Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kerekesné Steindl Zsuzsanna: Vízminőség-védelmi politika és a vizek állapota Magyarországon
74 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. Intézetet (KGI) 2004-ben átszervezéssel szintén megszüntették.. Ez a szervezet volt felelős korábban a vízminőségi monitoring eredmények gyűjtéséért, feldolgozásáért, a környezeti kármentesítési feladatok koordinálásáért és egyéb szakmai háttérintézményi feladatok ellátásáért. Egyes, elsősorban a felszín alatti vizek monitorozásával és állapotértékelésével, valamint a kutak dokumentálásával kapcsolatos szakmai háttérfeladatokat a Magyar Állami Földtani és Geofizikai Intézet (illetve jogelődjei) látja el, állami alapfeladatként. Bár az országban vannak olyan jól felkészült, speciális szakértői csoportok (pl. biológusok, ökológusok, vízminőségi és vízgazdálkodási szakértők, közgazdászok), pl. a Magyar Tudományos Akadémia intézményeinél és egyetemeken (például Budapesti Műszaki és Közgazdasági Egyetem), amelyek alkalomszerűen részt vesznek egyes speciális vízvédelmi kutatási feladat megoldásában, de ez mindig a finanszírozási lehetőség függvénye. Jelenleg tervben van, hogy a Magyar Tudományos Akadémia keretében már működő releváns intézetek bázisán ismét kialakuljon, illetve megerősödjön egy megfelelő kutatói háttérbázis, amely közreműködhetne a vízgazdálkodási, vízvédelmi szakterület állami feladataihoz kapcsolódó kutatási feladatok megalapozásában is. VÍZMINŐSÉGI MONITORING RENDSZER A vizek védelmével kapcsolatos tevékenységek egyik legfontosabb eleme a vizek állapotának rendszeres, mintavétellel és analitikai vizsgálatokkal történő megfigyelése (monitorozása). A monitoring eredmények alapján tervezhetők meg a megfelelő vízvédelmi intézkedések, és ellenőrizhető végrehajtásuk hatékonysága. A vízrajzi (mennyiségi) mérések története több évszázados múltra tekint vissza Magyarországon. Egyszerűbb mérési módszerekkel az ivóvízként hasznosított vizek, valamint a fürdővizek állapotát is régóta rendszeresen ellenőrzik már, és szórványos, a vízminőségi állapotra, a vizek élővilágára vonatkozó egyéb feljegyzések utalnak arra, hogy az adott kor technikai lehetőségeinek megfelelően a mai értelemben vett, alkalomszerűen végzett vízminőségi megfigyelő mérések is hosszú múltra tekintenek vissza Magyarországon. Napjainkban ezeket a tevékenységeket az 1995. évi környezetvédelmi törvény előírásai szabályozzák. A törvény kimondja, hogy az állam feladata a környezet állapotára vonatkozó mérő- és megfigyelő (monitoring) rendszerek létrehozása és működtetése. Ennek keretében a vízvédelemért felelős miniszter (jelenleg a belügyminiszter) szakmai felelősségéhez tartozik a vízkészletek minőségi állapotának rendszeres megfigyelésére szolgáló monitoring rendszerek szakmai felügyelete. Ugyanez a törvény rendelkezik arról is, hogy a környezethasználók, engedélyesek kötelezettsége, hogy a környezetet terhelő - az élővizekbe vagy a közcsatornába vezetett- szennyezőanyag terheléseiket ellenőrizzék, és erről a hatóságok részére rendszeresen adatot szolgáltassanak. Ezeket az adatokat az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) keretében kell kezelni és gyűjteni. Felszíni vizek Az első publikált mérési eredmények 1873-ból állnak rendelkezésre, amikor a Duna vízminőségét a vízben mérhető kation-anion összetétel szempontjából vizsgálták. A XX. század elejéről csak kevés hasonló publikáció ismeretes. A társadalom elvárása a vizek állapotának vizsgálatára először a II. világháború utáni intenzív iparosítással kapcsolatban merült fel. A VITUKI 1952-ben készített terveket az országos szintű vízminőségi monitoring rendszerek létrehozására. (A mérések kb. 25 féle vízminőségi paraméterre, 130 folyó összesen 1400 mintavételi helyéről származó mintákból történtek meg, évi egyszeri gyakorisággal.) A vízügyi igazgatóságok laboratóriumi rendszerének kialakítása 1956-ban kezdődött el, a VITUKI szakmai tudásbázisának segítségével. Évekbe telt, amíg mind a 12 regionális vizügyi hatóság többé- kevésbé jól felszerelt laboratóriummal, és megfelelően képzett személyzettel rendelkezett. Ezeknek a laboratóriumoknak a bevonásával kezdetben nagyszámú állomásról (kb. 800) történtek kis gyakoriságú (kb. 4 minta/év) mérések. 1968-ban új mintavételi szabályok léptek életbe. Az új hálózatban az állomások számát csökkentették kb. 300- ra, a mintavételi gyakoriság minimum évi 12 lett. Ez a rendszer tekinthető a jelenlegi országos vízminőségi monitoring rendszer elődjének. (A monitoring 113 fontosabb vízfolyásra és tóra, és kb. 50 vízminőségi paraméter vizsgálatára terjedt ki, évi 12, 26 és 52 mintavétel gyakorisággal.) Ez a rendszer 1968-1984 között volt érvényben. 1985-ben új monitoring szabályokat vezettek be, amikor is 250-re csökkent a mintavételi helyek száma, de a mintavételi gyakoriság a régi maradt. 1994 és 2006 között az MSZ 12749 szabvány tartalmazta a felszíni vízminőségi törzshálózati rendszer működésének alapkövetelményeit, valamint a vízminősítési rendszer leírását. (Összesen 109 folyó és állóvíz 240 szelvényében történtek általában kétheti gyakorisággal mintavételek.) Évi mintegy 6000 vízmintából 30-40 féle (fizikai, kémiai, biológiai, mikrobiológiai, nehézfém) paraméter vizsgálatára került sor. A mintavételi és analitikai feladatokat ebben az időszakban a korábbi vízügyi igazgatóságok laboratóriumi bázisán létrejött, a környezetvédelmi hatóságokhoz tartozó hatósági laborhálózat látta el. Egyes speciális vizsgálatokat a VITUKI laboratóriuma, míg a mikrobiológiai jellegű vizsgálatokat a népegészségügyi laborhálózat végezte el. Az EU tagállami kötelezettségünknek megfelelően ezt a megfigyelő rendszert továbbfejlesztették a VKI előírásainak megfelelő új monitoring rendszer kialakításával, amely rendszer 2007. január 1.-től működik. Működtetésének elveit, rendszerét és szakmai követelményeit a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól szóló 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet részletesen szabályozza. A monitoring hálózat három szintű monitoring alprogramokból épül fel (feltáró, operatív és vizsgálati), amelyek különböző vizsgálati célokat szolgálnak. A mintavétel gyakorisága kielégíti a VKI előírásait, és az alprogramoktól és a vizsgálat paraméterektől függően különböző lehet (1-12 minta/évtől 1- 12 minta/6 évig). Az analízisek lefedik valamennyi, az
