Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Ijjas István: Az integrált vízgazdálkodás jó gyakorlatai az EU-ban és Magyarországon
29 Ijjas István: Az integrált vízgazdálkodás jó gyakorlatai az Európai Unióban és Magyarországon ICPDR) keretében. Az elsősorban a vízvédelemre irányuló vízgazdálkodási együttműködés (a nemzetközi vízvédelmi integráció) jogi kereteit az 1994-ben aláírt Duna Védelmi Egyezmény (Danube River Protection Convention - DRPC) biztosítja. A határokon átnyúló vízgazdálkodási együttműködésnek a Duna vízgyűjtőjén hosszú időre visszanyúló története van. A nemzetközi vízjog fejlődésével foglalkozó kutatók gyakran említik azt, hogy a Duna vízgyűjtője volt az a régió, ahol először alakult ki nemzetközi vízgazdálkodással foglalkozó szervezet (ICPDR 2014). Az ICPDR jelenleg a vízgyűjtő-gazdálkodással foglalkozó szakértők legnagyobb nemzetközi testületé Európában, amelynek a küldetése a fenntartható vízgazdálkodás támogatása és koordinálása a Duna vízgyűjtőjén. A Duna vízgyűjtő országainak az ICPDR keretében végzett tevékenysége a világ országai számára példát mutat a vízgyűjtőkön a fenntartható fejlődés érdekében történő, határokon átnyúló együttműködésre (ICPDR 2016). Amikor 1998-ban az ICPDR megkezdte a működését, a szerződést kötő országok közül még csak Ausztria és Németország voltak tagjai az Európai Uniónak. Ma már a 14 ország közül 9 az EU tagállama. A Duna Védelmi Egyezményt sok témakörben említik példaként az IVG jó gyakorlatára. Az ICPDR hatékony koordinálásával a Duna vízgyűjtőnek van határokon átnyúló vízgyűjtő-gazdálkodási terve (ICPDR 2009c, 2015a), határokon átnyúló árvízkockázat-kezelési terve (ICPDR 2009b, 2015b), minden idők első klímaalkalmazkodási stratégiája (ICPDR 2013c). Az ICPDR tagja a klímaalkalmazkodással foglalkozó vízgyűjtők hálózatának. Ennek keretében a klímaalkalmazkodási tapasztalatait megosztja más vízgyűjtőkkel. Az ICPDR világviszonylatban is vezető szerepet játszik a vízgazdálkodási és a hozzá kapcsolódó szektorok közötti viszony kialakításában. A témában érdekelt különböző érdekcsoportok közreműködésével útmutatókat dolgozott ki a fenntartható víziút fejlesztéshez (ICPDR 2010, ICPDR-DC-ISRBC 2007, Ijjas 2014b) és a fenntartható vízerő-hasznosítás fejlesztéshez (ICPDR 2013a, 2013b 2012). A Duna Védelmi Egyezménynek az egyik fő alapelve a társadalom részvétele a Duna vízgyűjtő-gazdálkodásában (ICPDR 2014). Jelenleg 22 szervezetnek van megfigyelői státusza az ICPDR-ben, amelyek az érdekcsoportok teljes spektrumát képviselik. A vízgyűjtő-gazdálkodás és koordináció jó gyakorlatai a nagy vízgyűjtőkön A vízgyűjtő-gazdálkodás és koordináció a nagy vízgyűjtőkön a vízgyűjtők sajátosságainak alapos tanulmányozását igényli (ICPDR 2009c és 2015a, Ijjas 2004 és 2006). A tervezésnek és koordinációnak a Duna vízgyűjtőjén három fő szintje van: • Duna vízgyűjtő szintű együttműködés (csak a Duna vízgyűjtő szintjén kezelhető ügyek). • Kétoldalú/többoldalú együttműködés (kétoldalú, többoldalú, határon átnyúló kezelést igénylő ügyek). • Nemzeti szint (minden egyéb, az előbbi szintek esetén nem kezelendő ügy). A Duna vízgyűjtő szintű tervezést és koordinációt a feltétlenül vízgyűjtő szinten kezelendő ügyekre kell korlátozni. Nagyon fontos feladat az, hogy jól menedzselhető alegységekre osszuk fel a vízgyűjtőt. A gazdasági és szociális vízgazdálkodási célok elérését biztosító intézkedések tervezésével nem foglalkozik a VKI (például hajózás, vízparti szabadidő eltöltés stb. feltételeinek biztosítása). Ezeket az intézkedéseket más típusú integrált vízgazdálkodási tervekben kell meghatározni. Integrálás a vizek jó állapotának elérése érdekében- A Duna Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve A Duna vízgyűjtőn osztozó országok elkészítették a Duna Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervét, amely tartalmazza azokat a vízgyűjtő szintjén alkalmazandó intézkedéseket, amelyekkel a vízgyűjtő vizeit jó állapotba lehet hozni és a jó állapotot meg lehet őrizni. A Duna Vízgyűjtőgazdálkodási Terve ezeken a vízgyűjtő szintű intézkedéseken kívül keretet biztosít a részvízgyüjtő szintű és nemzeti szintű, részletesebb tervekhez is (ICPDR 2009c, 2015a). A Duna vízgyűjtőn osztozó országok közül nem mind tagjai az Európai Uniónak, de minden ország vállalta, hogy átveszi és végrehajtja a VKI előírásait, és részt vesz a Duna Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervének készítésében. A Duna Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve négy jelentős, határokon átnyúló vízgazdálkodási problémát azonosított, amelyek különösen fontosak a Duna vízgyűjtőjén a vizek állapota és a Dunának a Fekete tengerre gyakorolt hatásai szempontjából (ICPDR 2009c, 2015a): 1) Tápanyag szennyezés - ami potenciálisan a tápanyagok feldúsulásához és eutrofizációhoz vezet 2) Szerves szennyezés - ami potenciálisan a befogadó vizek alacsony oxigén tartalmát eredményezi 3) Veszélyes anyagok - amelyek potenciálisan mérgező környezeti feltételekhez vezetnek 4) Hidromorfológiai változások - amelyek a vizes élőhelyek elvesztéséhez vezetnek, negatív hatással vannak a természetes vízi környezetre és akadályozzák a halak vándorlását A fejlesztési politikák makro-regionális szintű integrálásának jó gyakorlatai a Duna vízgyűjtőjén A fejlesztési alapok hatékonyabb felhasználása érdekében az EU makro-regionális stratégiák kidolgozását határozta el. Az EU Balti Tengeri Regionális Stratégiáját 2009-ben, az EU Duna Régió Stratégiáját 2011-ben, az EU Adriai és Ióniai Régió Stratégiáját 2014-ben, míg az EU Alpok Régió Stratégiáját 2015-ben fogadták el. A makro-regionális stratégiák célja olyan új projektek és kezdeményezések kidolgozása, amelyek a régió egészének, vagy nagy részének a közös érdekeit szolgálják. Az EU Duna Régió Stratégiáját az Európai Bizottság a Duna vízgyűjtőn osztozó országok intézményeivel és érdekeltjeivel közösen dolgozta ki, annak érdekében, hogy együtt kezeljék a régió közös kihívásait. A Duna Régió Stratégia területileg a Duna vízgyűjtőjéhez kötődik, de nem vízgazdálkodási, hanem a gazdasági, szociális és környezeti fejlesztés széles tartományára kiterjedő, általános fejlesztési stratégia (EC 2010, Ijjas 2011). A Stratégia fejlesztési területeit négy pillérre és azokon
