Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Juhász Endre - Major Veronika: A szennyvizek összegyűjtésének és tisztításának helyzete Magyarországon
50 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. volt, és ebből csak szennyvíz elvezetésére csupán 105 km szolgált. A II. világháború öt éve sok mindent átírt. A fejlesztési elképzelések papíron maradtak, a megkezdett beruházások csak részben készültek el, vagy csirájában haltak el. 1945-tel megváltozott az ország státusza, területe, népessége, társadalmi berendezkedése. Az örömöt a túlélés jelentette. A felocsúdás után a leglényegesebb a romeltakarítás és a mindennapi élet szükségleteinek biztosítása volt. A CSATORNÁZÁS HELYZETE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A háborút követő három évben a bombázások és belövé- sek okozta károk, a felrobbantott utak, hidak, vasutak helyreállításával egy időben megkezdődött a közművek megmaradt eszközökkel való helyreállítása. Csak Budapesten a hosszú ostrom és a bombázások hatására 153 helyen volt beszakadás, 60 km csatorna dugult el. Tönkre bombázták a központi szivattyútelepet (6. ábra). A dolgozók jelentős része szétszóródott, új munkaerőket kellett toborozni, betanítani. Hasonló károk keletkeztek a nagyobb iparvárosokban is. 6. ábra. Háborús károk (1944-45) (Forrás: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára 1972) Figure 6. War damages (1944-45) (Source: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára 1972) Az első intézkedések egyike az új intézményi struktúra kialakítása volt, aminek sarkalatos pontjaként alkotmányosan deklarálták a vizek köztulajdonba vételét és az egységes vízügyi szolgálat megszervezését. A Földművelésügyi Minisztérium égisze alatt megalakult az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, amely 1948-ban kezdte meg működését. Ennek az intézménynek a feladatkörébe került a vízellátás és a csatornázás műszaki és engedélyeztetési köre, míg a közegészségi ügyeket a népjóléti tárca vonta hatáskörébe. Az ország valamennyi víz- és csatomaművét állami felügyelet alá vonták annak érdekében, hogy azok jó minőségben való működtetése egységes elveken történjen. Ezzel gyakorlatilag megkezdődött e stratégiai szakterület államosítása (7. ábra). 7. ábra. Csatornázás 1948 végén (Forrás: 9170/1948. Korm. rend.) Figure 7. Status of sewerage level at the end of 1948 (Source: Gov. Decree 9170/1948) Az ivóvízzel ellátott és a csatornázott területek különbözőségét mutató ún. közmű-olló nyílása már az I. világháború után elkezdődött, az ivóvízre fókuszáló fejlesztések miatt, és ez a folyamat 1950-es évektől tovább folytatódott. Az 1960-as évek közepétől a városok és ipari körzetek lakótelepeinek fejlesztésével a szennyvízcsatornázás ugyan követelménnyé vált, azonban ezzel nem tartott lépést a szennyvíztisztítás. Lényegében kialakult egy ún. másodlagos közmű-olló, mely az összegyűjtött és legfeljebb rácson-homokfogón keresztül befogadóba vezetett, illetve a biológiai tisztítón átvezetett mennyiség arányát mutatja. 8. ábra. Az első eleveniszapos szennyvíztisztító telep, Dél-Pest (1965) (Forrás: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára 1972) Figure 8. The first activated sludge waste water treatment plant, South Pest (1965) (Source: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára 1972) Az 1960-as évek második felétől beindult biológiai tisztítás csak a kiemelt körzetekben jelent meg (8. és 9. ábra). Ezek közzé tartozott az idegenforgalom szempontjából „nemzeti kincsként” kezelt Balaton. Bár itt is elsődleges volt az ivóvíz biztosítása, a tó vízminőségének védelme érdekében egymás után épültek már a biológiai fokozatot biztosító telepek, (pl. Keszthely, Siófok, Bala- tonfüred stb.) A tisztítási technológiában elsősorban az alacsonyterhelésű ún. eleveniszapos teljes-oxidációs rendszer vált uralkodóvá, melyben a szerves anyag lebontás és az iszap
