Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - KÖSZÖNTŐ - Engi Zsuzsanna - Tóth Gábor - Somogyi Katalin - Lanter Tamás - Hercsel Róbert - Bozzay Ferenc: A Mura folyó kanyarulatvándorlásainak elemzése és hullámterének feliszapolódás-vizsgálata 2D modellezéssel
42 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 1. sz. 1. táblázat. A fontosabb morfoméinál paraméterek változása a vizsgált időszakokban Figure 2. Changes of major morphometric parameters in the investigated periods Főbb összesítő adatok 1785 1860 1880 1920 1976 2002 2014 ossz hossz (m) 53856 37586 37598 43141 49241 50306 49552 átlag meder szélesség (m)__________ 185 154 140 94 74 80 kanyarulatok száma (db) 71 52 52 62 100 101 97 ívhosszak átlaga (m) 759 723 723 696 492 498 512 amplitúdók átlaga (m) 126 110 88 122 73 75 81 húrhosszak átlaga (m) 525 621 642 524 448 433 459 A vizsgált teljes hossz mederszélességét a szabályozások előtti korszakban 185 m átlagértékkel jellemeztük. A meder több helyen fonatos mintázatot mutatott. 1920-ig a szélesség 140 m-re csökkent és az ábrázolásokból látható volt, hogy a folyó meanderező típussá fejlődött. A partbiztosítások kiépítése, a kanyarok átvágása, a mederszabályozások miatt a szélesség 100 m alá csökkent, amely az előírt szabályozási szélesség volt. Napjainkban ez az érték 80-90 m között változik. Azonban a zátonyképződési hajlam miatt a meder szélesedéséhez vezet ezeken a helyeken. A folyó mellékágakat fejleszt. A kanyarok fejlődését az ívhosszak, az amplitúdók és a húrhosszak átlagértékével jellemeztük. Az amplitúdó a húrral és az ívhosszal együtt vizsgálva megmutatja, hogy a kanyarulatok milyen módon alakultak át. A szabályozások előtti korszakban a kanyarulatok nagyobbak voltak, ívhosszuk 759 m, húrhosszuk 525 m, amplitúdójúk 126 m átlagértékkel jellemezhető. A nagy meanderek átvágásra kerültek, az új nyomvonalon új kanyarok kezdetek fejlődni. Azonban a kanyarok laposodtak és tágultak. Az ívhossz és az amplitúdó értéke csökkent miközben növekedett a húrhossz. Több egyenes szakasz is beékelődött, a húr hossz növekedése folytatódott, amely a kanyarok alsó részének a kinyílásához vezetett. Majd következett az összehangolt szabályozások és töltés- építések időszaka. 1976-ra a kanyarulatok húrhossza, ívhossza és az amplitúdók tovább csökkentek, majd fejlődni kezdtek. A meanderen megjelentek az új fejletlen másodlagos kanyarok és közéjük ékelődött egyenes szakaszok, és kialakultak az omega- meanderek összetett formái. A laterális elmozdulást a nyomvonalak egymásra vetítésével vizsgáltuk. Az oldalirányú elmozdulás elemzése során a szabályozási időszak nagyméretű kanyarulatainak elmozdulásait nem vettük figyelembe. A szabályozási időszakok előtti (1785-1860. és 1860- 1920.) kanyarulatok oldalirányú elmozdulásai egyformán nagy értékeket mutatnak mind a négy mintaterületen: az átlagértékek 209-515 m illetve 106 -433 m között változnak. Ekkor még nyílt ártéren mozogtak a kanyarulatok, illetve csak helyenként épültek ki tölté- sezett szakaszok. Az 1920-1976. évek legmagasabb értékét az 1. mintaterület adta 319 m-rel (5,7 m/év). Minthogy ez a szakasz maradt nyílt ártér jellegű, az 1976-2014. időszakban mindössze 105 m-re csökkent az elmozdulás (2,8 m/év). A partbiztosítással rögzített 2-3-4. mintaterület jellemzően hasonló értékeket mutatott 11-17 m. A szabályozások előtti szélességek változóak, 128 és 233 m között változnak az értékek. Majd az 1897 évi szabályozási elv a Dráva és Kerka torkolata között 100 m mederszélességet határozott meg. Ehhez az értékhez viszonyítva az 1976 évi felmérés adatai 78- 88 m. Az 1976- 2002 évi felmérés adatai mind a négy mintaterületen a szélesség csökkenését mutatják, 68 m - 99 m közötti értékekkel. A csökkenő tendencia 2014-re az 1., 2. és 3. mintaterületeken megállt és a folyó ismét szélesíti medrét, megjelentek a zátonyok. Kanyarulatok morfometriai paramétereinek hosszú távú változásai Az elemzések alapján a kanyarulatok fejlődésének több állapotát figyeltük meg a húrhossz és az amplitúdó kapcsolata alapján. Amikor az amplitúdó növekedett, de a húr hossza nem változott a kanyarulatok megnyúltak. Amikor a húrhossz csökkent, de az amplitúdó azonos maradt, a kanyarok alsó része ösz- szeszűkült, hurkot alkotott. Amikor a húrhossz növekedni kezdett, a kanyarok alja szétnyílt, laposodtak és tágultak. A középvonalhosszak és völgyhosszak arányaként meghatároztuk a kanyargósság mértékét A mintaterületek kanyargóssága a szabályozások előtt igen nagymértékű volt, a 2. mintaterület kanyargósságának mértéke 3,13 volt. A beavatkozások megjelenésére utal, hogy már az elkövetkező vizsgált időszakban ez a szám a négy mintaterület vonatkozásában 0,91 és 1,38 közé csökkent. 1976-ig ez az érték a 2. mintaterületen megnőtt 2,46-ra, és jelenleg is itt a legnagyobb: 2,35. Kanyarulatok fejlődése Az elemzés alapján a szabályozások előtt 71 kanyart azonosítottunk, ebből a teljes hosszon 36 túlfej- lett és 2 érett kanyart. 1920-ig a szabályozási munkák
