Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - TÖRTÉNELMI PILLANATKÉP - Fejér László: Danubius Pannonico-Mysicus... egy európai tudományos együttműködés a 18. században
22 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. Történelmi pillanatkép A 291 éve kiadott, a Duna magyarországi és szerbiai szakaszának leírását adó „Danubius Pannonico-Mysicus ...” című történelmi jelentőségű hat kötetes természettudományi monográfia az európai tudományos együttműködés 18. századi jelentős példája. A páratlan munka megjelenésének hátterét és körülményeit ismerteti Fejér László címzetes egyetemi docens, az MHT Vízügyi Történeti Bizottság elnöke, a Hidrológiai Közlöny rovatvezetője. Danubius Pannonico-Mysicus ... egy európai tudományos együttműködés a 18. században 1726-ban gyönyörű kiadvány került ki az egyik amszterdami nyomdából: Ferdinando Marsigli gróf „Danubius Pannonico-Mysicus...” című hat kötetes természettudományos munkája. A címe szerint a Duna magyarországi és szerbiai szakaszának leírása abban a korban páratlan vállalkozás volt, hiszen egy olyan térségről jelent meg tudományos összefoglalás, amely néhány évtizeddel korábban szabadult fel az oszmán uralom alól. Nem volt véletlen a szerző Marsigli büszke kijelentése: „Ezt a távoli rejtett világot... barbár ismeretlenségéből elsőként én emeltem ki...” (Deák 2004). Rögtön felmerülhet a kérdés, hogy kerülhetett egy észak-olasz gróf a történelmi Magyarországra, s miért Hollandiában jelent meg korszakos műve? A bolognai egyetemen edződött Marsigli fiatalon lett a Habsburg ármádia tisztje, majd a hadiszerencse forgandósága miatt a török hadsereg foglya, nyomorúságos rabszolgája, aki végül váltságdíjjal szabadult, és - már gazdag balkáni tapasztalatok birtokában - állt be újra a császári seregbe. „Katona vagyok, de életemben mindig szükségesnek tartottam a könyvek és tudományok megbecsülését. ” Megfigyelő, térképező és elemző tudásának köszönhetően katonai sikerei gyors előmenetelt biztosítottak számára, és ő pozícióját az általa is meghódított térség természettudományos kutatása érdekében használta fel. Ahol csak megfordult, jegyzeteket, rajzokat és térképvázlatokat készített, így egyre inkább megfogalmazódhatott benne a Duna monográfia elkészítésének gondolata. Mindez egybevágott az uralkodó és környezetének törekvéseivel, hogy az új tartomány gazdasági lehetőségét, erőforrásait a további háborúk érdekében minél jobban megismerjék és hasznosítsák. I. Lipót anyagi támogatást is nyújtott a készülő tudományos mű elkészítéséhez. Marsigli bár érdeklődését tekintve igazi polihisztor volt, de az egyes tudományágak mélyebb ismeretében már nem volt járatos. Viszont remek érzékkel találta meg azokat a tudósokat, akik tapasztalataikkal, munkamódszerükkel, vagy bizonyos mérések és kutatások elvégzésével munkájában segítették. Lassanként - levelezés útján, vagy megbízottjai által - egy nemzetközi csapatot kezdett mozgatni. Legmegbízhatóbb térképésze Johann Christoph Müller volt, de gyakran fordult tanácsért a kor kiemelkedő geográfusához Domenico Cassinihez, és dolgozott neki a nürnbergi Georg Eimmart, a magyarországi Rozsnyai Dávid, a zágrábi Paulus Ritter, valamint szoros kapcsolatban volt a Newton vezette Royal Society-vel is. Amikor egyes helyszíneken a Duna sebességét mérte, akkor a neves Domenico Guglielminitől kért tanácsot. Itt kell megjegyezni, hogy Marsigli ezeket a méréseket nem annyira valami konkrét cél érdekében végezte, hanem inkább a természettudományos érdeklődés vezette. Ha a 18. századot a kalandorok századának is tartjuk, akkor Marsigli a jó értelemben vett tudományos „kalandorok” közé tartozott. S, hogy miért Amszterdamban jelent meg a munka majd negyedszázaddal később, mint amikor a megfigyelések és kutatások történtek? Nos, ennek az az oka, hogy Marsigli az I. Lipót és XIV. Lajos francia király között zajló örökösödési háborúban az ostromlott Breisach várának 1704. évi feladása miatt nemcsak kegyvesztett lett, hanem megfosztották katonai rangjától és minden vagyonától. Ilyen körülmények között a császár megvonta támogatását, s Marsiglinak az addig elkészült anyagokat és a illusztrációk rézlemezeit lopva kellett szülővárosába, Bolognába mentenie. Itt megkezdődött a kéziratok véglegesítése, s további térképek és rajzok elkészíttetése, ami a szűkös anyagiak miatt csak nagyon lassan haladt előre. Végül a megfelelő nyomda megtalálása, a nagy értéket képviselő rézlemezek biztonságos oda-vissza szállítása, s mindezeken felül a szerző(k) jogainak biztosítása komoly, de leginkább időt rabló tárgyalásokat is jelentett. A hat nagyméretű kötet témakörei a következők: I. A Duna mente népei, valamint földrajzi, vízrajzi viszonyai, II. Római emlékek, III. Ásványok, IV. Halak, V. A Duna vizei mentén élő madarak és azok fészkei, VI. Vegyes megfigyelések.
