Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kerekesné Steindl Zsuzsanna: Vízminőség-védelmi politika és a vizek állapota Magyarországon
78 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. pedig a felvízi (külföldi) vízgyűjtőterületekről. A nagy volumenű, korszerűtlen műszaki színvonalú, a környezetvédelmi szempontokat nélkülöző nehézipar és vegyipar különösen hozzájárult ahhoz, hogy az élővizek vízi élővilága degradálódjon. Egyes kisebb vízfolyások esetében a természetes flóra és fauna gyakorlatilag ki is pusztult. Néhány nagyobb folyó (pl. Tisza, Sajó, Bodrog, Szamos, Körösök), amelyeknek a vízgyűjtőin például nagyobb nehézipari üzemek működtek szennyvizüket az élővízbe bocsátva, az 1960-70-es években erősen szeny- nyezetté váltak. A nagyipari jellegű mezőgazdaság nagy mennyiségben, gyakorlatilag kontrolálatlanul alkalmazott műtrágyát, és többek között olyan növényvédő szereket, amelyek közül többet, súlyosan mérgező hatóanyagtartalmuk miatt, ma már nem is lehet forgalomba hozni, de sok esetben még mindig kimutatható a korábbi szennyezésük az élővizekben. A rendkívüli, „havária” jellegű vízszennyezés is gyakori volt annak idején, és sok esetben külföldi vízgyűjtő-területről származott. A városi lakosság száma ezzel egyidejűleg gyors emelkedésnek indult. A kommunális szennyvizek erősen szennyezték a szennyvizüket befogadó felszíni vizeket, még azokon a területeken is, ahol ugyan már kiépült és üzemelt a kommunális csatornahálózat, de a szennyvizek tisztítása még nem volt megfelelő színvonalon megoldva. Erre jó példa, hogy a fővárosban élő kb. 2 millió ember szennyvize még 1980 körül is csak mintegy 30 százalékban került megtisztításra, és csak 2010-ben épült meg a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep, amely teljessé tette a Budapesten keletkező települési szennyvizek megfelelő tisztítását. Nem volt sokkal jobb a vízminőségi állapot az állóvizek esetében sem. Nagy tavaink minősége jelentősen romlott az 1950-60-as években, mindenekelőtt a Balatoné, ahol a növekvő turistaszám ellenére csak minimális szennyvizes infrastruktúra épült ki a tó vízminőségének védelme érdekében abban az időben. A tó erősen eutróffá vált, nagyon gyakori volt nyaranta az algák túlburjánzása („algavirágzás”), többek között az emberi egészségre is ártalmas kékalgáké. Halpusztulás is gyakran következett be, aminek egyik oka az volt, hogy a tóba idegen fajtájú halakat is telepítettek, általában gazdasági megfontolásokból. Az 1960-70-es években bevezetett vízvédelmi szabályozások hatásának köszönhetően is, a vízminőségromlás mértéke valamelyest csökkenni kezdett. Jelentősebb mértékű vízminőség javulást csak az elmúlt évszázad utolsó évtizede hozott (6. ábra). 1988 és 2000 között, részben a társadalmi változásokhoz köthető gazdasági (ipari, mezőgazdasági) visszaesés következett be Magyarországon, valamint felvízi szomszédainknál is. Ezzel egyidejűleg ugyanakkor Ausztriában, Németországban a szennyvíztisztítás terén nagymértékű fejlesztések történtek. Mindezek együttesen jelentősen csökkentették a vizek terhelését. Ennek illusztrálására csak egy adat: 1994-ben a Magyarországon összesen felhasznált műtrágya mennyisége kb. az 1960-as évek elején felhasznált mennyiség szintjére, illetve az 1988-as egyharmadára esett vissza. A 2000-es évek elején ugyanakkor néhány vízminőségi paraméter lassú növekedési trendet kezdett ismét mutatni, ami az ipari és mezőgazdasági ágazat ismételten elinduló fejlődésével magyarázható, (De általában magasabb technikai színvonalon működve a korábbiakhoz képest, ami relatíve alacsonyabb szintű terhelést jelentett a vizekre nézve.) Ebben az időszakban indultak el nagyobb számban a városi szennyvizek összegyűjtésére és tisztítására vonatkozó nagyobb hazai fejlesztések is. Az 1999-2006 közötti időszakban a vizsgált felszíni vizek többsége közepes minőségű, „tűrhető” kategóriájú volt, az akkor alkalmazott 5 osztályos minősítési rendszer szerint. Az összesített értékelés alapján a vízminőség csak a mintavételi helyek kb. 15 - 20%-ában érte el „jó” minőségű osztályt. 6. ábra. A Dana szerves anyag szennyezettségének változása. A KOI,, (permanganátos kémiai oxigénigény) éves átlagértéke Budapest felett és alatt (Forrás: OKIR) Figure 6. Changes of organic pollution level in the Danube in Budapest. Yearly average concentration of COD,, - Chemical Oxygen Demand with permanganate (Source: OKIR)
