Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 - Üzenetek és Szakpolitikai ajánlások
20 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. ■ Elkerülendő mindenféle visszalépés az ambíciók szintjét illetően - egyaránt a minőség tekintetében (például az ivóvíz esetében) és az SDG-6 átfogó jellegében. ■ Le kell fedni mindazokat a kérdéseket, amelyek az indikátorok feltételeihez és változásaihoz kapcsolódnak, biztosítva a tevékenységek értelmét és mérését és lefedve a rendelkezésre állást, a felhasználásokat, a sebezhetőséget, a kockázatértékelés és a vízkormányzás szintjét. Mivel a víz összeköt, az indikátoroknak nemcsak a víz- gazdálkodás és a fenntartható fejlődési célok azonnali szükségleteit kell lefedniük, hanem segíteniük a számos, közöttük előforduló dinamikus trend pontos leírásában. ■ Törzsadatok gyűjtése, monitoring, indikátorok valamint modellezés szükséges egy ciklikus folyamat megalkotására a helyzet feltérképezésére, a trendek meghatározására, valamint a szükséges helyesbítő intézkedések bevezetésére. ■ Helyszíni és távérzékelő-rendszerek alkalmazása szükséges a vízügyi célok elérésének kiértékelésére valamint az emergens kockázatok beazonosítására. ■ Javasolt a lakosság/iskolák/ ifjúság bevonásának ösztönzése a vízminőség megfigyelésébe és a környezetvédelembe. J. Vízkormányzás (12) J.l A kontextus ■ A vízgazdálkodással kapcsolatos kormányzás helyzete az elmúlt 25 évben megváltozott, mivel a politikai és üzleti figyelem középpontjába került. Azonban a vízkormányzásból globális és nemzeti szinten is hiányoznak a megfelelő mechanizmusok, mivel az illetékesség számos minisztérium és (ENSZ) ügynökség között oszlik meg. Egy, az ENSZ főtitkár részére készített jelentésben a vízzel kapcsolatos SDG-6 célt két olyan fenntartható fejlődési cél egyikének találták, amellyel kapcsolatban teljesen hiányzik az ENSZ-en belüli koordinációs mechanizmus. Ezen változni kell. ■ Az információ könnyebben áramlik, és esetleg jobban rávilágít a hiányosságokra, hibákra és a nem fenntartható használatra és gyakorlatokra. Ráadásul a vízügyi szektor olyan lényeges tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek különösen érzékennyé és függővé teszik a többszintű kormányzástól. ■ A víz szektorokat, helyeket és embereket, valamint földrajzi és időbeli skálákat köt össze. A legtöbb esetben a hidrológiai határok és adminisztratív határok nem esnek egybe. A (felszíni és felszín alatti) vízgazdálkodás egyaránt globális valamint helyi feladat és magában foglalja a közösségi, a magán és sok egyéb érdekelt részvételét a döntéshozatal, a politika és a tervezés különböző ciklusaiban. ■ A jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlatban a vízügy kifejezetten műszaki, így tőkeigényes szektor. Ez olyan nagy kockázatokkal járhat, amelyek beruházásokat akadályoznak meg az elengedhetetlen koordináció nélkül. A vízpolitika szükségszerűen komplex és erősen összekapcsolódik a fejlődés szempontjából kritikus területekkel, ideértve az egészségügyet, a környezetet, a mezőgazdaságot, az energiát, a területtervezést, és a regionális fejlesztést - mindezeken belül pedig a munkahelyteremtéssel és a szegénység megszüntetésével. ■ Az országok változó mértékben decentralizálták és egyre összetettebb és erőforrás-igényesebb feladatokat adtak ki az alsóbb kormányzati szinteknek. Ez azt eredményezte, hogy kölcsönös függőségek alakultak ki a kormányzatok különböző szintjei között, melyek koordinációt igényelnek annak érdekében, hogy mérsékeljék a fragmentációt, a kapacitás hiányt, a felelősség megosztást és a finanszírozást. ■ A jövő vízügyi kihívásaival való megbirkózás nem csak abból a kérdésből áll, hogy „Mit tegyünk?”, hanem abból is, hogy „Ki tesz mit?”, „Miért?”, „A kormányzás mely szintjén?” és „Hogyan?”. A vizes fenntartható fejlődési céloknak megfelelő szakpolitikai válaszok csak akkor lesznek működőképesek, ha koherensek, ha az érdekelt felek megfelelően részt vesznek a folyamatokban, ha jól megtervezett szabályozási keretrendszerek működnek, ha megfelelő és elérhető információ áll rendelkezésre, és ha megvan a megfelelő kapacitás, integritás és átláthatóság. A (többé-kevésbé formális, összetett és költséges) vízügyi kormányzási rendszereket azoknak a kihívásoknak megfelelően kell megtervezni, amelyekkel szembenézni hivatottak. J.2 Szakpolitikai ajánlások ■ Világosan meg kell határozni és különbséget kell tenni a felelősségi területek között a vízügyi politikák meghatározása, megvalósítása, operatív végrehajtása és szabályozása terén valamint elő kell segíteni e felelős hatóságok közötti koordinációt. ■ A vízzel a megfelelő szint(eken) kell gazdálkodni az integrált víz(gyűjtőterületi) kormányzó-rendszeren belül, hogy az megfeleljen a helyi feltételeknek és elősegítse a különböző szintek közötti koordinációt. ■ Megerősíteni, támogatni valamint felhatalmazni szükséges a vízgyűjtőterületi szervezeteket, hogy autonóm, megfelelő forrásokkal rendelkező és pénzügyileg fenntartható szervezetek legyenek. ■ Hangsúlyt kell fektetni a vízgyűjtő szintű gazdálkodásra, többek között, a vízügyi tervezés, a közösségi részvétel valamint a fizikai infrastruktúra és a természetes rendszerek gondos kezelésével, mint hatékony eszközökkel, a vízbiztonsággal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésre. A vízgyűjtő szintű gazdálkodásban szintén hangsúlyt kell fektetni, többek között, a konszenzuson, a kölcsönös előnyökön és a közösségi részvételen alapuló vízgazdálkodásra a vízügyi tervezés gondosságának megvalósítása és a fizikai infrastruktúra gondos kezelése végett. ■ A hatékony, szektorok közötti kommunikációval és harmonizációval elő kell segíteni a szakpolitikai koherenciát, különösen a vízi és a környezeti, valamint az egészségügyi, energiaügyi, mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati, ipari és földhasználatot érintő politikák között.
