás helyzetét, mivel a nyugdíjba vonuló és a vízügyi igaz­gatóságoktól elkerülő szakemberek helyébe igen nehéz megfelelő szakmai ismerettel rendelkező mérnököket felvenni. A minőségi munkaerő elvándorlását meg kell akadályozni, és ösztönözni kell a pályakezdő fiatalok vízügyi ágazatban való elhelyezkedését, megtartását és előmenetelét - hasonlóan a más közalkalmazotti ágaza­tokban megkezdett folyamatokhoz -, összességében erő­síteni kell a vízügyi ágazat felé az évtizedeken átnyúló szakmai-ágazati elkötelezettséget. A 2016. évi költségvetés örvendetes előrelépést jelen­tett a létszámhelyzet rendezésében, ugyanis ennek kereté­ben 222 fővel már bővült a vízügyi igazgatóságok szak­mai állománya, ez azonban elsősorban a vízügyi szakmai irányítást végző személyzet létszámának rendezését jelen­tette. A települési vízgazdálkodás területi kulcsszereplői az ellátásért felelős önkormányzatok, valamint a víziközmű- szolgáltató gazdasági társaságok. Ezen a területen a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (továbbiakban: Vksztv.) teljesen új helyzetet teremtett, a törvény által beindított folyamatok révén az új, korszerű fogalmi rendszerre alapozva kialakult a víziközmű- szolgáltatás stabilitást ígérő struktúrája. A korábbi mint­egy 400, többségében nem gazdaságos üzemméretű üze­meltető társaságból a törvény előírásainak érvényesítésé­vel igen rövid idő alatt mára 41 lett (benne az 5 állami tulajdonú regionális vízmű-társasággal), a szolgáltatás­ban tapasztalt fennakadások nélkül. Mindez olyan sajátos magyar víziközmű-szolgáltatási modellt eredményezett, amely joggal keltett nemzetközi érdeklődést. Másfelől viszont az egyre komolyabb munkaerő- és szakemberhi­ány, a kedvezőtlen árviszonyok, az adók és egyéb hatások révén a szektor elérte hatékonyságnövelési mozgásteré­nek határát. Állami szerepvállalás növelése szükséges a már meg­lévő évi 4,5 milliárd Ft összegű lakossági víz- és csator­naszolgáltatás vissza nem térítendő támogatás mértékén

Next

/
Thumbnails
Contents