Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Bíró Tibor: A hazai belvízkutatás néhány időszerű kérdése
10 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 2. sz. meg azok megbízhatóságát - a távérzékelési kutatói műhelyek eredményeit intenzíven hasznosítani kell. A belvízképződés szempontjából az egyik legmeghatározóbb tényező a domborzat. Ma már rendelkezésre állnak azok a technológiák, melyek alkalmasak nagy területek levegőből történő magassági viszonyainak felmérésére. A lézerimpulzusokkal végzett felszínletapogatás (LIDAR) vertikális pontosságának fokozásával a síkvidéki területek mikrodomborzata is térképezhető. Ezzel a technológiával a vonalas létesítmények és minden olyan egyéb terepi elem felmérhető, mely az összegyüle- kezési folyamatokat befolyásolja (6. ábra). A részletes domborzati modell a belvízfoltokban tárolt vízmennyiség számítását is automatizálhatja. A hiperspektrális felvételezésekkel a mederérdességi tényezők térbeli felbontása olyan távlatokat ért el, melyekkel a nyílt csatornák aktuális teljesítőképességét minden eddiginél jobban lehet becsülni. 6. ábra. Lidar technológiával felmért síkvidéki terület domborzati modellje. Forrás: Bíró (2014) Figure 6. DTM of lowland surveyed by Lidar technology Source: Bíró (2014) A statikus tényezők sorában a talajtani és a sekély földtani jellemzők a legnagyobb „fehér foltok”. A talajtani adatok térbeli részletessége nagy heterogenitást mutat, nem beszélve arról, hogy a pillanatnyi talajállapot erősen földhasználat és agrotechnika függő. A talaj a legnagyobb tározótér. Amíg nem tudjuk még közelítőleg sem meghatározni az aktuális tározási kapacitását (vízzáró réteg mélysége, vízkapacitási értékek, aktuális víztartalom), addig a keletkező belvíztömegek számítása sem oldható meg igazából. Nagy területeken bizonyos talajtani jellemzők levegőben üzemeltetett szenzorokkal (pl. geofizikai) történő mérése elvileg lehetséges, de a gyakorlatban még nem működik. A hazai szenzortechnika-fejlesztésnek, légi távérzékelésnek és talajtani kutatásnak egy igazi kihívás. A vízmérlegek számításához szükséges paraméterek is egyre jobban közelíthetők távérzékelési adatokból. E téren is említhetők hazai eredmények. A BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékén (MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport) a - műholdas felszínhőmérséklet- mérésekből végzett - területi párolgás becslése terén komoly eredményeket értek el (Szilágyi 2015). A belvízi elöntések nagyfelbontású műholdas (elsősorban radar) felvételezéseivel a belvizek dinamikájának kiismeréséhez még közelebb kerülhetünk és egyben a hidrológiai modelleredmények is hitelesíthetők. Előrejelzés A belvíz kialakulását statikus és dinamikus tényezők okozzák. A statikus elemek, mint a domborzat és a talaj viszonylagos állandóságot mutatnak, a dinamikus (pl. meteorológiai) tényezők ugyanakkor rövid időn belül változhatnak. Bár a meteorológiai események előrejelezhetősége és az előrejelzés pontossága nagyon sokat javult az elmúlt években, a talajvízészlelés térbeli hiányosságai és a statikus tényezők nem kellő részletességű ismerete miatt a belvizek előrejelzése továbbra is nagyon bizonytalan. A belvizek hidrológiai kérdéseivel az 1950-es évektől számos neves hazai kutató foglalkozott, az előrejelzéssel közülük viszont csak néhányan. Legtöbben hidrometeorológiai és belvízi adatok összefüggésvizsgálatával, valamint vízmérleg-számítással becsülték a keletkező belvíztömegeket illetve az elöntéseket. Hazánkban a belvizek előrejelzésére a Pálfai (1993) által kidolgozott belvizességi index számítása terjedt el. A védekezésre való felkészüléshez időelőnyt a monitoringhálózat (talajvízészlelések, talajnedvességmérések, elvezetőrendszerek állapota) és az üzemirányítási rendszereket támogató mérőhálózat (vízállás-, vízhozam-mérések) fejlesztésével, valamint a térbeli állandóságot mutató tényezők minél részletesebb adatbázisával lehet elérni. Ezek segítségével - a meteorológiai előrejelzések alapján - lényegesen közelebb kerülhetünk a várható valósághoz. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS JAVASLATOK A társadalom belvizekhez való hozzáállásán változtatni kell, és ebben a tudományos világnak kiemelt szerepe van. A belvizek keletkezését ugyanis a hazai síkvidéki talajtani, domborzati és hidrometeorológiai viszonyok között megakadályozni nem lehet. A hazai belvízkutatás komoly történelmi múltra tekint vissza. Mivel a belvíz sajátos jelenségünk, alapvetően a honi vízgazdálkodási kutatási eredményekre támaszkodhatunk, de a külföldi tudás- és technológia-intenzív megoldásokat is fokozottan alkalmaznunk kell. Az elmúlt évtizedekben számos tudományos eredmény látott napvilágot a belvíz-veszélyeztetettség térképezése és az öblözeti szintű hidrológiai elemzések terén. A belvízképződés összetettsége miatt elsősorban tapasztalati elvű a belvizek kutatása, de a folyamatok fizikai leírására is van több példa. A belvizek hidrológiájának kiismerése nem egyszerű feladat, de a tudományos feltételek rendelkezésre állnak. A korszerű távérzékelési technikák által nyerhető adatok a megfelelő modellezési környezetben sokkal közelebb vihetnek bennünket a belvizek természetének megismeréséhez. A pontosabb veszélyeztetettség-térképezésnek és előrejelzésnek is ez a kulcsa. Fejleszteni szükséges ugyanakkor a mérő-megfígyelőhálózatot, és egyes esetekben új felvételezési/felmérési eljárásokat is ki kell
