Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kerekesné Steindl Zsuzsanna: Vízminőség-védelmi politika és a vizek állapota Magyarországon

72 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. san lefedjék mind a pontszerű, mind a potenciálisan dif­fúz szennyezés veszélyével járó tevékenységeket. Magyarország 2004. május 1-én csatlakozott az Euró­pai Unióhoz. A csatlakozás egyik előfeltétele a környe­zetvédelem területén az volt, hogy a hazai szabályozást teljes egészében meg kellett feleltetni a közösségi szabá­lyoknak. Annak ellenére, hogy a korábban kialakított hazai szabályozás viszonylag korszerűnek volt tekinthető, 2000-2004 időszakban még további, igen jelentős mérté­kű jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatokat kellett elvégezni a vízminőség-védelmi szakterületen is annak érdekében, hogy megfeleljünk a csatlakozási felté­teleknek. Több mint húsz korszerűsített, illetve új jog­anyag lépett hatályba ebben az időszakban a vízügyi szakterületen, mely jelentős mértékben elősegítette, hogy a vízkészletek állapota tovább javulhasson Magyarorszá­gon. Új immissziós határérték rendszerek kerültek beveze­tésre a vízkészletek állapotára vonatkozóan, különös tekintettel a környezetre és az emberi egészségre különö­sen veszélyes szennyező anyagokra, a szolgáltatott ivóvíz minőségi követelményeire, a fürdővizekre és egyéb, spe­ciális védettséget igénylő kijelölt területekre vonatkozó­an. Jogszabályban rögzített cselekvési programok indul­tak a városi szennyvizek összegyűjtésére és megfelelő mértékű tisztítására, a keletkezett szennyvíziszapok kor­szerű elhelyezésére vonatkozóan, és a mezőgazdaságból származó nitrogén és peszticid eredetű vízszennyezések csökkentése érdekében. Az elérhető legjobb technika elvén alapuló, valamennyi érintett környezeti elemre és hatótényezőre vonatkozó integrált szennyezés megelőzés („IPPC”) elvének alkalmazása új engedélyezési és ható­sági ellenőrzési rendszert vezetett be a hatósági gyakor­latba. Ez alapozta meg annak lehetőségét, hogy a na­gyobb környezetterhelést jelentő ipari létesítmények, kommunális szennyvíztisztító és hulladékkezelő telepek létesítése és működése még inkább megfeleljen a „szeny- nyezés megelőzés”, a „szennyező fizet” elveknek. A szabályozás bevezetése elősegítette, hogy a korábban jellemző, „csővégi” szemléletet mindinkább felváltsa a hatékonyabb, a szennyezések megelőzését biztosító szemlélet. A vizek védelmével kapcsolatos szabályozás fejlődé­sében az egyik legjelentősebb lépést az Európai Unió által 2000. december 22-én hatályba léptett közös vízpoli­tikai stratégia, a 2000/60/EK Víz Keretirányelv (VKI) hazai joggyakorlatba való átültetése jelentette. A VKI egy átfogó és összefüggő szabályozási rendszer bevezetését, a fenntartható vízügyi politika kialakítását irányozta elő, megkövetelve, hogy az egyes vízgyűjtőkön osztozó or­szágok összehangolják vízgazdálkodási tevékenységüket. A komplex, a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket, valamint a vizek mennyiségi és minőségi kérdéseit együt­tesen kezelő szabályozás a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai, a felszín alatti vizek jó mennyiségi és kémiai állapotának elérését tűzte ki célul 2015-ig, illetve legké­sőbb 2027-ig. Ennek a célnak az elérése szükségessé teszi a más ágazatokra is kiterjedő integrált szemléletet és összehangolt intézkedési programok tervezését és végre­hajtását, és a társadalom széleskörű bevonását a tervezési és végrehajtási folyamatba. A VKI elveinek átültetése Magyarországon szinte valamennyi korábbi vízvédelemi szabályozási elem további korszerűsítését vonta maga után, többek között a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elké­szítésére, az állapotértékelési és monitoring előírásokra vonatkozóan. A VKI által előírt vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés tartalmi és formai elemeit a 221/2004. (VII. 21.) kormányrendelet tartalmazza, az 1995. évi vízgazdálko­dási törvény előírásain alapulóan. Összefoglalóan elmondható, hogy az 1995. évi, ké­sőbb többször is módosított környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási törvények elvein alapulóan ma Magyarorszá­gon a felszíni vízvédelmi szabályozás alapja a 220/2004 (VII. 21.) kormányrendelet, míg a felszín alatti vizek védelmének főbb szabályozási elveit a 219/2004 (VII. 21.) kormányrendelet foglalja magában. A hatósági enge­délyek meghatározott ideig, általában 5 évig érvényesek, utána felül kell tartalmukat vizsgálni. A kormányrendele­tek miniszteri rendeleti szintű végrehajtási rendeletéi rögzítik az immisziós és emissziós határértékeket és al­kalmazási szabályaikat, valamint a szennyezettség és a kibocsátások ellenőrzésének szabályait, beleértve a ható­ságok és a környezethasználók kötelezettségeit. Az kör­nyezethasználóknak jogszabályban előírt kötelezettség­ként önkontroll vizsgálatok keretében kell a kibocsátásai­kat ellenőrizni, és arról a vízvédelmi hatóságoknak rend­szeresen adatot kell szolgáltatni. Ezek az adatok az Or­szágos Környezetvédelmi Informatikai Rendszerben (OKIR) kerülnek tárolásra és feldolgozásra, valamint a legjelentősebb kömyezetterhelők adatai az ún. PRTR adatbázison keresztül a nyilvánosság részére is elérhetők. A felszíni vízvédelemben ma a hatósági engedélyezé­si gyakorlat az ún. „kombinált elven” alapul. Egyrészt pl. újabb szennyvízbevezetések engedélyezésénél figyelem­be kell venni a felszíni befogadók VKI szerinti környezeti célkitűzéseit, azaz az ezeknek megfelelő immissziós határértékeket. Másrészt az ún. technológiai határérték­rendszer - melyek az elérhető legjobb technikákon ala­pulva lettek meghatározva az egyes ipari és szolgáltatási tevékenységekre - az emissziós oldalról is korlátozza az élővizekbe vagy közcsatorna rendszerbe bevezethető terheléseket. Továbbra is fennmaradt a határértékek túllé­pése után fizetendő bírságrendszer, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel „megvásárolható” a határérték feletti többlet- terhelés, ilyen esetben a hatóságok szennyezés csökken­tési ütemterv alapján kötelezik a létesítményeket a terhe­lések csökkentésére. Végső eszközként akár a tevékeny­ség leállítására is sor kerülhet. A felszín alatti vizek védelmére vonatkozó jogsza­bálycsomag célja a beavatkozások szabályozása révén a felszín alatti vizek jó állapotának elérése illetve megóvá­sa. A szabályozás a felszín alatti viz és a földtani közeg együttes védelmére, mindenféle szennyezőanyag földtani közegbe, felszín alatti vízbe történő kibocsátásának korlá­tozására illetve azok tilalmára, továbbá a felszín alatti víz természetes összetevőire, a felszín alatti víz mennyiségi állapotára, a megelőzésre és az utólagos beavatkozásra (kármentesítésre) vonatkozó szabályokra, a bírságolás szabályaira, a monitoring, az adatgyűjtés és szakterületi információs rendszer alapvető szabályaira terjed ki.

Next

/
Thumbnails
Contents