Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - KÖNYVISMERTETŐ - Molnár Éva: Fejér László: Szolnok és a Közép-Tisza-vidék vízügyi múltja. IV. (1975-2010)
80 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 1. sz. Terv Továbbfejlesztése program megszületését, eredményeit és máig húzódó nehézségeit is. Ha árvíz, akkor belvíz is, ha a vizek túlzott bősége okoz gondot, akkor annak hiánya is, így aztán külön fejezet foglalkozik a belvíz okozta problémákkal és az öntözésekkel. A gondok kezelése tekintetében jelentős különbség alakult ki a rendszerváltás után. Addig a nagyrészt a tsz-ek és állami gazdaságok által finanszírozott, valamint a vízügyi igazgatóságok szakmai felügyelete alatt álló vízgazdálkodási társulatok végezték el a belvízrendezés és belvízelvezetés feladatait. Az 1990 után kialakult új tulajdonviszonyok közepette egyre inkább előtérbe került az állami kötelezettségvállalás mértékének kérdése, s az egyéni érdekeltek anyagi tehervállalása, a termőföldek üzemi vízgazdálkodása (káros vízelvezetés, valamint az öntözés) tekintetében. Az állam egyre jobban kivonult bizonyos feladatok ellátásából, a gazdálkodók pedig gyengébb anyagi helyzetük miatt kevéssé tudták felvállalni az újabb költségeket, ami azután feszültséget okozott. A társulatok anyagi ellehetetlenülése, majd 1998 utáni megerősödése ideig-óráig feledtette az alapvető gondokat, míg 2010-ben újabb csapás érte a társulati mozgalmat, de ez már nem lett tárgya ennek a könyvnek. A Közép-Tisza vidéki települések vízellátásának, csatornázásának 1970-es évekbeli színvonala össze sem hasonlítható a mai állapotokkal. Talán a legnagyobb fejlődés ezen a téren következett be az elmúlt évtizedek alatt. A program felgyorsulásához az európai uniós csatlakozás döntően hozzájárult, de kétségtelen tény, hogy a szocializmus korának vége felé már a víziközművesítés volt a meghatározó a térség vízgazdálkodásában. A rendszerváltás után meghozott ön- kormányzati törvény a víz- és csatornamüvek üzemeltetőinek hihetetlen számbeli növekedését okozta, az addigi üzemeltetői szervezetek száma csaknem megtízszereződött, ami a szolgáltatási hatékonyság jelentős gyengülését hozta magával. Külön foglalkozik a kötet a fürdő- és hévízhasznosítás témakörével is. A térség rendkívül gazdag felszín alatti vízkincsekben. Ez egyfelől - a gyógy- idegenforgalom révén - az egyes települések számára lehetőséget ad a gazdasági gyarapodásra, másfelől a nem összehangoltan zajló fejlesztések gondot is okozhatnak. Nem véletlen az egyik alfejezet címe: „Melegvízben /be/fürödve?” A már említett korábbiakkal ellentétben - ez a IV. kötet igyekszik megszemélyesíteni szakmai témáját, lapjain nem csak a történetek kapnak helyet, hanem a hozzájuk kapcsolható személyek, szakemberek is. Tovább növeli a kiadvány hasznosságát a függelékben szereplő 21, már elhunyt mérnök és szakember rövid életrajzi lexikonja, akiknek meghatározó szerep jutott a térség vízgazdálkodásában. Az eligazodást segíti a névmutató, valamint a tárgyalt időszak részletes kronológiája, amely a gazdagon illusztrált kötet végén található. Budapest, 2016. április Molnár Éva a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár könyvtárosa
