Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kerekesné Steindl Zsuzsanna: Vízminőség-védelmi politika és a vizek állapota Magyarországon
72 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. san lefedjék mind a pontszerű, mind a potenciálisan diffúz szennyezés veszélyével járó tevékenységeket. Magyarország 2004. május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatlakozás egyik előfeltétele a környezetvédelem területén az volt, hogy a hazai szabályozást teljes egészében meg kellett feleltetni a közösségi szabályoknak. Annak ellenére, hogy a korábban kialakított hazai szabályozás viszonylag korszerűnek volt tekinthető, 2000-2004 időszakban még további, igen jelentős mértékű jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatokat kellett elvégezni a vízminőség-védelmi szakterületen is annak érdekében, hogy megfeleljünk a csatlakozási feltételeknek. Több mint húsz korszerűsített, illetve új joganyag lépett hatályba ebben az időszakban a vízügyi szakterületen, mely jelentős mértékben elősegítette, hogy a vízkészletek állapota tovább javulhasson Magyarországon. Új immissziós határérték rendszerek kerültek bevezetésre a vízkészletek állapotára vonatkozóan, különös tekintettel a környezetre és az emberi egészségre különösen veszélyes szennyező anyagokra, a szolgáltatott ivóvíz minőségi követelményeire, a fürdővizekre és egyéb, speciális védettséget igénylő kijelölt területekre vonatkozóan. Jogszabályban rögzített cselekvési programok indultak a városi szennyvizek összegyűjtésére és megfelelő mértékű tisztítására, a keletkezett szennyvíziszapok korszerű elhelyezésére vonatkozóan, és a mezőgazdaságból származó nitrogén és peszticid eredetű vízszennyezések csökkentése érdekében. Az elérhető legjobb technika elvén alapuló, valamennyi érintett környezeti elemre és hatótényezőre vonatkozó integrált szennyezés megelőzés („IPPC”) elvének alkalmazása új engedélyezési és hatósági ellenőrzési rendszert vezetett be a hatósági gyakorlatba. Ez alapozta meg annak lehetőségét, hogy a nagyobb környezetterhelést jelentő ipari létesítmények, kommunális szennyvíztisztító és hulladékkezelő telepek létesítése és működése még inkább megfeleljen a „szeny- nyezés megelőzés”, a „szennyező fizet” elveknek. A szabályozás bevezetése elősegítette, hogy a korábban jellemző, „csővégi” szemléletet mindinkább felváltsa a hatékonyabb, a szennyezések megelőzését biztosító szemlélet. A vizek védelmével kapcsolatos szabályozás fejlődésében az egyik legjelentősebb lépést az Európai Unió által 2000. december 22-én hatályba léptett közös vízpolitikai stratégia, a 2000/60/EK Víz Keretirányelv (VKI) hazai joggyakorlatba való átültetése jelentette. A VKI egy átfogó és összefüggő szabályozási rendszer bevezetését, a fenntartható vízügyi politika kialakítását irányozta elő, megkövetelve, hogy az egyes vízgyűjtőkön osztozó országok összehangolják vízgazdálkodási tevékenységüket. A komplex, a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket, valamint a vizek mennyiségi és minőségi kérdéseit együttesen kezelő szabályozás a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai, a felszín alatti vizek jó mennyiségi és kémiai állapotának elérését tűzte ki célul 2015-ig, illetve legkésőbb 2027-ig. Ennek a célnak az elérése szükségessé teszi a más ágazatokra is kiterjedő integrált szemléletet és összehangolt intézkedési programok tervezését és végrehajtását, és a társadalom széleskörű bevonását a tervezési és végrehajtási folyamatba. A VKI elveinek átültetése Magyarországon szinte valamennyi korábbi vízvédelemi szabályozási elem további korszerűsítését vonta maga után, többek között a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésére, az állapotértékelési és monitoring előírásokra vonatkozóan. A VKI által előírt vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés tartalmi és formai elemeit a 221/2004. (VII. 21.) kormányrendelet tartalmazza, az 1995. évi vízgazdálkodási törvény előírásain alapulóan. Összefoglalóan elmondható, hogy az 1995. évi, később többször is módosított környezetvédelmi és vízgazdálkodási törvények elvein alapulóan ma Magyarországon a felszíni vízvédelmi szabályozás alapja a 220/2004 (VII. 21.) kormányrendelet, míg a felszín alatti vizek védelmének főbb szabályozási elveit a 219/2004 (VII. 21.) kormányrendelet foglalja magában. A hatósági engedélyek meghatározott ideig, általában 5 évig érvényesek, utána felül kell tartalmukat vizsgálni. A kormányrendeletek miniszteri rendeleti szintű végrehajtási rendeletéi rögzítik az immisziós és emissziós határértékeket és alkalmazási szabályaikat, valamint a szennyezettség és a kibocsátások ellenőrzésének szabályait, beleértve a hatóságok és a környezethasználók kötelezettségeit. Az környezethasználóknak jogszabályban előírt kötelezettségként önkontroll vizsgálatok keretében kell a kibocsátásaikat ellenőrizni, és arról a vízvédelmi hatóságoknak rendszeresen adatot kell szolgáltatni. Ezek az adatok az Országos Környezetvédelmi Informatikai Rendszerben (OKIR) kerülnek tárolásra és feldolgozásra, valamint a legjelentősebb kömyezetterhelők adatai az ún. PRTR adatbázison keresztül a nyilvánosság részére is elérhetők. A felszíni vízvédelemben ma a hatósági engedélyezési gyakorlat az ún. „kombinált elven” alapul. Egyrészt pl. újabb szennyvízbevezetések engedélyezésénél figyelembe kell venni a felszíni befogadók VKI szerinti környezeti célkitűzéseit, azaz az ezeknek megfelelő immissziós határértékeket. Másrészt az ún. technológiai határértékrendszer - melyek az elérhető legjobb technikákon alapulva lettek meghatározva az egyes ipari és szolgáltatási tevékenységekre - az emissziós oldalról is korlátozza az élővizekbe vagy közcsatorna rendszerbe bevezethető terheléseket. Továbbra is fennmaradt a határértékek túllépése után fizetendő bírságrendszer, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel „megvásárolható” a határérték feletti többlet- terhelés, ilyen esetben a hatóságok szennyezés csökkentési ütemterv alapján kötelezik a létesítményeket a terhelések csökkentésére. Végső eszközként akár a tevékenység leállítására is sor kerülhet. A felszín alatti vizek védelmére vonatkozó jogszabálycsomag célja a beavatkozások szabályozása révén a felszín alatti vizek jó állapotának elérése illetve megóvása. A szabályozás a felszín alatti viz és a földtani közeg együttes védelmére, mindenféle szennyezőanyag földtani közegbe, felszín alatti vízbe történő kibocsátásának korlátozására illetve azok tilalmára, továbbá a felszín alatti víz természetes összetevőire, a felszín alatti víz mennyiségi állapotára, a megelőzésre és az utólagos beavatkozásra (kármentesítésre) vonatkozó szabályokra, a bírságolás szabályaira, a monitoring, az adatgyűjtés és szakterületi információs rendszer alapvető szabályaira terjed ki.
