Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / Különszám - Görgényi Judit, Várbíró Gábor, T-Krasznai Enikő, Abonyi András, Tóthmérész Béla, Borics Gábor: A fitoplankton funkcionális csoportjainak hatása a fajtelítődési görbék alakjára egy eutróf állóvíz esetén
34 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. különszám K-érték= Maximum fajszám felének eléréséhez tartozó mintaszám Különböző mintavételi elrendezésekhez tartozó mintaszám X2,Y,Yph,E,G,WS,X3 y = -0.0915X2 +4.4133X + 9.707 R! =0.9904 3. ábra. K-érték megadása Figure 3. Define the K-value EREDMÉNYEK A hossz-szelvény 33 pontjából 155, a keresztszelvény 69 pontjából 68, míg 2004 és 2010 között 299 fajt sikerült kimutatnunk. Az idő és a hossz-szelvény esetén közel hasonló k-értékeket kaptunk (Hossz-szelvény: 0.23; Idő: 0.26) és az ezen adatsorra illesztett fajtelítődési görbék hatvány jellegű összefüggést mutattak, azaz a klasszikus fajtelítődési görbével voltak leírhatóak (4. ábra). Ugyanakkor a kis térbeli skála vizsgálata során rendkívül alacsony k-értéket (0.08) kaptunk, így a kereszt-szelvény adataira illesztett fajtelítődési görbénk hirtelen fajszám emelkedést mutatott, mely után egy lassú faj szám növekedési szakasz volt megfigyelhető. (4. ábra). 4. ábra. A különböző mintavételi elrendezések fajtelítődési görbéi Figure 4. Species-accumulation curves of the different sampling layouts Funkcionális csoportok tekintetében kis k-értékeket figyeltünk meg planktonikus kovaalgák esetén mindhárom mintázati elrendezés mellett (hossz-szelvény: 0.08; kereszt-szelvény: 0.04; idő: 0.13). Ezen kívül mindkét térbeli skálán a Cianobaktériumok (hossz-szelvény, kereszt-szelvény: 0.01), illetve kizárólag kis térbeli skálán az egysejtes chlorococcalesek (0.05) is rendkívül alacsony k-értékkel voltak jellemezhetőek (2. táblázat). Ezen funkcionális csoportok az 1/B ábra görbéjéhez hasonló lefutást mutattak, azaz már az első néhány mintával sikerült megfognunk az ezekbe a funkcionális csoportokba tartozó fajok nagy részét. Ezzel szemben nagy k-értékeket találtunk nagy térbeli skálán és időbeli skálán a Desmidiales (hossz-szelvény: 0.35; idő: 0.30) funkcionális csoportnál, illetve kizárólag nagy térbeli skálán az Euglenophytonokat tartalmazó funkcionális csoportnál (0.29) és kizárólag kis térbeli skálán a kisméretű ostoros algák (0.31) alkotta funkcionális csoportnál (2. táblázat). A nagy k-értéket adó csoportok esetén a fajtelítődési görbe alakja az 1/C görbéhez hasonló lefutást mutatott, így ezen funkcionális csoportok fajai folyamatosan hozzájárulnak a faj szám növekedéséhez. A többi funkcionális csoport nem mutatott kiemelkedően alacsony, illetve magas k-értékeket (0.14-0.27), fajtelítődési görbéjük pedig a klasszikus telítődési görbére jellemző lefutást mutatott (I/A ábra). Az adott funkcionális csoportokhoz tartozó k értékek és a faj számok összevetése egyértelműen igazolta, hogy a két változó közötti kapcsolat nem pusztán statisztikai. Kis- és nagy fajszámhoz egyaránt tartozhatnak alacsony és magas k-értékek is (5. ábra). KÖVETKEZTETÉSEK Nagy térbeli skálán (hossz-szelvény) több fajt sikerült kimutatni, mert a vizsgált holtmeder horizontálisan strukturált, emellett a vizsgált habitatok között jelentős különbségek vannak (pelagiális és változatos litorális élőhelyek). A hossz-szelvényre kapott fajtelítődési görbe alakja alapján elmondható, hogy további mintavételek még jelentősen növelhetik a fajok számát nagy térbeli skála esetén. Kis térbeli skálán a vizsgált habitatok nem mutat
