Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Tamás János: Kihívások az aszálykutatás területén
14 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 2. sz. adott időszak párologtató fejlettségi szintjéhez viszonyítva annyira elégtelen a talaj vízszolgáltató képessége, hogy az visszafordíthatatlan károsodást okoz, amely az elvárt terményhozam csökkenésével és a minőségének jelentős romlásával jár együtt. Gazdasági aszály akkor fordul elő, amikor veszélybe kerül térben és időben a termelés mennyiségi vízellátása, komoly energetikai és szállítási problémák keletkeznek, amely végül a gazdaság piaci zavaraihoz vezet. Társadalmi aszály a fizikai vízhiány révén már meghatározó hatással van az egészségre, jólétre, életminőségre. A tartósan csökkenő vízellátás politikai viharokat, zavargásokat kelthet, az érintett régiók elnéptelenedését, az ott lakók elvándorlását okozhatja. Az alábbiakban elsősorban a mezőgazdasági aszállyal kívánok foglalkozni, azonban a fogalom komplexitását tekintve érintem a többi aszályjelenséget is. AZ ASZÁLY TÉRBELI ÉS IDŐBELI KITERJEDÉSE Az aszály természetes jelenség. A magyar történelemben mindig előfordultak súlyos aszályok, melyek számtalan esetben tragikus következményekkel jártak. A természeti katasztrófák közül világszerte az aszály érinti a legtöbb embert és szedi a legtöbb áldozatát. A klímaváltozás különösen felerősíti ezt a kockázatot. Hazánkban átlagosan 10 évből 3-4 aszályosnak tekinthető, de ezek előfordulási gyakorisága az elmúlt időszakban nőtt és különösen a gördülő aszály jelenségek lettek kritikusak, mikor az egymás utáni aszályos évek többszörössé fokozzák az előző évek káros hatásait (Pálfai 1992). Az átlagos éves vízhiány hazánkban a vízmérleg számítások alapján 200-250 mm körül mozog (Somlyódy 2011). Az aszállyal kapcsolatos vizsgálatok egyik fő bizonytalansági forrása annak térbeli, időbeli és intenzitásbeli lehatárolása. A Kárpát-medence időjárását, így az aszály megjelenését is a nagytérségi folyamatok alapvetően meghatározzák. Az aszály nemcsak a Mediterrán térségben, a Balkán félszigeten léphet fel, hanem Európa északi területein is (Szalai, 2009). Hazánkban számolni kell azzal, hogy a több évig tartó, szélsőségesen száraz időjárási periódusok rendszeresebben fordulnak elő. Gyakrabban kell számolni a nyár elején tapasztalható Medárd-időszak lerövidülésével, vagy elmaradásával. A megfigyelések alapján a Földközi tenger medencéjében kialakuló mediterrán ciklonok gyakoriságának csökkenése is várható, amely nyáron ugyancsak hozzájárul az aszály kialakulásához. Ősszel viszont ezek a ciklonok jelentős csapadékot képesek szállítani (Horányi és társai 2011). A regionális éghajlati modellek alapján 2071-2100-ra a Kárpát-medence jelentős térségeire is jellemző lesz a szemiarid jelleg, melynek következtében az aszály gyakorisága és kiterjedése is nőni fog (Bartholy és társai 2007). Az aszályos periódusokat ugyanakkor nagy intenzitású csapadékos időszakok szakíthatják meg. így érthető, hogy az aszály és árvíz visszatérési gyakorisága a jövőben egyre szorosabb pozitív korrelációt mutat a világ számos pontján. Az aszálykárok megelőzésének egy fontos lépése, hogy egyre pontosabban feltárjuk a lokális és a globális hidrológiai folyamatok kapcsolatrendszerét (Lehner és társai 2006). Az aszály időben elhúzódó folyamat, így globális aszályjelenségek vagy ahhoz vezető meteorológiai folyamatok késleltetve jelentkeznek, ezáltal a prognózisok alapján a felkészülésre kapott időtartartalékokat a jövőben jobban kellene kihasználnunk. A meteorológiai aszály kapcsán vita folyik arról, hogy mikor kezdődik egy aszály, azaz milyen hosszú az az időszak, amely már tartósan számszerűen alacsony csapadékos időszaknak tekinthető. Természetesen ezek megítélése más meteorológiai elemek esetében is erősen helyfüggőek, hiszen a régiók hidrostatisztikai mérvadó gyakorisági értékei eltérőek (Szépszó 2012). Az aszály kialakulásában meghatározó szerepe van a csapadéknak. A csapadék hazánkban a legnagyobb változékonyságot mutató éghajlati elem, ugyanakkor az aszálygyakoriság területileg kis változékonyságot mutat. Ez alapján az ország csapadékosabb, nyugati területeit éppúgy érintheti aszály, mint a szárazabb keleti megyéket. A nyugati és az északkeleti országrészben, decemberben, januárban és februárban fokozottabban kell számolni a téli aszály kialakulásával. A tavaszi aszály a keleti megyékben, míg a nyári és őszi aszály az ország középső területein gyakoribb. Az aszály az ország területének 90%-át érinti, de súlyosságát tekintve a Nagy Alföld kitettsége a legnagyobb (Pálfai és társai 1999). AZ ASZÁLY MÉRÉSE, MEGFIGYELÉSE A fentiekből következik, hogy az aszály mérési gyakorlata korántsem egységes, és ez előrevetíti a nyert adatok interpretációs bizonytalanságát, a különböző adatok ösz- szehasonlíthatóságának és különösen átszámíthatóságá- nak hazai és nemzetközi korlátáit. A nagyon kiterjedt aszálymérési módszerek közül a gyakrabban alkalmazottakra térek ki. A meteorológiai aszály mérése során jelentős bizonytalanságot okoz, hogy a mérést milyen értéknél indítjuk, milyen hosszú időszakot mérünk éven belül vagy több éven keresztül, milyen gyakoriak a mintavételi időszakok és ezek értékeit hogyan halmozzuk. Az idősoros adatokban mérőállomásonként és különböző időszakokban nagyon sok heterogenitás (törés, hiány, extrémitás) fordul elő, ami az adatok használatát megnehezíti. Az OMSZ kutatói az ingyenes MASH homogenitást vizsgáló statisztikai programot hatékonyan használták a Kárpátmedencére kiterjedő meteorológiai CarpatClim projektben a csapadék és a hőmérséklet idősorainak vizsgálatára (Lakatos és társai 2013). A mért nyers adatok információtartalmát könnyebb megérteni, ha különböző származtatott indexeket képeznek belőlük. Az aszálymegfigyelő központok ezeket az indexeket már automatikusan számítják, és digitális térképeken, interneten teszik elérhetővé. Kontinentális szinten mára minden földrészre vonatkozóan üzemel monitoring rendszer. Az egyik jelentős aszályra vonatkozó hidroinformatikai probléma, hogy az adatok homogenitása, kompatibilitása és a mérési módszertan koránt sem mondható egységesnek, és ez a hatások összehasonlíthatósága területén számos hátrányos következménnyel jár. Ugyanakkor ezek mellett szól, hogy bizonyos aszályjelenségek a felhasználási cél szempontjából speciálisabb indexekkel pontosabban leírható-
