Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)

2016 / 1. szám - KÖSZÖNTŐ - Szöllősi-Nagy András: Harminc év...

5 Harminc év... Igen, pont harminc éve történt, ami­kor utoljára megújítottuk a Hidrológi­ai Közlönyt. Belsejében és külsejében egyaránt. Akkor már fújtak a változá­sok szelei, s nagy kockázat nélkül lehetett újítani. Azt ígértük, hogy megőrizve változtatunk - megőrizzük az akkor hetven éves lap nemes ha­gyományait, ám sok mindenben változtatunk a kor igényeihez igazodva. Iparkodtunk a nemzetközi szak­mai újságírás normáihoz igazodni, kezdve az idézés módjától a titkos lektorálásig. Ez utóbbiból lett is aztán nagy kalamajka, amikor - építve a szaklektorok őszinte, ám kendőzetlen véleményére - lendületesen visszautasítottuk egy akkori miniszteriális politikai vizesnyolcas gyengécske szösszenetét. Harminc éve történt, hogy ifjú - ha nem is titán­ként, de legalábbis - törökként megbízott a Magyar Hidrológiai Társaság vezetése, hogy lássam el a lap főszerkesztői teendőit. Vágás István és Békési János szerkesztőtársaim csodálatos segítsége és bíztatása nélkül ez azonban kudarcra lett volna ítélve. De végül is sikerült az áttörés. A lap megújult külcsínében és belbecsében egyaránt, mindahányunk örömére. Öt évig volt szenvedélyem és örömöm a lap szerkesztése. Izgalmas idők jártak akkoriban a szakmánkra. Bár szolgálatnak éreztük, amit teszünk, mégis szándékun­kon kívül lett szakmánk a politikai változások bűnbak­ja. Csépelték is rendesen. Kapott is kosarat szájára. A Hidrológiai Közlöny volt akkoriban az egyetlen lap, ahol a magyar sajtószabadság jelentős szégyenére, a szakmát pocskondiázok népes seregével ellentétes vélemények egyáltalán megjelenhettek. Refuznyiki című rovatunk a hivatalos magyar sajtó által vissza­utasított szakmai cikkek és vélemények mentsvára lett, az idézett sajtószabadság nagy dicsőségére. Mára azonban ez már történelem. Tovább kell lépnünk. Annál is inkább, mert az el­múlt harminc évben forradalmi változások zajlottak le a nyomtatott sajtó területén is. Az elektronikus szer­kesztés és terjesztés valóban forradalmian új távlato­kat nyitott, amelyhez nem alkalmazkodnunk több lenne, mint bűn. Ezért határozta el az MHT tavalyi Közgyűlése által mandátumot kapott új vezetés, hogy ismét eljött az ideje a váltásnak és változásnak. Mielőtt ennek főbb vonalait vázlatosan áttekinte­ném, fejet kell hajtanom a lap korszakos alakja: Vágás István előtt mindazért, amit az elmúlt több, mint fél évszázadban a lapért tett a rovatvezetéstől a főszer­kesztésig. Ez utóbbi posztot huszonhat évig látta el töretlen lelkesedéssel, hittel és munkabírással. Kö­szönjük Pista! Nos, mi az, amiben nem tervezünk változást? Elsősorban abban, hogy lap elsődleges célja a víz­zel kapcsolatos magas szintű szakmai ismeretek ma­gyar nyelven történő közzététele, egyrészt a vízzel kapcsolatos tudás bővítése, másrészt szakmai tovább­képzés és oktatás céljából. A Társaság jellegéből következően a HK nem tisz­tán tudományos lap, jóllehet zömében a víztudomá­nyok (hidrológia, hidrometeorológia, hidraulika, hidromorfológia, hidrobiológia, vízkémia) területéről közöl tudományos igényű közleményeket, de éppúgy átfogja a technológiai fejlesztés (vízépítés, vízellátás, szennyvíztisztítás), valamint vízügyi igazgatás és gyakorlat, továbbá az általánosabb vízgazdálkodás kérdéseit is. Míg főleg a vízzel kapcsolatos releváns mérnöki és természettudományok területéről közlünk cikkeket, azonközben a lap alapvető feladata kell legyen a helyes magyar műszaki nyelv ápolása is. Ezt a bevált irányzatot a lapnak folytatnia kell. Nyitnunk kell azonban a tágabb kontextus felé, kü­lönösen a társadalomtudományok (hidroökonómia, hidroszociológia, vízjog, vízdiplomácia) és a vízzel kapcsolatos interdiszciplinaritás irányába. Változtatunk kell a lap hatásán (impaktján), s hogy hány olvasót szolgálunk. Ez utóbbit illetően jelentős javulást várunk attól, hogy a Magyar Hidrológiai Tár­saság közel háromezres tagsága mostantól folyamato­san illetménylapként jut a Közlönyhöz elektronikus formában. (Egy bizonyos idő elteltével pedig a lap mindenki számára szabadon hozzáférhető lesz az egyre bővülő, a korábbi összes számot tartalmazó adatbázisban.) Természetesen folytatjuk a nyomtatott formában való megjelenést, immár színes ábrákkal és műmellékletekkel - meg hát persze hirdetésekkel is. Marketingpolitikánk célja nemcsak a lap előállítási költségeihez való hozzájárulás, hanem új információs felület nyitása a gyártó, tervező és kivitelező cégek számára is. Megújult a Szerkesztőbizottság is, listája a kolo­fonban látható. Törekedtünk arra, hogy a tagok a szakmák, a tudomány és a gyakorlat, a nemek és a térségek közötti megfelelő egyensúlyt képviseljenek. Örömünkre a külhoni magyarság vezető vizes szak­emberei is részt vesznek munkánkban, s faragjuk tovább együtt az ’’ötágú sípot”. Végül jelentős változás az, hogy új főszerkesztőnk van: Fehér János, aki vállalta, hogy átlavírozza a lapot a változás Szküllái és Kharübdiszei között. Kérem minden szerzőnket és olvasónkat, hogy segítse János munkáját cikkel, hírrel, hozzászólással, vitával és mindennel, ami a szakma és a haza javára válik. Lectori salutem! Szöllősi-Nagy András A Szerkesztőbizottság elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents