Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - AZ MHT CENTENÁRIUMI EMLÉKÜLÉSE - Hoffmann Imre: Vízgazdálkodásunk és az MHT
Hoffmann Imre előadása a Magyar Hidrológiai Társaság alapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi emlékülésen 13 Mindez természetesen a vízgyűjtőkön osztozó országok együttműködésével történhet. Ehhez nyújt segítséget a Víz Keretirányelv és a benne előírt vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés. Magyarország és a magyar szakemberek ebben a munkában támaszkodhatnak a hazai vízgazdálkodás hagyományaira. A nagy elődök, mint Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Kvassay Jenő, Lampl Hugó, Mosonyi Emil mindannyian magasra emelték nekünk, az utókornak a mércét. Közülük többen is letették névjegyüket ezen épület falai között, mint a víztudomány akkori képviselői. Beszédes Józsefnek (1787-1852), a Magyar Tudományos Akadémia első mérnök tagjának komoly szerepe volt a magyar műszaki nyelv fejlesztésében is, ő volt a magyar reformkor vízi dolgokban legtöbbet publikáló mérnöke. Kvassay Jenő (1850-1919) vezetésével megalakult a kultúrmérnöki szolgálat (1879), akkor jelent meg a Kultúrmérnöki Jelentések c. kiadvány, amely kezdetben évente egyszer, majd az egységes vízügyi szolgálat létrejötte után Vízügyi Közlemények néven, évente több számot megjelentetve folyóiratként állt a vízmémöki társadalom rendelkezésére. Az I. világháború idején indult el a vízzel foglalkozó szakemberek másik tudományos mozgalma a Magyarhoni Földtani Társulaton belül, amikor 1917. február 7-én megalakították a Társulat Hidrológiai szakosztályát, amely egyben — utalva Elnök úr szavaira — a Magyar Hidrológiai Társaság születésnapja. Mosonyi Emil professzor vezetésével 1954-ben megszületett az első vízgazdálkodási keretterv, amely az ipari, mezőgazdasági és lakossági vízigények várható növekedését igyekezett összhangba hozni a rendelkezésre álló vízkészletekkel. A centenáriumi ünnepség kapcsán szólni kell arról is, hogy Mosonyi professzor úr 1951 és 1956 között 5 éven keresztül a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke volt. A kerettervek és a kilencvenes évek közepén megkezdett, hazai irányelvek alapján végzett vízgyűjtőgazdálkodási tervezés nemzetközi mércével mérve is magas színvonalúak voltak. Az MHT szellemisége, gondolkodásmódja is ezt az értékes hagyományt követte és követi, amely különösen fontos napjainkban akkor, amikor kulcsfontosságú kérdés vizeink jövője, az azokkal való fenntartható gazdálkodás, a vizekhez köthető természeti értékek védelme és szolgáltatásaik fenntartása. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Magyar Hidrológiai Társaság centenáriumát ünnepeljük. A Társaság a legrégebb magyar szakmai egyesületek közé tartozik. A 100 év minden nehézsége és problémája után újra és újra megújulva, megerősödve folytatta munkáját, és végzi ma is. 100 évvel ezelőtt az akkori vízügyi szakmai közvélemény felismerte ennek, az akkor kibontakozó szakmai területnek növekvő fontosságát, és azokat a szakmai specialitásokat, amelyek megkülönböztették másoktól. Ez a felismerés sarkallta a legjobbakat arra, hogy megalapítsák szakmájuk egyesületét. Ma már tudjuk, hogy jól látták a jövőt, hiszen az egyre növekvő fontosságú vízzel foglalkozó szakemberek meghatározó szakmai fóruma lett. A Társaság hosszú történetét figyelve, szellemiségének és gondolkodásmódjának az alapját az adta, hogy a vízzel foglalkozó szakemberek a kezdettől fogva megtalálták egymást a Társaságon belül. Világosan látták és látják, hogy csak a minden oldalra kiterjedő megközelítés, a részeket egységbe foglaló látásmód viheti előbbre a vízgazdálkodásunk ügyét. Ez a felismerés egyesítette a hidrológust, a hidrogeológust, a vízkémikust, a hidrobioló- gust, a balneológust, az ökológust, a történészt, az orvost, a közgazdászt, a jogászt a vízépítő és közműépítő mérnököt, az öntözési szakembert, az árvízzel, belvízzel foglalkozó mérnököt, és még számos, a vízzel foglalkozó szakembert. Ebben a komplexitásában rejlik a Magyar Hidrológiai Társaság munkájának alapvető értéke. A Társaság ugyanakkor mindig fontosnak tartotta az együttműködést a vízgazdálkodás, a környezetvédelem irányítását ellátó kormányzati, államigazgatási szervekkel és önkormányzati intézményekkel, a vízgazdálkodással foglalkozó szakmai-tudományos és civil szervezetekkel, valamint az MTA vízgazdálkodással foglalkozó bizottságaival. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A vízgazdálkodással összefüggő feladatok elvégzése nagyobb részt a közfeladat ellátás keretei között történik. Közfeladat a vizek káros többlete elleni védelem vagy a vizek káros hiánya elleni küzdelem. Ide értve az árvíz és a belvíz elleni védekezést vagy az aszálykezelést. Ugyancsak közfeladat a lakosság számára a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása, a korszerű és hatékony szennyvíztisztítást, a keletkezett szennyvíziszap kezelése és hasznosítása. A Kormány 2016-ban fogadta el Magyarország második Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervét, valamint az ár- és belvízkockázat csökkentésre vonatkozó Magyarország Országos Árvízkockázat-kezelési Tervét. Mindezekkel összehangoltan készült el a Nemzeti Vízstratégia, amely a Kvassay Jenő Terv nevet viseli, és a Kormány általi elfogadásra vár. A Nemzeti Vízstratégia az árvízkockázati tervezés, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szempontrendszerén túl részletesen foglalkozik a klímaváltozás következtében egyre fontosabbá váló, integrált vízgazdálkodási feladatok, aszálykezelés, öntözés-fejlesztés meghatározásával. Alapvetései egyértelműen rögzítik, hogy a víz konfliktusos közeg, ebből következően a víz ügyeinek politikai súlya van. Kiemelkedő jelentőségű a víz társadalmi értékrendje, a társadalmi párbeszéd és együttműködés. A magyar kormányzat a bel- és külpolitikájában egyaránt kiemelt fontossággal kezeli a vízgazdálkodást. 2016-ban az MTA Közgyűlésének megnyitóján Miniszterelnök úr beszédében arról tájékoztatta az Akadémia közgyűlését, hogy a Kormány 2020-ig 1200 milliárd
